2010 ősz
Kőrössi P. József
1953. szeptember 9-én született. 1971 óta rendszeresen jelennek meg versei, novellái, publicisztikái. 1985—1988 között a Móra Ferenc Könyvkiadó Kozmosz szerkesztőségének lektora, majd szerkesztője. 1985—1989-ben a József Attila Kör, 1990—96-ban a Magyar Írószövetség titkára. 1989-ben a Holnap Könyvkiadó, 1996-ban a Pesti Szalon Könyvkiadó egyik alapítója, majd előbbinek szerkesztője, utóbbinak irodalmi vezetője. 2004-től a Noran Könyvkiadó ügyvezető igazgatója és irodalmi vezetője. A Könyvjelző című kulturális magazin szerkesztője. Számos antológia (többek között: A költészet másnapja, 1986; Kutyabajok, 1987; Fiatal írók könyve - Takáts Józseffel, 1989; Költők könyve, 2003; Novellisták könyve, 2005, Kaiser Ottó: Határtalan irodalom 1-2 - Diósdi Lászlóval) és számos tematikus novellaválogatás szerkesztője. Verseit portugál, német, francia, angol és román nyelvre fordították. 2007 óta havi rendszerességgel tart irodalmi esteket Nagyváradon (Törzsasztal). Fontosabb verseskönyve: lomtalanítva (régi és új versek, 1996), Elefántvadászat a gyerekszobában (versek, és gyermekversek, 1998), prózakötete: Nem ezt találtam - történetek az emberbarlangból (2003). Ibby-díjas.
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
SPN Könyvek 8. Berka Attila:
Hosszúkávé külön hideg tejjel, 2010
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu
Kőrössi P. József
Tíz mondat arról, hogy mindenki valaki más
- A svédek nem akarnak török vendégmunkások lenni Svédországban, asszimilálódnak saját többségükbe
- Asszimilálódni a kisebbségbe.
- Társadalmi maceratúra van kifejlődőben
- Jobb ma egy válságát élő kapitalizmus, mint holnap egy virágzó kommunizmus.
Vagy: Jobb egy ma rothadó kapitalizmus, mint egy holnap virágjába boruló kommunizmus. - Az egyik demokrácia olyan, mint a másik. Csak mindig másokat üldöznek.
- A hír szabad, a vélemény artikulált.
- Minden jó rosszkor történik.
- Az oroszokkal együtt mi is elhagytuk az országot.
- Az ütközeteket mi küzdjük, a csatákat mi vívjuk, háborúkat mi harcoljuk végig, de a győztesek nem közülünk kerülnek ki.
- A megnyert csata győztese mindig valaki más, mindig az, aki nem én vagyok.