Freedom. Mit jelent ez a szó az olvasónak? Cserjés Katalin gondolataiból kívánok kiindulni, melyeket a Tiszatáj Diákmellékletében fogalmazott meg.¹ Legegyszerűbb esetben a befogadó ismeri a szót, és a jelentésnek megfelelően lesz egy tartalmi előfeltevése. Ha nem ismeri, akkor utánanéz, és ugyanígy kialakul benne egy várakozás. Aki utána sem néz, azt talán a novella sem érdekli igazán, de Hajnóczy az ő kezébe is megoldást ad, hiszen már a novella elején tisztázza: >„Freedom.” Aztán lefordította: Szabadság.<

Ám a cím puszta ismerete kevés a novella ezen szálának − mellyel most foglalkozni fogunk − teljes megértéséhez.  Az első szó ugyanis a cím után rögtön egy név: Miguel Ríos. A szöveg csupán annyi magyarázatot ad, hogy ő egy dalszerző, és egyik művében elhangzik a freedom szó. Tehát Hajnóczy újabb kulcsot ad kezünkbe a mű megértésére, és a legtöbb olvasónak elég is lehet bizonyára ennyi. A kérdés így az, hogy a '70-es, '80-as évek átlagolvasója különbözik-e napjaink átlagolvasójától abban, hogy a név és a cím között ismeri az összefüggést. Talán előbbi tökéletesen ismerte Miguel Ríos dalszerzői munkásságát, míg a későbbi nemzedékeknek ezek a szavak nem mondanak már sokat.

Ha pontos adatokat akarunk kapni a dalról és szerzőjéről, meglehetősen kevés forrásanyagot találunk mind a könyvtárban, mind az interneten. Miguel Ríosról az első dolog, amit megállapítottam, hogy Hajnóczy rosszul, rövid i-vel írta vezetéknevét, ebből azt a következtetést vontam le, hogy a dalt inkább valamelyik rádióadóból ismerhette. Hogy a magyar fiatalok ne a Szabad Európa Rádiót hallgassák, ha a nyugaton futó zenékre kíváncsiak, a Magyar Rádió Komjáthy Györgyöt bízta meg azzal, hogy legyen a „magyarországi Cseke László”. 1964 októberétől sugározták a Vasárnapi koktél című műsort, majd 1965 áprilisától a SZER Teenager Party ellensúlyozására elindult a Csak fiataloknak! című műsor is.²

A dal megtalálása aránylag egyszerű, hiszen Ríos legnépszerűbb szerzeményéről van szó: a Song of Joy-ról, vagy magyarul az Örömódáról. Komjáthy a „klasszikus zene elkötelezett híve”³ volt, így ezt a feldolgozást sokszor leadta műsoraiban. Hogy teljesebb képünk legyen a dal születéséről és előadójáról, érdemes megvizsgálni Miguel Ríos életrajzát és a Song of Joy keletkezését.

Miguel Ríos La Cartuja-ban született, Granada szomszédságában, 1944-ben.  A hétgyermekes család legfiatalabb sarja tizenöt évesen az elemi iskola elvégzése után egy bárban kezdett dolgozni. A rock and roll iránti érdeklődésétől vezérelve barátaival benevezett egy énekversenyre, amit megnyertek, Paul Anka dalával, a You Are My Destiny-vel.

Tizenhat évesen édesanyja engedélyével (apja néhány hónappal korábban hunyt el) 1961-ben Madridba költözött, ahol felvette első négy dalát. Népszerűbb körökben Mike Ríosként, a twist királyaként vált ismertté.

Ezen a néven televíziós népszerűséget is szerzett magának a '60-as évek első felében. 1964-ben azonban újra használni kezdte eredeti nevét, és megalapította csapatát, a Los Relámpagost (ami annyit tesz: A villám). Ezekben az években elkészült első mozifilmje is.

Énkeresése, identitáskutatása eredményezte a rocky-s időket, majd 1970-ben vált szupersztárként ismertté Spanyolországban. A sikert hozó dal a Himno de la alegría, avagy Song of Joy, vagyis az: Örömóda, Beethoven IX. szimfóniája óda-részének átirata. Ezzel hihetetlen magasságokba emelte azt, amit akkoriban úgy ismertek: a szimfonikus rock. Az USA-ban 1970 májusában az eredetileg kevert nyelvű, spanyol-angol szövegű dalt már angolul bocsátották ki, mint Song of Joy, az A&M Records-nál. Az Amerikában és Kanadában eladott lemezek száma júliusra elérte az egymillió példányszámot, és ezzel aranylemezes lett.

Hárommillió példányt adott el világszerte, és első helyen volt sok külföldi zenei listán. A Billiard Hot 100-as listáján az előkelő 14. helyet érte el 1970-ben.

Ríos művészi karrierje egy időre megszakadt, mivel letartóztatták és börtönbe zárták hasis birtoklásáért.

1982-ben Ríos kiadta Rock and Ríos című élő dupla albumát, amit sok rajongó és kritikus úgy ítélt meg, mint a spanyol modern rock legfontosabb munkáját. Ríos ebből több mint 450.000 .példányt adott el, kevesebb, mint egy év alatt. Ehhez hasonlót később már nem tudott produkálni. Ironikus, de bár ezen a koncerten ünnepelte zenei karrierjének 20. fordulóját, a legtöbb hallgatója még meg sem született, amikor elkezdte pályáját. A siker az egyik leggazdagabb emberré tette a térségben. A Rock and Ríos szintén fordulópontja volt a spanyol kulturális átalakulásnak, amikor az emberek lassan elkezdhették élvezni a szabadságot, mely csupán hat éve létezett, mióta a demokrácia létrejött Spanyolországban.

Hajnóczy tehát jól emlékezett, Miguel Ríos dalában hallotta a freedom szót. Hallgassunk azonban bele a dalba, mennyire hallható ki a kérdéses szó!⁴

Ríos ugyan átvett pár „zenei panelt” Beethoven művéből, azonban a szöveg teljesen más; már, ha csak a hosszát tekintjük is, a spanyol énekesé jóval kurtább. A dal viszont bejárta a világot, így Ríos csatlakozott azokhoz a szerzőkhöz, akik hasonló módon újraértelmeztek klasszikus műveket. A 70-es, 80-as években ugyanis többen készítettek szimfonikus rock albumot. Így például John Lord, a Deep Purple tagja 1969-ben bemutatta a Concerto for Group and Orchestra című művét, vagy ilyen a musicalszerzőként ismert Andrew Lloyd Webber is, aki egy albumán Paganini műveit dolgozta fel, valamint '83-ban Ray Manzarek, a The Doors billentyűse, aki a Carmina Burana-t alakította saját ízlése szerint.

Kiderült-e azonban mindebből, miért pont a freedom szó került a novella középpontjába? Úgy vélem, ezen információk alapján semmiképp sem. Eddig ugyanis hihettük, hogy a freedom egy jól kihallható, hangsúlyos része a dalszövegnek, mely kirí a többi közül, de be kell látnunk, a refrén eme szava olyan, akár a többi, nincs megkülönböztetett szerepe. Felmerülhet, hogy esetleg Hajnóczy csak ezt értette volna ki a dal angol szövegéből, de ezt sem gondolnám. Már csak azért sem, mert a dalnak igen sok, az angol nyelvet alaposabban nem ismerő számára is könnyen érthető szava van. (love, sing stb.) Akkor bizonyosan a freedom szóhoz keresett dalt. De akkor meg miért pont a Song of Joy?  A beat-korszak számos dalában szerepelt a szó, és a rádió játszotta is ezeket a dalokat. Itt szét kell néznünk Hajnóczy munkásságában, milyen zenei művek szerepelnek még írásaiban, és gyorsan meg is találhatjuk, hogy az eredeti mű, a IX. szimfónia jelen van másutt is, leghangsúlyosabban a Ló a keramiton című forgatókönyvben. Tehát az eredeti mű ismerete, szeretete hozzájárulhatott a dalválasztáshoz, és a modern feldolgozás talán arról árulkodik, az is az üzenete, hogy Hajnóczy követte a nagyvilág zenei életét.

A dalválasztásban talán a spanyol nép történetének figyelemmel kísérése is szerepet játszhatott. Érdemes megemlíteni, hogy az 1936-39-es spanyol polgárháború után Spanyolországban is diktatúra volt, Francisco Franco vezetésével, mely a 70-es évek azon szakaszában, amikor Hajnóczy a novellát írta, éppen lazulni látszott, hiszen 1969-ben Franco kinevezte Bourbon János Károly herceget örökösének az újonnan megalkotott Spanyolország Hercege címmel. 1973-ban pedig lemondott miniszterelnöki címéről, csak Államvezetőnek és Generalisszimusznak maradt meg.  Így a freedom talán az itt élőknek is többet jelentett a szabadság szónál.

Vizsgáljuk meg a freedom előfordulásait a szövegben, hogy értsük, Hajnóczynak miért volt olyan különleges ez a szó, és pontosan milyen tartalmi többletjelentéssel bír, amit a szabadság szavunk nem volt képes megadni a szerzőnek, hiszen, ha „magyarul is eszébe jutott, nem ringatta el a szokásos, valószerűtlen, könnyű részegséghez hasonló érzés, megtört a varázs, melyet nem a szavak pontos, meghatározott jelentése, hanem idegen, távoli és ismeretlen dolgokra utaló hangulattartalma váltott ki Máraiban.”

Ezek a szavak, freedom, Miguel Ríos misztikusan csengtek számára, mint kicsivel később írja. Megszabadították bizonytalan eredetű félelemérzetétől. Talán azoktól a félelmektől, melyek az alkoholtól való megvonás következtében jöttek létre, hiszen valahol ez az életmód jelentette Márainak a freedomot, ami más, valahogy több volt, mint szabadság. Ez a két idegen eredetű szó szinte varázsigeként hatott a főhősre, mely megnyugtatta, felidézte benne azt az időt, amikor a „régi dohányfüst- és söröshordószagú kocsmában felhajtotta az első féldeci cseresznyepálinkát.”

Első alkalommal a „misztikus” szavak a novella elején jelennek meg. Jó volt kimondania őket, enyhítették azt a feszültséget, amit a problémái okoztak: be kellett vinnie a kabátot a „Használtcikkbe”, és nem volt biztos benne, hogy elfogadják-e, és ha igen, az összeg elég lesz-e kiadásaira. A másik gondot a kezeletlen jegye okozta, hiszen ha jön az ellenőr, megbüntetheti. Tehát a józan életet élő Márainak a társadalom normáinak betartása okozza a gondot, ebből menekül a freedom érzésébe.

Azt is megtudjuk, mi a szabadság, ami már nem freedom. Ez a kutyák aktusából adódik a gyepen. „Ez nem freedom, ez szabadság.” Majd később hozzá teszi: „Ezek nem ittak előtte, hogy csinálni merjék.” Tehát az ösztön, mely a kutyákat, vagy bárki mást hajt, nem freedom, az csak szabadság. A freedom a régi életmódja volt: nem az alkohol, hanem ami hozzá tartozott. Amikor a dolgok „egyszerűek és áttekinthetőek” voltak. Viszont az az ember, aki iszik, hajlamos az ösztönei szerint cselekedni, és ekkor a dolgok valóban egyszerűvé és áttekinthetővé válhatnak. Viszont akkor ez azt jelentené, hogy az a freedom, ha az ember egy bizonyos közegben éli ösztöneit, önkéntesen fogyasztott szerek hatására (hiszen az ember többnyire elnyomja ösztöneit), de az nem freedom, amikor az állatok ösztönösen cselekednek, kényszerből, mert nincs meg a képességük, hogy elnyomják magukban? Felmerül akkor, hogy az „ezek nem ittak előtte, hogy csinálni merjék” mondat irigység-e, vagy pedig lenézés, hogy nem képesek uralkodni magukon?

Valószínűleg egyik sem, inkább empatikus megállapítás, hiszen a kutyák aktusa könnyen lehet a főhős allegóriája. Az alkoholtól megszabadult férfi beilleszkedett a társadalomba: be kell vásárolnia, el kell végeznie a házimunkát, várják otthon, be kell tartania a társadalom írott és íratlan szabályait, cserébe szabadságban élhet, akárcsak a kutyák, akik látszólag kóborolnak az utcákon, megeszik a maradékokat, szabadok, egészen addig, amíg olyat nem tesznek, ami az általános norma szerint nem helyén való. Jelen esetben ez a parkban történt aktus-kísérlet. Ha a kutyák freedomban élnének, hagyták volna őket. De a szabálysértőket megbüntetik, így a verésük képletes, hiszen a főhőst nem bántalmaznák, ha áthág egy szabályt, hanem pénzbírságra ítélnék, vagy börtönbe kellene mennie.

Ha megvizsgáljuk a Ló a keramiton című forgatókönyvben a IX. szimfónia vagy a benne felhangzó óda előfordulását, láthatjuk, mindig egyfajta megnyugvásérzés következik be. Elhangzása vagy rádióból történik, vagy pedig a főszereplő magában hallja a zenét.

A Beethoven-képben megtölti és megdermeszti a teret, feloldja a feszültséget, melyet a szobrász zugivászata kelt a családban; a Macskák-képben a kocsmából hazafele tartó fiú képzeletében hallja a mű néhány taktusát, amit csönd követ, kontrasztban a vendéglő előbbi harsány zajával;  Az ácsok szaga-képben minden szereplő hallja a szimfóniát, és a fiú, akit eddig csak megvicceltek, hirtelen a közösség tagjává kezd válni a zene hatására; A villamosmegálló-képben pedig „kurta vágás” követi az Örömódát, a villamosmegállóból visszatérünk az Üllői úti házba, ahol csoda történik: „a sovány, véres, halott ló gyönyörű, sima, csillogó szőrű ménné változott.”

Ugyanebben a képben, A villamosmegállóban van még egy érdekesség, mely kötődik a Freedom novellához, illetve a szabadság (nem freedom!) élményhez. A kutyák aktusa, melynek az előbb nagy szerepet tulajdonítottam, itt is megjelenik, szinte szóról szóra! Az eltérés csupán annyi, hogy nem Márai a főhős, és a freedom-szabadság ellentét nem kap benne teret. De a fiú, aki jelen esetben a „szemtanú”, itt is szégyenkezve elkapja tekintetét. Nem tudja nézni ezt a szabadságot, melyet egy parkőr ver szét, és még csak nem is indulatból, hanem, mert ez a dolga. A két eb pedig nem tud elszakadni egymástól, pedig mindent megtesz ennek érdekében. Mindkét mű főhőse „eltépi szemét a látványtól”.

Miben áll tehát a freedom különbsége? A freedomot nem lehet szétverni egy gumibottal. A  freedomnak zenei háttere van, ha Márainak eszébe jut, a freedom az egy kicsit nyugati is talán, egy olyan szabadság, ami nincs korlátok közé szorítva, egy olyan világ, ahol minden egyértelmű, átlátható, mint akkor, amikor az embernek nincs semmije, és nem kell azon gondolkodnia, hogy otthon a „rákényszerített” rendes életben a feleség hogyan teszi félre a forintokat, és hogyan kell előrelátó módon élni, nem pedig csak úgy, ahogyan kedve tartja.

¹ vö.: Cserjés Katalin: Da capo al fine, Hajnóczy Péter egy hátrahagyott novellájáról, In.: A Tiszatáj Diákmelléklete, 2003. Május, 92. szám

² vö.: Sebők János: Rock a vasfüggöny mögött, GM& Társai Kiadó, 2002/1., 53-6. o.

³ Sebők János: Rock a vasfüggöny mögött, GM& Társai Kiadó, 2002/1., 54. o.

⁴ A Song of Joy meghallgatható a YouTube-on.