IV. Béla monológja

A végén már a magány is

csak béke volt;

akár a többi ellenség, ki

gyűlölni nem fárad,

s szülni a bajt,

mindegy hogyan;

a végén már az ördög is

csak egy angyal.

Bodó mester siralma

sötét volt tegnap mikor

utcára léptem

idegenek beszéltek

anyanyelvemen

Egyik tündér éneke

A fák magánya áthasít,

ködre száll jajom, még hozzá

sem értél s már kihűlt ujjad

nyoma szederfa ajkamon.

Várni csak várni − ez a bér,

szorít az ezüst nászruha,

kitapogat az ács, megmér,

szüzek, lámpások kapuba'.