Nézet

Fölösleges vagyok gyere velem

habzik a pohár már temetkezem

szűnik a tér talán minden üres

a tekintetem még ösvényt keres

némán pihen odébb a sok motor

talán ő is maradékot kotor

merre tűnt minden alszom alszom

a ráncok eltüntetik arcom

Látkép a piacról

A gép kattog

Feketén görög kanyarog

emberszerű vonalak angyalok

sűrű élet a komor fal mögött

ég a választék folyton felpörög

Ki járhatott a piacra

nézzünk-e a válogatás kincseire                        

Ez csak a szatyor nem is a gyerek

messziről nézem a kezedet

mi az melletted? a kis aranyos

ki a létről új üzenetet hoz?

nem ő jön veled csak komor teher

imbolyog veled nehezékeivel

elcsábított téged is a világ

rádzúdította  bő kínálatát

mert enni kell de mi legyen a szó

virulóból a választható

csábít az ennivaló rengeteg

de mi legyen mit meg is ehetek

a választék kincseibe botoltam

ahol úgy vagyok hogy ott nem is voltam

Fotó rólad

A kép mindig igazat mond

a kép egy tömör támasztóbot

ösvényei nem tévesztenek

ha kell hazavisznek hozzád

a kép a napi imádság

megőriz téged nem tűnhetsz el

szobám falán is ott lehetsz

akkor is amikor már nem leszek ott

Fekvő alak

Elfeküdtem mert nincs tovább

halkítsd le azt a zongorát

erőtlenül csüng a kezem

mert nem foglalkoztál velem

csüng a kezem taposs belém

várakozik sok éhes rém

pislognak komor angyalok

mondják akkor veled halok