1. Rendben van, tudomásul vettem, hogy vannak idegen isteneid is, ha nem is előttem, de mellettem vannak. Mint látom, nem is egy.

2. Rendben van, csináltál faragott képeket, olyanról, ami fent van az  égben; jó sok olyanról, ami alant van a földön (ezekről a faragott  képekről újabb faragott képeket gyártottál); és olyanról, amelyek a  vizekben vannak. (Ha látod még az olajfoltoktól.) Imádtad és tisztelted azokat, hiába büntettem az atyák vétkét a fiakban, annyi íziglen, hogy már én is alig bírom számon tartani. Egy azért bejött: irgalmasságot cselekedtem ezeríziglen - azokkal is, akik engem szeretnek, vagy legalábbis erről győzködték önmagukat.

3. Felvetted az Úrnak, a te Istenednek a nevét. Hiába.

4. Megemlékeztél a szombatról és megszentelted azt, ahogy neked jólesett. Kár, hogy a hétfőről, keddről, szerdáról stb. is megemlékeztél és megszentelted azt is. Hat napon át munkálkodtál és végezted minden dolgodat. Nem csoda, hogy az én dolgaimra sosem maradt időd, már régóta nem emlékszel, mi is az. Most már nem is fontos.

5. Döntsd el, hogy tisztelted-e atyádat és anyádat. Nem biztos, hogy ettől élsz olyan piszkosul hosszú ideig a földön.

6. Öltél? Sokat vagy keveset? Magad sem tudod, de azon töprengj, hogy most mennyire hihetőek a magyarázataid!

7. Paráználkodtál? Nem tudom, hogy is értettük ezt pontosan annak idején, de az biztos, hogy sokat változott. A legutóbbi hasonló  esetben, akkor biztos nem paráználkodtál. De jó volt neked. A másiknak is, remélem. A harmadik meg úgyis paráználkodott a negyedikkel, de ő is letagadta. Ezen továbbléphetünk. (Ja, már megtetted.)

8. Tudom, nem loptál. Csak úgy ítélted meg, hogy a másé az a tiéd. Az övék a miénk. Csak meg kell indokolni, hogy ki a „mi″, vagy legalább azt, hogy ki nem.

9. Ezt a felebarátod elleni hamis tanúbizonyság dolgot is inkább hagyjuk. Bárki belezavarodna abba, hogy mi is a tanúbizonyság, mikortól hamis, hogyan lehet azt „tenni″, ki a felebarátja stb. A  későbbi végrehajtási utasítások csak bonyolították a képet.

10. Mondtam, hogy ne kívánd. Lehet, hogy nem is kívántad, csak úgy a tiéd lett a felebarátod felesége, szolgája, szolgálóleánya, ökre, szamara. A tiéd meg az övé lett. Igen, igen, ő is úgy gondolja. Csak az érthetetlen, hogy ha már a tiéd lett, miért kívántad még mindig?