A Szentpéteri kapu felé vezető autóút áthalad a város Ady hídnak elnevezett pontján. Ahol viszont nem láthatunk semmiféle hidat. Ellenben ott magasodik a Szinvapark nevű létesítmény. Ahova az emberek vásárolni és — gondolom — szórakozni járnak.
    Ha csak egy kicsit is tájékozottak vagyunk, tudhatjuk, hogy a Szinva patak a közeli Bükk hegységből ered. A patakokat meg, éppúgy, mint a folyókat, időnként hidak ívelik át. Logikus tehát, hogy a 'Szinva' és a 'híd' szavakat magukban foglaló összetett szavak a Szinva patakon átívelő hídra utalnak. Utalnak rá, de nem azonosak vele. A Szinvapark emeletes bevásárlóközpont, mozgólépcsőkkel, üzletekkel, kávézókkal, étkezdékkel, hangszórókon át terjedő zenékkel — és nyüzsgő emberekkel. Az Ady híd meg egy útkereszteződés, villamossínekkel, villamosmegállókkal, zebrákkal, közlekedési lámpákkal, épületekkel — és közlekedő emberekkel.
    Vannak tehát a szavak — és vannak a dolgok. A kettő között pedig az ember teremti meg a kapcsolatot; mely kapcsolat nagyjából kétféle lehet: vagy hasonlóságon alapuló, vagy megszokáson. De elképzelhetünk olyan eseteket is (nem oly nehéz), amikor valamit, ami korábban hasonlóságon alapult, később már csak a megszokás működteti. Hiszen miskolci felmenőink nyilván azért nevezték el 'Ady híd'-nak az Ady hidat, mert nem akarták, hogy a Szinva patak fölött futó híd név nélkül maradjon (mert milyen szégyen volna az). Az adott dologra vonatkozó elnevezés meg tovább élte a maga életét — az adott dolog megszűnte után is. A Szinva patakot bőséges évtizedekkel ezelőtt lebetonozták, miután a valamikori hidat eltakarították. Az Ady híd ma már — jó ideje — csak egy szó, amely persze továbbra is egy dologra vonatkozik, mint valamiféle synecdoche: nem a terület már nem létező részét (a hidat) jelöli, hanem a jócskán megváltozott egészet (a lebetonozott síkot).
Éppen ezért mondja úgy a miskolci ember, hogy 'adihíd', és nem úgy, hogy 'Ady híd'. Noha a szó, akár az 'adihíd', akár az 'Ady híd', akár a hasonlóság, akár a megszokás jegyében, mindenképpen jelöl. A már nem létező hídtól eltávolodó szó ráadásul elmossa még a valamikori költő emlékét is. Az ember, ha hidat akar látni, elmegy a miskolci belvárosba, a Villanyrendőrhöz. (És hogy miért nevezik 'Villanyrendőr'-nek a Szemere utca és a Széchenyi utca kereszteződését — most hagyjuk.) Ha meg Adyra kíváncsi, könyvet ragad vagy Latinovitsot hallgat.
    No de mi a helyzet a Szinvaparkkal? Amely eleve nem a Szinva patakra, hanem a Szinva patakot elfedő betonra épült. Nem a dologra magára tehát, hanem a dolog hűlt helyére. Következésképpen, a 'Szinvapark' szó az eredeti dologra vonatkozó másodlagos dologra vonatkozik. Nem a patakra, hanem a betonra. A 'Szinvapark' szó csak áttételesen utal a Szinva patakra, közvetlen köze csakis a patakot lefedő betonhoz van. Vagy mondjuk önmagához, a multifunkcionális épülethez. A 'Szinvapark' szó — éppúgy, mint a 'Miskolc Pláza' — saját magán kívül az égvilágon semmit nem jelent. Saját magán belül meg persze az épület ezernyi tarkabarka, harsány-zajos dolgát, no és a tarkabarka, harsány-zajos dolgokkal bíbelődő embereket. Az életformát. Az élet formáját. Hogy milyen az élet mostanság Miskolcon, az Ady hídon.
    De ezekről most — lévén immár több mint két évtizede nem élek Miskolcon — inkább nem beszélnék. A hetvenes-nyolcvanas évek Ady hídja úgyis megmarad annak, ami: az eredeti helyszín kihűlő emlékének. A hűlt hely egykori voltáról, izzó szépségeiről meg persze számos mese szólhatna, és szól is.
The song remains the same.