Kilenc meg egy annyi, mint tíz.

Ha nem önmagáért, hanem önmagáról

beszél a dolog, hátrálj ki mögüle!

Szél, drága szél, forgasd sebesen,

még gyorsabban az érzékek vitorláit.

           Nyolc meg kettő annyi, mint tíz.

Elmúltak azok a fal felé fordulós napok,

amikor a lazsálást bárki átválthatta érdemekre.

Megfagyott a levegő a levesét forrón evő körül.

Az égboltból kér még valaki repetát?

          Hét meg három annyi, mint tíz.

A telet követő tavasz a természet tisztújítása.

Hirtelen megiramodó teljes megelégedés.

Azok se jöttek el, akik még záróra után is maradtak. 

Neved degeszre tömött kabátzseb.

          Hat meg négy annyi, mint tíz.

Ragaszkodásod felét az odakünn,

a maradékot az idebenn árnyékos oldala kapta.

Haptákba vágta magát a falra vetült árnyék.

Ne tegyél semmit! Alváshoz készülődő tűz.

          Öt meg öt annyi, mint tíz.

Mielőtt kilöttyintesz egy keveset az emlékek

színültig töltött poharából, számolj el tízig!

Míg te a mondatok tehenét fejted, feljött az idő,

kétségbeesetten szétfutottak a szavak kiscsibéi.

          Négy meg hat annyi, mint tíz.

A jó párja a sikerült legyen, a rosszat feltételezőről

mindent elmondott zátonyra futott szándéka.

Jegyezd meg, akár előremenekülsz, akár visszafelé

ballagsz: az időtlenségből kihajolás veszélyes!

          Három meg hét annyi, mint tíz.

Életem végéig neheztelek rád, mondta

villogó tekintettel a madárcsontú. 

Nem fogom kivárni, míg a tehetős igazság

cifra palotát épít a sunyi hazugság számára.

          Kettő meg nyolc annyi, mint tíz.

Lírai hátraarc, sarki fény helyett porhintés. 

Se szög, se kalapács, kesztyűs kézzel kupán csapás.

Bár évtizedek óta nyitott könyv az életük egymás

számára, személyesen ma látták egymást először.

          Egy meg kilenc annyi, mint tíz.

A márványfényes padlóra köpni nem akart,

a béka lenyelését zavarosabb időkre halasztotta.

Az egyik szeme az esőt siratta, a másik

szemével sűrűn pislogott: nagy pelyhekben hullt a hó.