ELSŐ KÖNYV

A.C. tudta, hogy félelem-érzete nem hű a valóságos helyzethez. Mert rá, miként a társaira is, amíg kiszámíthatatlanul pereg a dob, csak egytizednyi halál vár.

Halálfélelmének csupán tizednyi része lenne indokolt. Amikor meghallotta közvetlenül maga mellett a nagydob döndülését, s nyomában az előrelépő sor csörömpölését, akkor elmúlt a halálfélelme. Haláltudata valósághű mértékek szerint működött. Tiszta fővel, a győzelem férfias számbavétele következett: a bajtársak egytizede halt meg. Ő él. Ha érintette őt is a halál a dobok pergése közepette, akkor csupán egytizednyi halál volt az.

Meghalhatott egytizednyi A.C., azért mégis él A.C.! Él és számol. Hosszúnak tekinthető eddigi élete során már tizedszer élt át tizedelést. 

Véletlennek tartotta, hogy az elsőket megúszta. Szerencsének tartotta a következőket, a hetediket már csodának. A nyolcadiknál tudta: istenek játszanak a halálával. A kilencediknél tudta, hogy amit az istenek űznek vele, az nem játék. Tudta ezt, de főleg utólag tudta, mikor visszagondolt a dobpergések idejére. A tizedik tizedelés alatt is képtelen volt az adott helyzet mértékéhez szabni halálfélelmét és haláltudatát… Csak miután már biztos volt benne, hogy életben marad, akkor nézett tiszta fővel, férfias büszkeséggel az égre. Bizonyos, hogy kiválasztották õt valamire az istenek. Élve megúszott tíz tizedelést. Egy egész halált élt át: tíz részletben.

MÁSODIK KÖNYV

Igen, tíz tizedelésben, egészen meghaltam. És élek. Én voltam A.C., aki  fokozatosan élte át a felgyűlő halált − míg meg nem halt egészen. S akkor a távolodó dobok pergése közepette derűsen az égre pillantott, hiszen már nem halhat meg. A. C. bármit megtehet, bármi történhet vele, ő védett, őt pajzsként védi a halál

A légió előtt, a sors ritmusát pergető dobok nyomában lassan, nyugodtan és bátran lovagolt az isteni Caesar. Derűs arcával A.C. kitűnt a légióból. Caesar nem tudott uralkodni szemöldöke, szemhéja rándulásain. Gyorsan döntött. Szemének önkéntelen rándulását tudatosan megnyújtotta, tűnődőre és kíváncsira szűkített szemmel egyenesen A.C. szemébe nézett. Intett neki, lépjen ki. A.C. férfias nyugalommal, büszkén nézett a Caesar szemébe, félelem nélkül kilépett.

HARMADIK KÖNYV

Az istenek fölényével, az istenek nyugalmával lovagló Caesar fülében elnémultak a dobok. Alig lassította lovának léptét. Megmarkolta kardját, amint elléptetett A.C. előtt, és egyetlen erős, hirtelen mozdulattal lecsapta a mosolygó fejet. Az istenek fölényével és nyugalmával lovagolt tovább. Nem sejtette, hogy egy halott katonát vágott le. Büszkén vonult a Caesar, mert levágott egy fejet, amelynek fura „arckifejezését” nem lett volna helyes, ha meglátják a légiók.

A.C.-nek sajnos nem volt Janus-arca. És nem fordult meg a fejében, hogy a légiók felé fordítsa − az egyetlen arcát.