Mit vegyek fel, mit vegyek fel,

tíz perc múlva meghalok.

Ami készül, az már itt van,

ha elmegyek, jönnöm is kellett

valahonnan, elmúlt tíz év,

mint üres sapkák, szanaszét,

feltűrt gallér, nincs ott a fej,

nem vagyok, de látszom még.

Tíz perc, s itt a világvége,

a padsorban ülsz egyedül,

cirmos márványoszlopok között

nyűtt beszédű tiszteletes papong:

a kezdeted nem sikerült, de

a véged megragadhatod.

Tíz perce ment el a busz,

amit az élettől vártam, rajta volt.

Feltöredezett, kiszáradt nyomában

a négysávos ígéret, épp

tíz paragrafust szegtem,

tán azért.

Ősanyánk tíz legfurcsább

gyermeke közül egy vagyok.

Arról nem beszélek, aki már

halott, leszállt az est, eldőlt

King Kong, a Frankenstein is

aluszik, álmomban egy másik

nyelven árulom el, amit nappal