Az alább közölt számok linkjei kizárólag a http://www.youtube.com-ról, illetve néhány egyéb legálisan működő tárhelyről származnak. A szerzői jogviszony és egyéb jogi kérdések tekintetében az adott oldal tartozik felelősséggel. A Spanyolnátha a belinkelt zenék, illetve videók tartalmáért, minőségéért nem vállal felelősséget.
    
   
A EuroDisco és alműfajai
   
Disco (vagy Electro Boogie)
Táncorientált, tipikusan 4/4 alapú popzene. Maga a műfaj a ’70-es évek második felétől vált népszerűvé. Ekkortájt már a szintetizátor-alapú, elektromos dobokkal/dobgépekkel előállított diszkóról beszélhetünk, téreffektekkel módosított énekkel és a zeneipar által fejlesztett technika egyre változatosabb kihasználásával. A diszkó szervesen beépült az elektromos tánczene történetébe és nagy hatással bírt a később alakuló zenei struktúrák létrejöttében.

Jellemző példák:
> Lipps Inc. — Funky Town
> Donna Summer — I Feel Love
> Claudja Barry — Boogie Woogie Dancing Shoes
> Patrick Hernandez — Born To Be Alive
> Amanda Lear — Follow Me

Italo Disco
Míg 1980 körül Amerikában a tánczene a diszkó után nagy elánnal a house felé fordult, ez Európában nem történt meg. A New Wave mellett a diszkózene maradt, kicsit felújítva, a kor követelményeinek megfelelően szintetizátorral és elektromos dobokkal felturbózva. Ez az Italo, amit a neve ellenére nem kifejezetten az olaszok jegyeznek. A diszkó lelasított, a szintik miatt kissé „futurista” (már az akkori popkultúrát figyelembe véve) hangulatú variánsát, amely megőrizte a dallamos, könnyed énekstílust, az olasz, a német, spanyol és néhány kanadai előadó követte el főként, Angliában majdnem, hogy ismeretlen maradt ez a típusú pop-tánczene.
Az „Italo”, mint elnevezés, a ZYX Music atyjaként ismert Bernhard Mikulski 1983-tól kiadott Italo Boot Mix szériájáról kapta a nevét. Ezek a megamixek az akkori német és olasz diszkóproducerek nótáiból készültek és szerte Európában nagy sikerrel játszották őket a klubokban.

Jellemző példák:
> Miko Mission — How old Are You
> Hypnosis — Argonauts
> Digital Emotion — Go Go Yellow Screen
> Sweet Connection — Heart to Heart
> Valeria Dore — The Night
   
New Wave (vagy Electro Pop)
A popkultúra ellentételezéseként a ’70-es évek legvégén világra jött kulturális irányzat, amely nemcsak a zenében, hanem szinte minden művészeti ágban mozgalomként hatott. A zenében kifejezetten a diszkó, a legpopulárisabb irányzat ellen lázadt. A korszakot nézve fura hibrid műfajként lehetne besorolni, a 4/4 ütemet felhasználva, a legújabb elektronikai eszközöket beleépítve a zenébe (pl. vocoder, szintetizátorok), gondoljunk csak Jean Michel Jarre-ra, vagy a Vangelisre. Az összhangzás „űrzenés”, néha relaxál, nyugtat (pl. Vangelis – Alpha, a dobok kb. 2 percig nem is szólnak), néha felizgat, akár táncolásra is késztethet (Moroder – The Chase).
Maga a New Wave szintén szerteágazott, a pop vonulatra, amiről most beszélünk és a rockosabbra, ami leginkább a punk lázadást fogalmazza meg a zenében.

Jellemző példák:
> Giorgio Moroder — The Chase
> Jean Michel Jarre — Oxygen Part IV
> Vangelis — Alpha
> Yellow Magic Orchestra — Behind The Mask
> Telex — L’Amour Toujours
  
Synthpop (vagy New Wave Part 2)
A szintipop a ’80-as évek legsokoldalúbb jelensége volt az európai zenei életben. A szintetizátorokat nem a klasszikus hangszerek imitálására, hanem új hangzások megteremtésére használták, a dobgépekkel új, mégis táncolható ritmusképleteket hoztak létre, a dallamos pop ének a New Wave hagyományait követve szakított a kifejezetten slágeres, „fülbemászó” jelleggel, mégis üde és dúdolható maradt.

Jellemző példák:
> Human League — Don’t You Love Me Baby
> New Order — Blue Monday
> Pet Shop Boys — It’s A Sin
> When In Rome — The Promise
> Eurythmics — Sweet Dreams
  
Hi NRG
Egy igazi átmeneti, hibrid műfaj, ami magába szívta a teljes ’80-as évek popkultúráját több, kevesebb sikerrel. A dobok a megszokott house-os 4/4-et hozzák, de a basszust helyettesítő szintiszólamok nyolcadai már a trance ösvényein járnak.

Jellemző példák:
> Berri — Sunshine After the Rain
> Sunscreem — Love U More
> Berlin — Sex (I’m a Slut)
   
  
A Dub (vagy Dub House), mint független irány
  
A dub kultúra 30 éves történelmének első harmadában senki nem gondolta volna, hogy az elektronikus irányzatokkal összemosódva kilép az akusztikus, klasszikus hangzás bűvköréből és párhuzamosan fejlődik a többi gépalapú zenével, sőt, meghatározó alműfajjá növi ki magát a 4/4-es tánczene világában. Félreértés ne essék, a hagyománytisztelő dub megmaradt annak, ami. A Dub House egy vastag mellékágként indult útjára, s ma is élő, dinamikus, s éppen reneszánszát éli, ahogy persze az akusztikus dubzene is (lásd pl.: Laza Tűz, akik épp ötvözni igyekeznek a két vonalat, s valamiféle absztrakt konklúzióval kecsegtetnek).
A Dub House a jamaikai reggae gyökerekből táplálkozik, az alaphangzást és az ellenpontozó, lüktető struktúrát megtartva hoz létre egy minimalista hangzásvilágot, ahol nincs „igazi” dallam, csak ismétlődő (loopolt) dallamfoszlányok; nincs ének, nincsenek szólók, van viszont erőteljes bassline (basszusszólam), ami tulajdonképpen a veleje ennek az irányzatnak.

Jellemző példák:
> Jacob Miller — Baby I love You
> King Tubby — Fittest of the Fittest Dub
> Augustus Pablo — 555 Dub Street
> Lee ’Scratch’ Perry and Mad Professor — Mad Man Dubwise
   
  
Az amerikai szcéna (Chicago, New York)
   
Classic House (vagy Chicago House)
A ’80-as évek legelején Chicago nightclubjaiban, főleg a The Warehouse-ban játszott tánczene aposztrofálja. Bár alapjában véve a diszkóból eredeztethető, szinte minden zenei kultúrából vesz át elemeket. Az afro-amerikai soulzene, a mély érzéseket közvetítő, dallamos énekek, a ’60-as, ’70-es években még sok templomban használt és népszerű Hammond orgonák hangzásvilága, a latin-amerikai táncok lüktető ereje, a rap, a jazz muzsika mind-mind hatottak rá. A 4/4, mint állandó, nem variálódó dobütem, a bassline és a hozzá kapcsolódó orogonahangzás adják meg a Classic House alapját, a mélyebb, érzelmesebb dallamanyag (a jazzes imprók, az ének) és helyenként a rapszövegek teszik teljessé.

Jellemző példák:
> Larry Heard aka Mr. Fingers — Can You Feel It
> Marshall Jefferson — Move Your Body
> Lil Louis — French Kiss
> Mixmasters — In The Mix
  
Acid House (vagy Acid, Oldschool Acid)
A chicagói house zene hipnotikus, repetitív, szinte trance-szerű válfaja. Európában a korai rave-kultúra elengedhetetlen kelléke volt a klubokban az 1980-as évek közepétől. Tipikus hangszere a Roland TB-303 sequencer, amivel elsőként a jellemző „acid-es” cuppogó, sziszegő hangzást előállították. Valószínűleg ez a stílus nem létezne Tadao Kikimoto zenész, mérnök nélkül, aki a Roland számára megálmodta és elkészítette a TB-303 bassline-t.
Az acid lényege, hogy a cinek és a monoton minimalista dallam hullámsávját különféle szabályzókkal (potméterek) módosították, amitől hol elmélyült (a magas hangok eltűntek), hol szinte sziszegett (a magas hangok előtérbe kerültek) a zene. Az éneket kizárólag egy-kétsoros ismétlődő szövegek helyettesítették.

Jellemző példák:
> Phuture — Acid Trax
> D-Mob — We Call It Acieed
> Fast Eddie — Acid Thunder
> Bam Bam — Where’s Your Child?
> Mike Ink megmutatja, mi az acid
  
Garage House (vagy New York House)
A Classic House-szal egyidőben New Yorkban is elindult a diszkó átértelmezése. A Paradise Garage nevű, melegek által látogatott nightclubban játszotta ezt a típusú house-t először a kifejezetten meleg és fekete Larry Levan meleg feketéknek. Az alműfajra jellemző a gospelszerű, érzelmes, szólisztikus ének, és a klasszikus house-ütemek társítása. A new york-i hangzásvilágot a new- jersey-i Club Zanzibarban tette népszerűvé Tony Humphries. Ő a mélyebb, „feketébb” verziót képviselte. Később, a ’90-es évek második felében Európában, főleg Angliában is gyakran szólalt meg ez a stílus a klubokban.

Jellemző példák:
> Aly-Us — Follow Me
> Masters At Work — I Can’t Get No Sleep
> NYC Peech Boys — Don’t Make Me Wait
> Change — A Lover’s Holiday
> Crown Heights Affair — Galaxy of Love
  
Hip House (vagy House Rap, Grime)
Ahogy a címkéje is utal rá, a house- és a hip-hop-elemek összevegyítéséről van szó. Az első kifejezetten ilyen track volt az angol The Beatmasters Rok Da House nótája ’88-ból.

Jellemző példák:
> Run DMC vs. Jason Nevins — It’s Like that
> Stereo MCS — Get Connected
> House of Pain — Jump Around
> Jungle Brothers — I’ll House You
> Beatmasters — Rok Da House
   
  
A Funk, Amerika popzenéje a ’90-es években
  
Deep House (vagy Jazz House)
Az elektronikus zene a ’90-es években teljesen elnyerte mostani előkelő helyét a világ zenei összkultúrájában. A Classic House tovább mélyült, tisztult, ugyanakkor pont emiatt alapul szolgált egy érzéki (soul-os), jazzes, groove-os alműfaj létrejöttéhez. Ez a Deep House, egy jó mixtúrája a chicagói soul-os és a ditroiti technoid vonalnak.

Jellemző példák:
> Blue Six — Music & Wine
> Miguel Migs — Love Yourself
> Aaron Carl — My House
  
Funky House (vagy Funky)
S talán a legjobb, mindenesetre a legismertebb, legnépszerűbb, igazán jó kedélyű változata a house-nak: a Funky. Hogy miért is olyan jó? A jazzes alapot hozó elektronikus basszus, a Hammond orgona, az elektromos gitár és a dobok fifikás együttjátszása leginkább az afrikai zenei struktúrákat idézik, egy komplex groove-vá (ütemképletté) állnak össze, ami már önmagában elég a táncolhatnékhoz. A dallam általában egyetlen akkord köré épül fel, ez kissé hipnotikussá teszi a zenét (ahogy a house többi alfajában is így működik) s az összhangzat többé már nem ereszti el az agyat és a lábat.

Jellemző példák:
> Ian Pooley feat. Esthero — Balmes (A Better Life)
> Dj Sneak — Fix My Sink
> Indeep — Last Night A Dj Saved My Life
> George Michael — Too Funky
   
Latin House
A latin zene – minden bizonnyal amerikai okokból kifolyólag – igencsak népszerű az egész világon. S mert a funky alapvetően (Észak-) Amerikából jött, mi sem logikusabb, hogy a (dél-amerikai) brazil, a kubai, a kolumbiai zenei gyökerekkel könnyedén manipulál. Egzotikusságra való fogékonyságunk nyomán mi is táncolunk, riszálunk rá, ahogy a tequilát is szeretjük s a rumot is isszuk.

Jellemző példák:
> Ritmo Dynamic — Calinda
> Ben Walker — Latin House Part 1
> Mambana — Libre
  
Disco House (vagy Gay Disco House)
A klubok táncolható zenét akarnak, be akarják csábítani a pénzes srácokat és a nagy mellű csajokat, s a funky felpörgetett és táncra kihegyezett formája egy könnyű és kifizetődő megoldás erre. Mindenki legyen vidám, érezze jól magát, legyen meleg (a szó metroszexuális értelmében) és csakis hajnalban menjen haza, ha elfogyott a pénze.

Jellemző példák:
> Phats & Small — Turn Around
> Junior Jack — My Feeling
> Dj Max — Your Own Miracle
> Dj Roog — Real House Dj Set
   
French House (vagy Filter House, Tekfunk)
A Funk a ’90-es évek közepére túlburjánzott, telítődött. A French House a legkésőbb létrejött alműfaja ennek a vonalnak és leginkább egyetlen ember nevéhez fűzödik. Ez pedig Thomas Bangalter, aki több produkció mögött áll (pl. Daft Punk, Stardust, Together, stb.). Ennek a címkének a jellemzője a reverb (tér) effekt kissé túlzott használata, amitől az egész nóta úgy hangzik, mintha valamilyen mesterségesen előállított, vízzel félig megtöltött teremben szólalna meg.

Jellemző példák:
> Strardust — Music Sounds Better with You
> Duft Punk — Aerodynamite
> The Ones — Flawless
   
      
A EuroPop, a ’90-es évek európai poprohama
  
Techno Dance (vagy Techno)
A klasszikus house zene új fordulatot vett a ’90-es években Európában is, amikor a producerek szakítottak a diszkóval és valami trendibb, „maibb” popzene felé terelték a hallgatóságot. Vettek egy adag house-t a chicagóiaktól és megspékelték a ditroiti technó lendületes és súlyos dobhangszíneivel. Az eredmény egy húzós irányzat, a Techno Dance lett, a popklubokban is táncolható, dallamos, ugyanakkor stílusos előfutára a EuroPopnak.
A Techno Dance tehát a house belépője volt Európába, megtalálta a helyét a német, olasz, spanyol stb. klubokban, hozzánk is jutott belőle. Ugyanakkor egy oldalága levált az európaitól, megteremtette a maga egyedi stílusát, ez pedig a brit house volt, melynek legkiforrottabb alműfaja a Progressive House lett nem is sokkal később.

Jellemző példák:
> Snap! — The Power
> MARRS — Pump Up the Volume
> Technotronic — Pump Up The Jam
> S’Express — Theme from S’Express
  
EuroDance (vagy EuroPop, Club House, Handbag, Dancefloor)
A EuroPop legerősebb, legelterjedtebb képviselője a ’90-es évek elejétől. Ez a típusú, szintetizátor alapú muzsika kifejezetten a tömegek táncba vitelére szolgál a mai napig, a diszkóklubok felében a repertoár nagy része ebből az alműfajból (a másik felében funky szól) áll össze. Rövid versszakokat éneklő vokalisták és rapperek váltakozva, vagy együtt bukkannak fel benne, s ha semmi más nem, ez bizonyosan rádióbarát.

Jellemző példák:
> Capital Sound — Desire
> YBZ — Now That I Found You
> Corona — Baby Baby
> Maxx — Get Away
   
Vocal House (vagy Diva House)
Minden, ami EuroDance, EuroPop megtűzve erőteljesen szólisztikus vokállal.

Jellemző példák:
> 49ers — Touch Me
> Black Box — Ride on time
> Ce Ce Peniston — Finally
> Kym Mazelle — Young Hearts Run Free
  
Anthem House (vagy Stadium House, Arena House)
Ez a stílus minden bizonnyal a The KLF ’90-es Last Train to Trancentral kislemezének a kiadásával született meg. A trance-elemekkel operáló, mégis house-os benyomást keltő zenék azt a hatást keltik, mintha egy stadinban, vagy legalábbis egy angol szuperklubban dübörögnének a hangszórók és mi ott táncolnánk a több ezer emberrel együtt. Az éljenző tömeg zaja, grandiózus vokál és megkapó melódiák, ez röviden az Anthem.

Jellemző példák:
> Faithless — Insomnia
> Sash — Encore un fois
> The KLF — Last Train to Trancentral
> 2 Unlimited — Twilight Zone
  
Epic House (vagy Dance Mix)
A ’80-as évek klasszikus balladái „EuroDance-esítve”. Buta és bugyuta, persze ittas állapotban bármire képes táncolni az ember, és azok a fülbemászó dallamok… Na de eladható, mondja a producer.

Jellemző példák:
> A-ha — Take on Me (Jack Paulsen's Allure Trance Mix)
> Groove Coverage — Moonlight Shadow (Stian K Remix)
> Dj Sammy — Don Henley: Boys of Summer (House Mix)
  
Epic Trance (avagy Uplifting Trance, Euphoric Trance, Emotional Trance, Pop Trance, Euro Trance)
Ez a stílus ismét átível két műfaj, természetesen a house és trance közt. Pont annyira house-os, hogy populáris maradjon és annyira trance-es, hogy csukott szemmel, enyhén elszállva is tudjunk rá táncolni. Más szóval a rave tömegekhez szóló változata Robert Miles prezentálásában. A ’90-es évek közepén a trance-alkotók egy része úgy döntött, hogy felhagy a bonyolultabb (a trance zenét egyébként főképp meghatározó) szintetizátor/programming sávok alkalmazásával és könnyedebb, egyszerűbb, jól „érthető” zenét próbál faragni a trance-ből. Csatlakoztak hát a house európai irányvonalához és létrehozták az Epic Trance-t.

Jellemző példák:
> Ian van Dahl — Castles in The Sky
> Ayla — Ayla Part 2
> Alice Deejay — Better off Alone
> Fragma — Everytime You Need Me
  
EuroBeat
Boldog, vigyori és hülye. A EuroBeat a house-os tánczene felgyorsított verziója, igazi aerobik gyakorlat rá mozogni. A 2000-es évek fordulójához vészesen közeledve a zenei manufaktúra nagy okosai észrevették, hogy felgyorsult körülöttük az élet? Nem tudom, mindenesetre ezt a zenét hallgatva olyan érzése támad az embernek, mintha valahonnan épp elkésne és ezért gyorsabban kell táncolni, hogy minél hamarabb elmúljon a késztetés. Az elemek adottak voltak, a ’80-as évek Italo dallamvilágát jól összekeverték a Hi NRG pörgésével és nem túl mély értelmű dalszövegekkel fűszerezték. Kész is.

Jellemző példák:
> Dee Dee Wonder — Mayday
> Nick Mansell — Mission Impossible
> Max Coveri — Running in The 90’s
  
JPop (vagy Shibuya-Kei)
A EuroPop japán nyelven. Ó, a japánok európaiak szeretnének lenni, felvarratják a szemhéjjukat, hogy meggyűrődjön, mint nekünk és európai sláger-house-t dalolnak a saját nyelvükön, pont ettől persze megvan a saját bája és egyben az egyedisége is.

Jellemző példák:
> Smile DK — Butterfly
> Ayumi Hamasaki — Hold On Me
> Tommy February6 — Kiss One More Time
  
Nu Italo Disco (vagy Nu Italo)
Ahogy a címke utal is rá, a ’80-as évek európaszerte sikeres Italo Disco-jának modern áthangszerelése. Retro, retro, retro. Mindössze egy különbség akad: a vocoder használata. A világ leghíresebb olasz nótája (2 millió példányos eladással) az Eiffel 65 Blue című kislemeze volt, s épp ebben a stílusban született ’99-ben.

Jellemző példák:
> Eiffel 65 — Blue (Da Ba Dee)
> Becca — Come And Get My Love
> Tes Uno & Dj Raedawn — No War No Peace
> Gigi D’Agostino — L’Amour Toujours
> Prezioso — Let’s Talk About A Man
  
Happy House
Már megint a tánc forradalom! A EuroPop a bpm-et (ütemszám/perc) tekintve felpörgött a ’90-es évek második felében, s talán, ahogy az EuroBeat-nél is megfigyelhető, egy kicsit még jobban elbutult, már, ami a mondanivalót illeti. Mégis a Happy House viszi a pálmát ebben a tekintetben. A rágógumit fújó, tiniszerelmet hirdető és gyerekesen viselkedő (talán, mert tényleg gyerekek is) énekeslányok és a fiú vokalisták boldogan éneklik, hogy „Subi-dubi, cukorpofi, csak szerelmet és örömöt adj, ahogy én is szeretlek, te is ezt érzed?” (Miss Papaya – Sugarboy, szabad fordítás). Ugyanakkor a Happy House kifejezetten vidám és pozitív zene, ha másért nem is, de ezért kedvesen biccenthetünk a megalkotói felé.

Jellemző példák:
> Miss Papaya — Hero
> Vengaboys — Up & Down
> Aqua — Barbie Girl
  
Freestyle (vagy Electro Dance)
Újabb átmenet, ezúttal a breakbeat és a house (ezen belül is a Disco, a Synthpop és a Techno Dance különböző arányban) között. A dátum a ’80-as évek legvége. A dallamos, vokálorientált hangzásvilágot (house) tört ütemekkel tálalják, igaz, nem sok fantáziát belefeccolva az alkotási fázisba (a nóták 90 százaléka az Afrika Bambaataa Planet Rock című slágerének groove-ját használja). Sajnos legtöbb esetben pont az is a hibája, amit az előnyének szántak, tudniillik a tört ütemeket kedvelők körét célozták meg ezzel a fúzióval, de meg szerették volna tartani a 4/4-re bukó diszkósokat is. Az eredmény: nem olyan ütős, mint egy jó house és nem olyan kifinomult, mint egy jó break. Persze a popélet elitje így is sokat tanult (nyúlt) belőle a ’90-es években és bőven profitált is, ha csak Madonnára, a Spice Girlsre, az N’Syncre, vagy a Backstreet Boysra gondolunk.

Jellemző példák:
> The Cover Girls — My Heart Skips A Beat
> Lil Suzy — Take Me In Your Arms
> Jocelyn Enriquez — A Little Bit Of Ecstasy
> Shannon — Let The Music Play
  
Synthron (vagy Electroclash, Glitchcore, Nu Synthpop, Glitz, Euroclash, Synthcore, Electropop, Robotrash, Synthpunk, Futurepop, stb.)
A szintipop második nekiiramlása. Ugyanakkor, ahogy látjuk a Freestyle-nál is, az elektro, mint jellemző stílusjegy, végigkíséri a tánczenét már a ’80-as évektől, legyen bár visszafogott, vagy erőszakos, diszkósabb, vagy punkosabb. A Synthron címke voltaképp egy egységesítési törekvés. Ezt a valóban széles skálán mozgó zenei irányt kifejezetten sokan próbálták bekategorizálni, meghatározni, s attól függően, hogy az énekes csajok (vagy pasik) rockosabban, punkosabban, vagy poposabban énekeltek, a zenében a szintiszőnyegeket elnyomta-e a gitár, esetleg az indusztriálisabb dobok, illeték más és más néven.
A 2000-es évek közepére kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy ezeknek a zenéknek tulajdonképpen egyetlen főgyökerük nyúlik vissza a ’80-as évekig, ez pedig a Synthpop. Logikus a névválasztás, a szintetizátor alapú popzene második generációja, a ’90-es és a 2000-es évek technikai és a zene szociális fejlettségi szintjén.
A Synthron két felől közelíti meg a szintipopot. Az első esetben a gitár orientált punk előadók esnek neki a szintetizárokoknak (Chicks on Speed, Fischerspooner, Add N to (X), Orgy, stb.), a másik esetben a diszkón (house-on) nevelkedett alkotók hoznak létre hasonló formációkat (Felix Da Housekat, Miss Kitten And the Hackers, Ladytron, Adult., Who Da Funk, Northern Lite, stb.).

Jellemző példák:
> Ladytron — Playgirl
> Felix Da Housekat — Silver Screen
> Fischerspooner — Emerge
> Legowelt — Discorout
> Freezepop — I Am Not Your Gameboy
> Jeans Team — Keine Melodien
> Chicks on Speed — We Don't Play Guitars
   
  
A brit vonal
  
Progressive House
A címke nevéért kétségkívül Dom Philips a felelős, aki a Mixmag (a legnépszerűbb és talán a legjobb angol zenei magazin) cikkírója, először Leftfield Song of Life című ep-jét nevezte így el. Nem sokkal később Sasha és John Digweed, a ’92-ben nyílt Rennaissance dance club rezidensei népszerűsítették tovább ezt a stílust, s adták meg végső formáját.
A Progressive House-ban a basszusnak mélyebb, dub-os hangszínt kevertek ki, maga a zene melankolikusabb, érzelmesebb (trance-esebb). Jellemző basszusaiért szinte kivétel nélkül a Roland TB-303 riffek a felelősek. Az ütemszámot tekintve a 110-130 bpm a meghatározó, ugyanakkor a 130-140 bpm-es nóták sebességük okán már a Progressive Trance-hez sorolandók, más szóval a különbség a 2000-es években e két stílus közt gyakorlatilag elhanyagolható.

Jellemző példák:
> Leftfield — Open Up
> The Shamen — Boss Drum
> Spooky — Schmoo
> React 2 Rhythm — Intoxication
> William Orbit — Water From A Vine Leaf
  
Brit House (vagy UK House, English House)
Sahsa és Degweed, a Progressive House elterjesztéséért leginkább felelős dj-k, a 2000-es évek fordulója után egy keményebb, minimalistább house-hangzás kialakításán „fáradoztak”. Ha lehet, még „progressive-ebb”, még „szeletelősebb”, már-már trance nótákat kezdtek játszani a set-jeikben, amik mindenképpen túlmutatnak a Mixmag-meghatározáson. Ez a Brit House, a címke pedig új, annyira, hogy például a Wikipedia oldalain sem jelölik a List of Genres of Music felsorolás alatt. Ennek ellenére a mai klubok (magyarok is) előszeretettel hívják meg az ezt az alműfajt képviselő alkotókat.

Jellemző példák:
> Trisco — Muzak
> Sven Vath — Barbarella (Deep Dish Mix)
> Andain — Beautiful Things
> Satoshi Tomiee — Love in Traffic
   
Dark House
A britek a 2000-es évek második felében. Ha lehet, még sötétebb, tragikusabb, hevesebb zene és szeletelés minden mennyiségben. Míg a progressive irány a trance, ez inkább a techno felé tendál.

Jellemző példák:
> Pete Lasonby — Free Running
> Voodooamt aka Patrick Lindsey — Live @ Monopark
   
  
A detroiti „külön utak” és a Booty Bass
  
Detroit House
Detroit egyáltalán nem a house-járól híres. A ’80-as évek közepén indult útjára a modern elektronikus zene másik és szinte ugyanolyan meghatározó vonulata, a techno. A Detroit Techno megszületéséért a „belleville-i hármas”, Juan Atkins, Kevin Saunderson és Derrick May volt a felelős, akiknek a zenéjét előszeretettel kezdték játszani a ditroiti rádiók (és főképp The Electrifying Mojo, egy ditroiti disc jockey, aki felismerte a stílusban rejlő energiát és rádió show-jában Kraftwerk, Philip Glass, New Order, Africa Bambaataa mellett behozta a korai techno nótákat is). A techno hangzása az analóg szintetizátorok mellett a Roland TR-808 és TR-909 dobgépeknek volt köszönhető. Ez a keményebb, kifejezetten monoton stílus a ’90-es éveben elterjedt az egész világon, megteremtve a létjogosultságát önálló zenei műfajként is.
A Detroit House tulajdonképpen ennek a markáns vonulatnak a táncolhatóbb, „rádióbarátabb” verziója.

Jellemző példák:
> Rhythim is Rhythim — String Of Life
> Blake Baxter — Brother Gonna Work It Out
> Inner City — Big Fun
  
Tech House (avagy Techno-House)
A ’90-es évek fúziós törekvései Európában a Techno Dance-ből továbbgyűrűző Progressive House vonulattal taroltak a zeneiparban. Amerikában a techno és a house fúziója a ditroiti ágon fejlődött külön alműfajjá és hódította meg a közönséget.
A Tech House a soul-os Deep House népszerű elemeit a techno-val kombinálja. Az alműfaj a mai napig élő, a megalkotóinak többsége aktív dj.

Jellemző példa:
> Laurent Wolf — Pump It Up
  
Hard House (vagy Real Hard House, Chicago Hard House, Jumpstyle)
Nincs kegyelem, a Hard House kihozza belőled az összes dühöd, az öklöddel ütnöd kell a levegőt, amíg ki nem fáradsz teljesen. A torzított 909-es lábdobok és a mély, egyetlen hangból álló bassline ütemegyen és -hármon. Őrjítő.
A stílus maga a ’90-es évek Hardcore Techno-jának egy lassított (140-145 bpm) változata és a korai Jungle Hardcoreból merít elemeket. Kétségkívül Speedy J tette legitimmé (lásd: Pull Over című nótája) és persze Da boy Tommy and Da Rick Ready to Rumble slágere, ami Hollandiában felkúszott a slágerlista Top-10 helyezéséig a ’90-es évek legvégén. Igen, a hollandok, aztán Belgium, később Franciaország és a németek is hódoltak ennek a kemény, ugrálós táncnak.

Jellemző példák:
> Speedy J — Pull Over
> Dj James BND — Bullet Proof
> Dj Bam Bam — Hard Booty House Mix
> Da boy Tommy and Da Rick — Montzen Jump Experience 2
  
Booty Bass
„If you got a bigger booty, come on down and do your duty.”, Let me see your booty bounce, booty bounce, booty bounce…”, Awe girl, you think you bad. Let me see you shake dat ass.” És „Face down, ass up. That’s the way we like to fuck.”
A Booty Bass valójában a Hard House ugrálós-őrült alapjait spékeli meg „mocskos” dumákkal. Most még 1-2 ismétlődő sorról van szó, de a Booty Bass nem áll itt meg, a 2000-es évek fordulóján, hosszú rap-szövegeken át elemzi, vajon mit is lehetne tenni, ha összekerülnénk azokkal a riszáló seggekkel.

Jellemző példák:
> Dj Isaac — Face Down, Ass Up
> Dj Funk — Hold Up
> Justice vs Dj Funk — Let There Be Light (Bounce Dat Ass Mix)
  
Ghetto Tech (vagy Techno Bass)
Ha elhagyjuk a 4/4-edes bassdrum-okat és break-et (tört ütemeket) adunk a Booty Bass alá, máris megkapjuk a Ghetto Tech-et. (A Ghetto Tech a Breakbeat műfaj legfontosabb és legrégebbi alapjaiból, a Hip-Hopból ágaztatható le és a Booty Bass – mint irányzat – egyik szélsőséges végállomása.)

Jellemző példák:
> Dj Assault — Ass N' Titties
> Dj Assault — Shake It Make That Booty Bounce
  
Dirty South Rap (vagy South Rap, Booty Rap, Booty Bass)
Ó igen, a Hip-Hop atyák csúnyán beszélnek, már megint. A Booty Bass vizein evezve, tört ütemekkel variálva jól meg kell mondani, mi is a csajokkal az ábra. Emlékeztetőül hallgasson mindenki 2 Live Crew-t!
Megjegyzés: A Ghetto Tech és a Dirty South Rap bővebben a Breakbeat-tel foglalkozó Zajzószer-számban!

Jellemző példák:
> Sir Mix-A-Lot — Baby Got Back
> Freak Nasty — Da Dip
> Splack Pack — Shake That Ass Bitch
> Soundmaster T — Do It Like My Birthday
  
Microhouse (vagy Minimal House, Glitchy Tech House)
A Tech House másik leágazása, ugyanakkor egyfajta ellentételezése is 2000 felé. Az alapokból kiindulva a detroiti hangzás egyrészt kiegészült a Glitch (másnéven Click and Cuts /kattogó, kerregő, ciccegő hangok, mintha csak hangfoszlányokat hallanánk, egy apró szeletet a teljes hangból/) fura ritmikájával, másrészt a Minimal Techno elemeit kombinálta a house dallamfoszlányaival. Hogy miért „micro”? Mert a lábdobok, cinek, pergők valóban úgy szólnak, mintha picikék lennének – igazán kompakt hangzást előidézve. Maga az elnevezést a Wire magazinban publikáló Philip Sherburne-nek köszönhetjük még 2001-ből. Hallgassatok Akufen, Farben, loSoul, Matthew Dear, Pantytec, Ricardo Villalobos nótákat!

Jellemző példák:
> Akufen aka Marc Leclerc
> loSoul feat Malte — You Know
> Pantytec @ Elevate, Graz
> Ricardo Villalobos
  
Minimal Techno
És néhány szó arról, mit is csinált mindenki, aki hallott Detroitról és a Tech House-ról a ’90-es évek közepétől, amikor már nem csak a feketék csináltak jó technót. Ahogy a címke rögtön elárulja, minimalista alműfajról van szó, aminek szinte semmi köze a house-hoz, viszont a Microhouse-szal kifejezetten összefér, sőt, ihletet nyer belőle, glitch-elemekkel szintén dolgozik, a bpm-száma 120-135, repetitív rövid loop-ok és apró, szinte észrevétlen változások alkotják. A német, spanyol, angol, észak-olasz és ibizai klubok kedvelt és sokat játszott stílusa lett 2004 óta.
2006-tól a „klasszikus”-nak számító Minimal Techno kezd megváltozni, egyre több behatás éri, a minimalizmus kezd eltűnni belőle, s helyet kap számos trance-es, house-os elem benne, kérdés, hogy hová fejlődik tovább és mikor növi ki saját magát.

Jellemző példák:
> Mike Ink — Suburbia / Cosmic Indifference
> Sutekh
> Quadrant aka Basic Channel — Q1_1
> James Ruskin Live @ Zouk, 2000
> Michael Mayer
   
   
A Garage House sorsa, avagy mi van a melegekkel az Egyesült Királyságban?
  
Speed Garage (vagy UK Garage, Garage)
New York-ban hagytuk a Garage House-t magára, még a ’80-as években. A ’90-es években a garage, mint tánczenei fogalom, eljutott Nyugat-Európába, Angliába, ott aztán megújult és persze magába szívott elemeket más zenei terminusokból, például a hip hop-ból, a rapből, az R&B-ből (elektronikus Rhythm & Blues). Érdekességképpen: a szót amerikaiasan garázsnak, míg az angolban garidzsnak kell ejteni (bocsánat, hogy nem az IPA /International Phonetic Alphabet/ szerint írom le). A fentieken túl jellemző erre a népszerű alműfajra a „lépegető” basszusdallam, ami a step felé „sodorja” nem is sokkal később.
Egyik leágazásából – Dizzee Rascal (MC, rapper) és Wiley (rapper) fémjelzi – kerekedett ki a Grime, vagyis a Hip House.

Jellemző példák:
> Double 99 — Jump
> 187 Lockdown — Gunman
> Speed Garage Mix on Tractor Studio
  
2-Step Garage (UK Garage, Brit Garage)
No igen, nehéz különbséget tenni. Az ember érti, hogy angolos, hogy „step”-es, vagyis lépkedő (és szépen búgó) basszus van benne, de miért 2? Fura, hogy pont emiatt van különbség a house-os és a 2-step-es garage közt. A 2-step, vagy más néven Baby Swipe egy mozdulatsor a breaktáncban. Nem írom le, pontosan hogy néz ki, de így már, azt hiszem, egyértelmű, hogy a tánczenében ez a megjelölés a break, vagyis a tört ütemek jelenlétére utal.
A 2-Step Garage tehát ismét egy átmenet a breakbeat és a house között.

Jellemző példák:
> The Artful Dodger feat. Craig David — Something
> Mj Cole — Sincere
> Architechs feat. Nana — Body Groove
> The Streets — Irony Of It All
   
  
Hard Dance – a trance és a popularitás?
  
NRG (vagy Nu NRG, Hard NRG, Hard Dance)
Fura mód az ellenkezője történt ezúttal, mint amit vártunk volna. Nem a house kezdett átalakulni, hanem a trance egy ága kezdett valahogy „finomodni” a 2000-es évek felé közeledve. Közel engedte magához a ’80-as évek Hi NRG szubkultuszát, a rave alapkövét és az európai house zene egyfajta esszenciáját a ’90-es évekből, keverve az Epic Trance-szel. A lényeg: a Hard Dance a trance egyik oldalhajtása, ami egy szemvillanásra bekavarodott valahogy a populáris tánczene berkeibe, s odáig jutott, hogy még fúzióba is kezdett vele, a táncolni vágyók nagy-nagy örömére. Az NRG gyorsabb és súlyosabb, mint a house zene, bár helyenként dallamos, sőt, szoprán és mezzo-szoprán vokál, vagy egy szövegsor is elhangzik egy-egy nótában.
Hallgassatok BK-t (pl. BK & Nick Sentience – Noise; BK & Fergie – House of Pain), vagy OD404-et, Heaven’s Cry-t, Captain Tinrib-et, Steve Thomas-t, vagy Lab 4-t!

Jellemző példák:
> Endorphin @ The Fridge (BK-t és Sentience-t játszik az első harmadban)
> OD404, Heaven’s Cry, Avaline 1 mixben
> Heaven’s Cry — Till Tears Do Us Part (Yoji Biomechanika Mix)
> Captain Tinrib — Hoover Time
> Vinylgroover & The Red Hed — Live For The Weekend
  
Stupid House (vagy Party House, UK Hard House, Nu NRG)
Nehezen megkülönböztethető az (Nu) NRG-től, mégis, talán kevesebb a trance-es „elszállós szintipörgés” ilyen tekintetben a detroiti alapokon nyugvó Tech House-ra inkább hasonlít. A páratlan nyolcadokra (ellenpontozó) beszúrt basszus talán a „legszembetűnőbb" különbség az említettekkel szemben. Más gyors ütemű partizenékkel szemben, melyek igyekeznek kellemes, boldog hangulatot teremteni (Happy Hardcore, EuroDance), ez a stílus komornak, sötétnek és vészjóslónak próbál mutatkozni. És az is.

Jellemző példák:
> Klubheads @ pleasure room
> Lisa Lashes − Freaky Lookin
> Lock & Load − Blow Ya Mind
> Porn Kings − Up to No Good