A múlt vírusa diderget,
meglegyint a lélekágyi láz.
Szemérmetlen háziúrnak
épül fel beléd a ház.

Zúg a melled. A halálhoz,
a langy Űrhöz vágyna föl.
Kegyelemmé válhatsz, hát lágy
szerelemhez öltözöl.
Erre lennél, arra lennél,
félsz, a testi lét a szexszel
elromol.

Látod, a sejtelem
Végigszáguld rajtad.
Évek szép orcáját
keresi az ajkad.
Kifizet életed
goromba végével,
mindig adós marad
legszebb hét évével.

Fölkereshetne az ifjúság,
csöppen egy gondolat
méla, barna locska
a vétlen anyaölbe.
Jöjj, iromba, szól az egér,
s pici kést szorít ökölbe.
Körbenéz a kandúr, sejtve,
mint kerítik mindjárt tőrbe.

Zsebedben a világ,
nyomodban konyak.
Fagyosan az égnek hajtod
szakasztott arcodat,
bőrödbe tört szavak őrzik
szeplőtlen harcodat.
Omló fák között kevélyen
hígul az alkonyat.