Reggelente a fürdőszobában bekapcsolom a rádiót.
Na, nem Sokol, az kihalt a készletemből,
de ez is a régi zsebkategóriába tartozik.

Ma: 2007. október 11-én, kezdődnek a
Három Születésnapok.
1948-ban: Költő-Verbőczy Antal érkezett, ki
„A századtól a harmadik háború félelmét,
Októbertől az Eszmét kapta”,
11-e az Osztályra emlékeztette,
kik azon a napon kapták félhavi bérüket,
s ma, a megbicsakló józan ész leíratja:
huszonöt éve elveszett.
12-e a holnap: fiam ünnepe
— persze már 1969-et írtunk.
13-a atyai barátomé,
— ki majd húsz éve Zalába költözött —,
s idézi 1935-öt.
Ennyit a Három Születésnapokról,
mi nem olcsó fogás, mit a költő kreál,
bár mégsem szocreál.

Nos, hallgatom a „dyras” feliratú kis rádiómat,
hol slágerek, régi idők zenéi szólnak,
— nekem is jár pár percnyi kábulat —
valaki gitározik, barokk, heavy metalos lüktetés,
állok a zuhany alatt,
s a vízzel emlékek ömlenek a valamikori ezredvégből:
Egy elegánsnak mondott szállodában
— garden partyra akkoriban olyanokba jártam —,
s egy felkapott zenész dalaira szórakozott
az itallal töltött publikum.
Május vége, június eleje lehetett
— az idő pontosítása nem érinti a történetet —,
hétéves leányom és sok más gyerek,
szaladozott az asztalok között,
vagy a színpad előtt billegett.
A hangulat emelkedett.
Alig tűnt érdekesnek a szakállas, enyhén ittas úr
— kezében borosüveg —, ki a pódiumra tévedt.
Mosolyogtak az emberek, mosolyogtak a zenészek,
sőt, talán a vicc, a show miatt: felé gitárt kínáltak.
A szakállas leült,
borát széke mellé tette, megsimogatta a húrokat.

A mesék általában így kezdődnek,
s mint akkor, néha úgy folytatódnak.
Csoda történt a húrokon.
Lányunkat magához hívta,
unokájáról szólt az őszes úr, 
hogy ő is így, és ő is úgy...
na, persze, angolul.

Mi fér e mesébe még, mit az emlékezés idehív:
Igazi örömzenét kaptunk akkor este:
A gitárnál Mick Box, a Uriah Heep,
ők voltak szállodai lakótársaink.

Ennyi.
Valahol, valamelyik fiókban,
egy szalvétán a föntieket igazoló pár angol szó van,
én meg elmesélem a történetet,
mikor egy békából királyfi lett,
s talán egy órán át nem volt boldogabb nálam
2000 koranyarán,
Balatonfüreden, a Marinában.

Találtam egy hívószót,
találtam hozzá rímet,
de elfelejtettem mind a kettőt
mire kitöröltem szemből az álmot.

Ez az ébrenlétem.
Félkörpanoráma a hetedikről:
Pestszenterzsébettől Nagytétényig.

Ím kies Csepel.
Persze, kinek van kapaszkodója,
egyelőre nem es ki.