Jó múzsának lenni, faszfej?
*
Tessék?
*
Jó múzsának lenni, Bojár?
Nem is Bojár, hanem "a" Bojár. A Bojár, a Bojár, a Bojár. Névelővel. Orrba és szájba határozott névelővel, kurva élet, a Bojár! A dagadt disznó?
Nem hiszem el. Nem, nem, nem hiszem el!
Nem akarom!
Mondd, hogy ez nem igaz!
Most voltál itt. Buckó egy perce kérdezte, hogy szerintem mikor hozod a cseregumit a biciklibe, a fékpofába, amit ígértél. Még érzem a konyhai füstöd, a kurva élet basszon meg!
Mondd, hogy rosszul látok! Mondd, kérlek.
*
Nem értelek, Réka.
Mi van?! Mibojár?
Gyere a csetbe.
*
Mit nem értesz? Küldtem a linket, te hülye!
Link.
*
Ajvé, Réka, ajvé!
Férfi soha nem múzsa. Mindig vőlegény. Jegyzem oda szeretettel.
Érdekes szöveg. Mondhatni, érdekes.
Ülök, nézek, nem vagyok még. Olvasom. Emésztem.
Ne haragudj. Rögtön leszek. 
*
Elmész a picsába, jó!?
Mi az, hogy nem vagy? Mi az, hogy leszek? Ha erre nem vagy, mire vagy? Látod, mi ez?
*
El kell olvasnom. Nem gondolod?
*
Te írtad? Mindent te írtál.
*
Hehe.
Lazíts, kérlek.
*
Nem igaz. Nem lehet igaz. 
Emiatt a nő miatt voltam kirúgva gyerekestül? Egyszerűen leírtál a kisfiaddal együtt? Emiatt? Szemét rohadt disznó! Szívem, emiatt a nő miatt basztál ki? Ahová mindig harmadikként mentél nyalni, te szerencsétlen, agyatlan faszfej!
Emiatt könyörögtem, üvöltöttem, kúsztam-másztam előtted? Miatta?
Hogyan van ez?
A ribancot, ezt a hazug ribancot akartad bevinni abba a gyönyörű házba? Ezt, aki egy pina? Semmi, csak egy pina? Aznap szétkúrja a permetező napszámostriót, Istenem!
Én meg minden nap arra gondoltam, csak eldöntöd végre valahára, a dömösi házat kiadom, és odamegyünk, oda, az erdőbe, a patakpartra, a gyerekkorodba.
Istenem, mennyi agyad van?! Mennyi agy van a fejedben?  
*
Várj kicsit, hadd olvassam el.
*
Kiszedjem, ami engem megölt?
*
Dehogy. Engedd már, hogy végigfussam.
*
Talán jobb volna, ha nem. Ne fusd, szívem. Ha magad így láttad volna ebben a "kapcsolatban", kihagyod. Vagy nem is tudom. Nem értelek. Nem akarlak érteni.
*
Kikapcsolok, ne haragudj. Holnap folytassuk.
Fáradt vagyok. Éjfél van.

Két napja hallgatsz. Ilyen nem volt. Ha kérdeztelek, eddig képes voltál válaszolni. Lehet, téged legalább annyira pofán ver ennyi év után a tanácstalan dilettantizmus, a cifrára festett, magamutogató segg, mint engem? Mert engem nagyon. Többet, sokkal-sokkal többet tételeztem fel rólad.
Nem sok lehet a seggben, ha ennyire jutottál. Ha — szívem —, amit láthatunk, ő a teljes eredménylista. Szörnyű. Keserves. Felfoghatatlan.
Minden szempontból az. Tiédből, övéből. De legfőképpen az enyémből.
Igyekszem kulturáltabban fogalmazni, mert látom, mit műveltél az elsejeivel.
Elalszom, ébredek, kicsit elalszom, aztán újra föl. Fél három van.
Úgy érzem, most vettek el tőlem valamit, amit bután feltételeztem. Nem valamit. Az időt. Az időmet. Időnket. Kettőnk idejét fosztotta ki a lotyó. Keserves tudomásul venni. És nem elég, amit eddig volt, hanem még utána is kapar.
Képtelen leszek egyedül túllépni rajta. Félő, te is képtelen leszel.
És nem írsz, nem hívsz, nem jön sms. Lehet, ülsz a Csendesben, lógatod a fejed? Lehet, hogy át kellene ugranom?
Mi van, ha súlyos a sérülés? Mi van, ha ide kellene jönnöd? Mi van, ha azonnal?
Azt kérdezem, amit te szoktál régebben:
NINCS MONDANIVALÓD?
Beszéljük meg, szívem. Ez a szar elmúlik, mi pedig maradunk. Ahogy eddig is. Az ember élete nem sikertörténet. Előfordul minden. Úgy kalkulálj.
ESC vagy INSERT. DELETE. És jó napot, négy esztendő.

*********
Részlet a Ribanckönyv c. kisregényből