A millenniumi ünnepség előkészületei

       Sárospatak városa, a tanítóképezde s a népiskola a millenniumi népünnepségek időpontjául május 9-ét fogadta el — a főiskola azonban először másképp határozott. 1896. február 22-én köziskolai székgyűlést hívott össze, amelyen bizottságot jelöltek ki azzal a feladattal, hogy készítsen jelentést „az ezredévi ünnepély megtartásának módozataira nézve.”[1] Ez a bizottság — Dr. Finkey József elnökletével — február 29-én ült össze, s másnap terjesztették a köziskolai szék elé megbeszélésük eredményét:
      
       „Bizottság azt óhajtaná, hogy a kérdésben lévő ünnepély a közönséges iskolai ünnepélyek színvonalát felülhaladná, mi végett első sorban olyannak szeretné azt a bizottság, hogy közösen ünnepelne benne az igazgatótanács, a tanári kar és az ifjúság. Ugyanezen szempontból nem szorítható az egy fél napra, hanem kell, hogy legalább egy egész napot igénybe vegyen különböző programpontokkal. Az ünnepély idejéül a bizottság június 27-ét ajánlja, mely nap a következő vasárnappal együtt az iskolai év zárónapja is lenne.”[2]
      
       A köziskolai szék elfogadta az indítványt, s emiatt szembekerült Kun Bertalan püspökkel, aki felháborodott az iskola „különczködésén”.[3] Az egyházi főgondnok március 11-én kelt levelében emlékeztette arra a gimnáziumi igazgatót, Szinyei Endrét, hogy Wlassich Gyula vallás- és közoktatási miniszter rendelete szerint valamennyi középiskola május 9-én tartja meg az ünnepségét, s a miniszter „ezen rendeletét alkalmaztatni kívánja a hitfelekezeti iskolákban is.”[4] S mivel a jogakadémiáknak is ez az időpont határoztatott el, az a veszély fenyeget — írja a püspök — hogy a kollégium részei külön-külön ünnepelnek majd, ami semmiképpen el nem fogadható. Az akadémiai igazgatónak még élesebb hangú válaszlevelet küldött. Hosszan sorakoztatta érveit a júniusi ünneplés ellen (a vizsgaidőszak miatt kimerült tanulóknak s tanároknak sem kedvük, sem idejük nem lesz az ünneplésre, sok diák hamarabb elutazik), majd így fakad ki:
      
       „Én ily iskolai ünnepélyért a felelősséget a hazai közvélemény előtt el nem vállalom, és ily ezredévi örömünnepen hálaima tartására nem vállalkozom.”[5]
      
       A meggyőző érvelésre s erkölcsi nyomásra a kollégium lemondott eredeti tervéről, s május 9-ére helyezte át a kérdéses időpontot. Április 20-án a helyi lapban jelentették meg az iskolai ünnepi programot,[6] melyen később már csak csekély változtatásokat kellett végrehajtaniuk. A program összeállításakor Kun Bertalan március 28-i körlevelének utasításait maximálisan figyelembe vették. A püspök utasításai — amelyek jórészt azonosak Wlassich Gyula korábbi rendeletével — szerint az első napon „Magyarország ezeréves fennállásának ünneplésében növendékei, mint a jövő letéteményesei, részüket kivegyék s a nagy dicső múlt emlékének illő ünnepies felelevenítésével nemzeti önérzetükben, és hazaszeretetükben megerősödve, gyarapodjanak ismeretekben, erkölcsökben és hazafiúi erényekben”,[7] míg május tizedike az egész gyülekezet hálaadó istentiszteletének napja legyen. Így felkérte a lelkészeket és általuk az iskolaszéket, hogy a felügyeletük alatt álló népiskolákban első nap hálaadó istentisztelettel egybekötött emlékünnepélyt rendezzenek. „Az ünnepély 3 részből álljon, u. m. 1. hálaadó istentiszteletből /ima a templomban/, 2. a tulajdonképpeni iskolai ünnepélyből, 3. kirándulás a szabadba. Az ünnepélyre a közösségi elöljárók, érdemesebb lakók s általában a szülék meghívandók. Az iskolaépület eleje az utcán s oldalfalai, valamint a tanterem zöld gallyakkal, koszorúkkal díszítendők. Magyarország nagy falitérképe virág- vagy zöld levélkoszorúval kerítendő be.”[8] A püspök szintúgy kívánatosnak tartotta a tanulók ünneplő öltözékét és nemzeti színű jelvények viselését, illetve a község magyar zászlókkal díszítését. Az ünnepség részletes programját az iskolaszékekre bízta, de nagy vonalakban ismertette annak főbb részeit: Himnusz, az iskolaszék elnökének rövid lelkes beszéde, mely körvonalazza az ünnep célját, a tanító rövid értekezése az elmúlt ezer év s a magyar nemzet történetéről, néhány hazafias szavalat, majd az iskolaszék elnökének rövid buzdító beszéde, s végezetül a Szózat. Ajánlatosnak tartotta ezen kívül millenniumi emlékfák ültetését a kirándulás keretén belül. Az ünnepségek előkészítéséhez s megtartásához szükséges szünidőt is megemlíti, melynek tartamát hét napra maximalizálja.
      
       A „Sárospataki Lapok” 16. számában megjelentetett főiskolai programtervezet szerint az ünnepély a főiskola imatermében, kertjében, és az ez alkalomra kipadlózott tornacsarnokban folyt volna le, de ez utóbbi olyan nehézségekbe ütközött, hogy a városhaza nagyterme mellett kellett dönteniük. Meg kellett változtatniuk az alkalmi ima megtartójának személyét is: Kun Bertalan a kérést továbbra sem fogadta el, így dr. Tüdős István teológiai tanárt bízták meg a feladattal.
      
A millenniumi ünnepségek
      
       Kun Bertalan főpásztor körlevelének megfelelően dr. Finkey József akadémiai igazgató május elsejét iskolai szünetté nyilvánította, így ezen a napon tartotta a jogász-egylet ünnepélyes, nyílt ülését a főiskola imatermében (A jogász-egylet a joghallgatók önképző s segélyező egyesülete volt.) Külön ünnepüket az egylet az évi tanárelnöke, dr. Zsindely István jogi dékán nyitotta meg. A Himnusz eléneklése után Bíró Lajos (IV. éves joghallgató) alelnök fejtette ki beszédében az ünnep jelentőségét a nagy számban összegyűlt akadémiai és gimnáziumi ifjak előtt — a városi közönséget kevesen képviselték, mivel csak az utolsó pillanatban adták hírül, hogy mindenkit — nőket is! — szeretettel üdvözölnek. Horváth Dezső szavalata (Petőfi Sándor: Nemzeti dal) után Meczner Gyula (IV. éves joghallgató) jogászelnök záróbeszéde és a Szózat zárta le a díszközgyűlést.
      
       A gimnáziumi tanulók május 2-án nem mentek iskolába. Kiss Elek tornatanár s Rácz Lajos vezetésével 90 diák (a kedvezőtlen idő miatt az alsóbb osztályok nem jöhettek) kirándult a közeli sátoraljaújhelyi Várhegyre, ahol az ős Patak vára emelkedett. A csúcsot megmászva zendítettek rá a Himnusz első két versére 11 órakor — a fővárosi kiállítás megnyitásának pillanatában.
      
       Május 8-án, péntek este az egész várost kivilágították, minden házat fellobogóztak. „A főiskola épületének minden ablaka veres, fehér, zöld színben ragyogott, a szépészeti múzeum ablakait transzparensek díszítették. Előbb az ipartestület, majd a főiskolai ifjúság vonult végig az utcákon zászlók alatt, hazafias darabokat zengedezve.”
      
       Másnap reggel hétkor a népiskolák emlékünnepélye kezdte meg az iskolák ünnepségét a templomban: a kispataki községi iskola református növendékei tanítójukkal, a magyar zászló alatt vonultak be. Réz László segédlelkész hazafias, meleg hangú hálaadó imája után Bálint Dezső lelkész nyitotta meg az ünnepséget, utalva e nagy nap fontosságára. Gérecz Károly tanító alkalmi beszédben emelte ki Magyarország történetének főbb eseményeit. Erre a diákok történelmi és földrajzi előadása s Magyarország térképének megkoszorúzása következett. Elhangzottak közben megható énekek s alkalmi szavalatok is. (Valószínűsíthető — noha írásos adat nincs rá — hogy a rendezők híven követték Wlassich ez irányú utasításait.)
      
       Nyolc órakor kezdődött meg a városházán az ünnepi közgyűlés, melyre a pataki diákság és tanári kar is hivatalos volt, s Dobozy Ferenc járási főbíró tartott alkalmi beszédet.
      
       A kilenc órai akadémiai ünnepségen a tanári kar és a tanulók nemzetiszín jelvényt, illetve érméket viseltek. Az elöljáróságot Dókus Gyula világi algondnok képviselte, megjelent az állami tanítóképezde teljes tanári kara, élén Nemes Lajos kir. tanfelügyelővel, a városi elöljáróság élén Dobozy Pap Ferenczcel, s díszes hölgykoszorú, valamint nagyszámú vidéki ünneplő közönség, egyszóval „Patak művelt közönsége”. Az ünnepély Fejes István alkalmi hálaénekével (a 138. zsoltár dallamára) kezdődött, melyet a főiskolai énekkar illetve az ifjúság jobb énekesei adtak elő orgona- és harmónium-kíséret mellett. A Himnusz első két versszakának eléneklése után dr. Tüdős István teológiai tanár alkalmi imája következett, majd a Himnusz harmadik versszaka. Ezután mondta el dr. Zsindely István jogi dékán — díszmagyarban — alkalmi beszédét, mely az ünnepség fénypontja volt. A hallgatók lelkes figyelemmel kísérték, többször hangosan fejezték ki helyeslésüket, s végül megéljenezték. Az ifjúsági énekkar követte őt a „Hazafias Dal”-lal, majd Horváth Dezső joghallgató szavalta el Bajza József Ébresztőjét, azonban előadása felületes, oda nem illő volt. Majd az ifjúsági énekkar a Tárogató c. művet adta elő. A VIII. osztályos Piskóti Ferenc tetszést aratott szavalatával (Szabolcska Mihály: Ezer év határán, vagy más forrás szerint Dósa Lajos: Ezer év után c. versével). Végül az ünneplő közönség a harmónium- és orgonakíséret mellett énekelte el a Szózatot.
      
       Az állami tanítóképezde szerényebb keretű emlékünnepélye 11 órakor kezdődött. A képezdei énekkar indította az ünnepséget Farkas András: Jersze emlékezzőnk c. művével (régi magyar ének 1538-ból), melyet Hódossy Béla írt át férfikarra. Nemes Lajos kir. tanfelügyelő tartotta a megnyitó beszédet, majd Veres Ferenc képezdei tanár ünnepi beszéde következett. Ezután adta elő a képezdei énekkar a Magyar királyhimnuszt, Mihalovics Ödön művét. Őket követte Kormány Miklós III. éves képezdei tanuló szavalata: Jókai Mór: Ezerév c. műve. Az ünnepséget a képezdei énekkar által előadott Rákóczi-induló zárta. [9]
      
       Ugyan a jólértesült diáklap, a Sárospataki Ifjúsági Közlöny már április elején rebesgette, hogy a konviktusban millenniumi díszebédet kapnak majd e napon, de nem mertek igazán reménykedni, hiszen „a tápintézet anyagi helyzetét a millenniumi díszebéd által okozott tetemes túlkiadás folytán annyira megrendítették, hogy annak kiheverésére másik ezer esztendő sem lenne elégséges.”[10] A tápintézet 1859-től létezett, de az 1895/96. tanévben „egy új intézkedés életbeléptetésével kezdte meg áldásos működését.”[11] Ez évtől kezdve tápintézeti felügyelő gondoskodott a beszerzésről, míg addig a gazdasszony adott a levesbe zöldséget, a húshoz mártást, az ételekhez lisztet, sót és ecetet. A tápintézeti növendékek ebédre 750 gr kenyeret, 142 gr főtt húst, 2x142 gr sült húst kaptak egy héten, kétszer tésztát, és minden nap mártást. Vacsorára egy héten ötször főzeléket.[12] A díszebéd a 247 tápintézeti tanuló nagy örömére megvalósult, mivel Finkey József igazgató és Debreczeni Bertalan jogigazgató gyűjtőívet bocsátottak ki, s a tanári kar adományaiból összegyűlt 40 forintot e nemes célra fordították. Szívos Mihály, a tápintézet felügyelője így emlékezett meg az 1895/96.évi főiskolai értesítőben erről: „ A vendégség költségeit, melyben a főiskola bort, Trstyánszki Károly helybeli gyógyszerész úr pedig száz üveg szódát adott, gyűjtésből fedeztük. Az ebéd állott gulyáshúsból, túrós galuskából vajjal, borjúpörköltből, borból szódával. Bizony ritka dolog, de egynémelyiken kifogott az étel. Vacsorára pedig disznópecsenyét kaptak krumplival.”
      
       Az ebédnél, amelyen maga a tápintézeti felügyelő elejétől végéig ott volt, és maga is a harmadik csapattal étkezett, a jó kedv mellett a legszebb rend uralkodott, s a tápintézeti ifjak a Himnusz eléneklése után ünnepélyes hangulatban távoztak a teremből.[13] Egy-egy akadémiai hallgató fél liter bort kapott fejenként, 4 felsőgimnazista 1 litert, s 6 alsó gimnazista is 1 liter bort.
      
       Délután fél 3-tól 5-ig a gimnáziumi növendékek Kiss Elemér tornatanár vezetése alatt tornaünnepélyt tartottak, melyben a hűvös idő dacára szépszámú közönség gyönyörködött. Valamennyi tanuló fa- és vasbotokkal vonult fel négyes sorokban, majd a Himnusz eléneklése után szabadgyakorlatokat végeztek állva, ülve és fekve. 15 perc szertornázás után következtek a versenyek. Az igazgató azévi Értesítője megörökítette a győztesek névsorát is:[14]
      
I. osztályból          Buza László        60m. futás                                          I. hely
II. osztályból         Páhy Dezső         rúdmászás                                          I. hely
III. osztályból        Tóth Endre          kötélmászás (6 m)                             I. hely
IV. osztályból       Vircsik András    150 m futás                                          I. hely
V. osztályból         Galló József        távolugrás (4,90 m)                            I. hely
VI. osztályból        Hajdú György     magasugrás (1,56 m)                          I. hely
VII. osztályból       Kövér Zoltán      távol-magasugrás (1,52 m-t ugrott 2 m-ről)   I. hely
VIII. osztályból      Piskóti Ferencz  rúdugrás (2,60 m)                                I. hely
      
       A gimnáziumi tornaegylet magasra és távolra való súlydobásért 2-2 koszorúval tüntette ki Piskóti Ferencz és Molnár István VIII. osztályos tanulókat, előbbi mindkét versenyben első, utóbbi második lévén.[15]
      
       Este a tanári kar és az ifjúság közösen tartott táncmulatságot a városháza termeiben, aminek meghívói még áprilisban kiküldettek. A bál nyitótáncát — az első négyest — 40 pár táncolta, s a vigadozás hajnali négyig tartott.[16] A befolyt jövedelem felét a szépészeti múzeum, a másik felét a volt pataki diák, maga Tompa Mihály szobrának felállítására elkülönített alap kapta, amely célt a millennium évére tűzték ki, s valósították meg. A szépészeti (esztétikai) múzeumot még 1871-ben alapították, s a századfordulóra gyűjteménye meghaladta a 9000 darabot.
       Másnap, május 10-én vasárnap (az országos hálaadás napja) kerültek sorra a felekezetek istentiszteletei. A pataki református gyülekezet úgy egyezett meg a többi felekezettel, hogy kölcsönösen részt vesznek egymás hálaadásában, így a templomi ünnepségek időpontját egymáshoz hangolták. Reggel 9 órakor kezdődött a görög-katolikus nagymise magyar (!) nyelven, melyet Puza János lelkész (1853-1904) tartott. 10 órától a római katolikus templomban hallgatták meg a hívek Bubics pásztorlevelének felolvasását, majd „latin nyelvű apáti nagymise következett szép énekbetétekkel.”  Végül 11 órakor a református templomot töltötte meg színig az ünneplő közönség, beleértve a többi felekezet képviselőit (az izraeliták közül is számosan voltak jelen), s a városi elöljáróságot. A fennálló ének a 74. dicséret első kélt verse volt, majd gyülekezeti énekül Pósa Lajos Hálaénekét énekelték (amit a Balogvölgyi papság számára írt). A polgári énekkar alkalmi éneke után Bálint Dezső helyi lelkész mondta el az ünnepi imát s egyházi beszédet (Zsolt. XCVIII. v.4). Közben a vegyes énekkar adta elő Ákrányi Emil: Ezerév c. himnuszát. [17]
      
       A millenniumi ünnepségsorozat keretében nevezték el a Kovács-utcát (melyre a főiskola épületének homlokzata néz) Rákóczy utcává (ma Rákóczi út), az azelőtt Nagy utcának hívott Piac utcát Kossuth utcának — 1819-20-ban a 43. számú házban lakott itt a diák Kossuth. Az addigi Kis-utca új neve Szemere utca lett — a Szemere-család tagjai, mint a kollégium növendékei, saját házukban laktak ott valaha. A Tanítóképezde felé vezető út Eötvös (József) utcává, a Vay-kastélyt (fellegvár) magába foglaló utca Vay (Ábrahám) utcává lett. Mindezen változtatásokat a Sárospataki Lapok már korábban indítványozta, s 19. számában (május11.) nagy örömmel hirdette ki.[18]
      
      
Bibliográfia
      
A Sárospataki Ev. Ref. Főiskola (Akadémia és Gimnázium) Értesítője az 1895/96. és 1986/97. évi tanévről
Sárospataki Ifjúsági Közlöny 1895/96. és 1896/97. évfolyamai
Sárospataki Lapok 1895., 1896. és 1897. évfolyamai

Jegyzetek

[1] Bizottsági levél a főiskola levéltárából
[2] Uo.
[3] Kun Bertalan levele az akadémiai igazgatónak (1896. április 8.)
[4] Kun Bertalan levele a gimnáziumi igazgatónak (1896. március 11.)
[5] Kun Bertalan levele az akadémiai igazgatónak (1896. április 8.)
[6] Sárospataki Lapok 16. szám 323 old. 1896. április 20.
[7] Sárospataki Lapok 14. szám 258 old. 1896. április 6.
[8] Uo.
[9] Sárospataki Lapok 16. szám 323. old (1896. ápr. 20.)
[10] Sárospataki Ifjúsági Közlöny 8. szám 1896
[11] Értesítő 1895/96. 169. old.
[12] Értesítő 1895/96. 183-184. old.
[13] Uo.
[14] Uo.
[15] Sárospataki Lapok 20. szám 399. old (1896. május 18.)
[16] Közlöny 9. szám 150. old. (1896. május 15.)
[17] Sárospataki Lapok 20. szám (1896. május 18.)
[18] Uo. 19. szám 387. old. (1896. május 11.)

(Az itt közölt munka részlet a Sárospatak millenniumi ünnepségei c. OKTV pályamunkából. 1996)