A Magyar Elektrográfiai Társaság Matricák 2007 című kiállítás-sorozatának egyik állomása a Magyar Műhely Galéria volt; itt rendezték meg A ló meghal, a madarak kirepülnek című Kassák-emlékkiállítást, Kassák Lajos születésének 120. évfordulója alkalmából. A kiállítási anyagban szereplő hazai és külföldi alkotások a Kassák-skála széles spektrumán helyezkedtek el, feltárva a látogatók számára Kassák hatását a kortárs képzőművészetben, s ezen belül az elektrográfiában. Maga a helyszín is több szállal kötődik Kassákhoz: 1958-tól a Magyar Műhely folyóirat fiatal emigráns szerkesztői - Albert Pál, Bujdosó Alpár, Nagy Pál és Papp Tibor — az ő művészetét állították lapjuk és saját munkásságuk középpontjába. Ezzel a kiállítással a Magyar Műhely saját tradícióját is a kiállítási térben helyezte el.

A jelenség
 
Versének utolsó soraiban nagybetűs magabiztossággal helyezi el nevét a világban: „én KASSÁK LAJOS vagyok / s fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár.” (A ló meghal...) Ugyanezzel a lendülettel hirdeti művészetelméletét is, a képarchitektúrát. Az utókor számára azonban inkább megfejthetetlennek és talányosnak tűnik Kassák személye és munkássága, épp a sokszínűsége miatt. Ki volt Kassák Lajos, vagy ki volt az igazi Kassák? A képzőművész, a költő és regényíró? Mi rejtőzik Kassák arcképe mögött és mit jelent ma számunkra Kassák portréja? A kiállított munkák — komputergrafikák, digitális kollázsok, digitális fotók, egyszóval az elektrográfiák — Kassák személyének és képalkotási technikáinak egyaránt emléket állítanak. A digitális művészi grafikákról Kassák által kedvelt műfajok — kollázsok, plakátok és képarchitektúrák — köszönnek vissza. Kassák arcképét olykor elborítják saját képarchitektúrái, folyóirat- és plakáttervei, arcát el- és felfedik szövegrészletei, vagy éppen életének helyszínei. A vizuális rétegek azonban feltárják számunkra a jelenséget: KASSÁK LAJOS-t.
„Az én verseimnek nincsenek meséi, hanem képei vannak, nincsenek jelzők, hanem formái és színei vannak.” [1]
Kassák a Tett 10. számában tette közzé irodalmi-képzőművészeti programját, melyben „a művészetet határozottan felelősségre vonta a társadalom nevében.” [2] A kiáltvány 1916. március 20-án jelent meg. Kassák művészetutópiájában élet és művészet egyetlen kifejezéssé vált, s magukat a formákat különböző életformák, világlátások kifejezésének tekintette. „A konstruktivista művészek szociális ember volta az, ami a mai szokatlan és száraz geometriai formákban kifejeződik. S itt többé nem esztétikai, hanem életformákról van szó.” Ugyanitt írja: „a szociális embernek adekvát formája az egyszerű, tömör négyzet. A hierarchikus egymás fölé kapaszkodás helyett a mai ember az egymás mellett megférés életét kívánja.” [3] Annak ellenére, hogy Kassák mindvégig tagadta a Malevics-féle szuprematizmust [4], képalkotási elmélete hasonlatos az ikonosztázok teoretikájához; az ikonok létezésükkel az isteni természet, a képarchitektúrák a szociális magatartás kifejeződései. Amikor Kassák a stílust meghatározó világszemlélet és a konkrét formai jegyek közötti kapcsolatot fejtegeti, valójában forma és létfelfogás közti megfeleltethetőségről beszél. „Ahogyan a gótika világszemlélete (...) a csúcsívben (...) fejeződött ki, ugyanúgy a kollektív világszemlélet a stabilitást szuggeráló, a hierarchia nélküli, a mennél szélesebben szétterülni akaró négyszögben és nem kevésbé a tiszta, nüanszírozatlan színekben és a feldíszítetlen síkokban találta meg művészi kifejezőerejét. A csúcsba zárulás helyett, az esztétikailag szépítő dekoráció helyett az ökonómia minden területen.” [5] Művészetelméletét szó- és képművészetére egyaránt érvényesnek tartotta: „a szavak nem azért vannak, hogy tartalmat hurcoljanak, mint / a zsákhordók.” - írja a 12. számozott versében.

Rezonál a képarchitektúra

Az alkotók egy csoportja Kassák sajátos képalkotási technikáját, a képarchitektúrát állította az emlékezés origójába. Papp Pala László: REMAKE I-III. elektrográfiái eredetiség és másolat viszonyával játszanak el; matricáin „eredetiként” vannak jelen Kassák síkkonstrukciói, Papp Pala ezekből hoz létre háromdimenziós tereket. A művek nemcsak vizuálisan, hanem térben és időben egyaránt párbeszédbe kerülnek egymással azáltal, hogy egyetlen felületen — a matrica síkfelületén — találkozik múlt, jelen és jövő. A matricák bal oldalán — Kassák képarchitektúrái alatt — arról kapunk információt, hol találhatjuk meg a képeket (pl. Magyar Nemzeti Galéria), jobb oldalán pedig, hogy hol vagyunk mi, illetve, hol láthatjuk Papp Pala László munkáit (MET, MATRICES 2007). A matricák alsó szegmensében a kortárs alkotó által megtervezett, reálisan még nem létező, kassáki alapokon álló épületegyüttes található. Az alkotások finom iróniáját árnyalja tovább a REMAKE II. virtuális épülete, melynek egyik oldalpillérén Kassák 3D-be átforgatott szignója olvasható: LK.
Haász Antal - Haász Ágnes Hommage-ai reliefek az emlékezés aktusában. Az emlékművek alaprajza egy templomé — a kassáki életműé (Hommage II.), a könyveké és a konstrukcióké, melyeket Kassák megalkotott. Az alkotópáros digitális képarchitektúrái az elektrográfia anyagszerűségének, pixelszerűségének hordozói is egyben: a pixelek közötti mélység és magasság kitapintható a képen. (Hommage I.1.) Kovács Endre a Pszeudo Polaroidok-kal szintén a „k-módszer" -t — kassáki, konstruktivista, képarchitektúra — teszi meg az emlékezés tárgyának. A sötét és a világos színek játékából létrehozott konstrukciók igazi vizuális és virtuális játékot nyújtanak az emberi szem számára. A számítógépes grafikával és fotóval készült alkotások egyben saját keletkezésükre is reflektálnak: a fényképezőgép fénymérője által érzékelt hullámokat fordítják át térbe és síkba. Szepessy Ákos vékony vonalakkal és pasztell-formákkal dolgozó elektrografikái (Geometriai feladvány és annak megoldása I-III.) finom humorral átszőtt vizuális játékok, melyek a rend geometrikus helyreállíthatóságáról tanúskodnak.

„Ezen a kiállításon mindenki munkái Kassák”  (Kemény György)

Kemény György Bal-közép-jobb című plakátja elektrográfiai szótár: „Kassa=jó, nagyon jó (szlengszótár); Kassák=jók, nagyon jók”. Hozzá hasonlóan több alkotó is a plakáton, Kassák másik kedvelt képzőművészeti műfaján keresztül emlékezett a művészre. Kassák felfedezte magának a plakátot mint „az új kollektivitás egy jelentős művészeti megnyilvánulási formáját, a modern művészet és a tömegek találkozási pontját”, és „a korabeli kulturális életben felfogott egy olyan problémát, amely mindmáig él: a műtermi és múzeumi művészet és a tömegek kulturális ellátottsága közti csatorna hiányát.” [6] Hasonló a helyzetük a különböző digitális technikákkal alkotó művészeknek: a reklám, a média évtizedek óta használja a számítógépes grafikát a tömegekkel való kommunikációjában, ennek ellenére a művészi elektrográfiák szakmai megítélése és elismerése sajnos máig nem egyértelmű. A Kassák által érzékenyen felismert probléma és az elektrográfiákat sújtó, olykor negatív megítélés így még rétegzettebbé teszi a kiállított munkák és a kassáki életmű kapcsolatát. A kiállításon látott digitális plakátok gyakran olyan digitális kollázsok, melyeken Kassák portréi, verssorai, konstrukciói keverednek — vagyis mindenfajta Kassákra jellemző „k-elem”.
Lux Antal számítógépes adathordozói univerzális „Kassák-katalógus”-t hordoznak magukon; négy diszkre készített inkjetjei szín- és formavilágukban idézik fel a Kassák-képek színvilágát és struktúráit. De nemcsak Kassák munkáinak fenoménját teszik jelenlévővé, hanem azok lényegiségét, mondanivalóját is. Lux az alkotó és gondolkodó művészt négy eltérő irányból közelíti meg. Idéz a Képarchitektúra-manifesztumból: „A művészet átformál bennünket és mi képessé válunk környezetünk átformálására.” Ezzel a gesztussal Kassák művészetfelfogását dokumentálja, de megjelenik a diszkeken az avantgárdhoz, a dadaizmushoz és a munkásmozgalmakhoz fűződő viszonya is, valamint a Kassák - kanonizáció mozzanata.
Horkay István digitális kollázsai (Kassák 1-3.) bekeretezett Kassák-jelszavak: Tett, Ma, cirillbetűs Dada. A matricákon található outfit kifejezés „berendezés / öltözet / felszerelés” arra enged következtetni, hogy a kollázst szobaként értelmezzem; különböző művészek és művészi hitvallások a berendezési tárgyai ennek a szobának. A gyűjtőfogalmakat mint berendezési tárgyakat angol köznyelvi igék („open, pull, catch”) és színes geometrikus formák egészítik ki. Horkay képeit figyelve érzetünk van a kollázsokat alkotó anyagokról, mint a fa, az újságpapír, a bélyeg, a festék és a ragasztó. A szoba terét festőelődök — Klee és Andy Warhol — szignója tölti be, összekapcsolva Kassák művészetelméletét és formavilágát a XX. század e két jelentős festőikonjával. Az utolsó képen végül feltűnik Kassák neve is; míg a korábbi képeken csak színeiben (vörös, sárga, kék, fekete) volt jelen, most már neve, márkajelzése, brand-je által is.
Susanna Lakner digitális kollázsa (Kassák Decoded) esszenciálisan kassákos alkotás. „Kassák kódolva, megfejtve” — hangzik a magyar fordítás; Lakner Kassákot alapmentalitásában, a tettre kész, ugyanakkor konzisztens erkölcsű lázadó alakjában figurálja. A vörös hirdetőoszlopon egy tábla hirdeti németül: Tűzveszély, tilos a dohányzás. „Nézd / melléd oszloposodtam / mint a test vér” — Lakner képén a tábla mögött Kassák szikár, rendületlen erkölcsiségű alakja oszloposodik.

Egy arckép rezonanciái

Egyes elektrográfiák Kassák portréját hozták mozgásba. „Egy ember / kegyetlenül megformált ember / furcsa kalappal / a fején. (…) // Mély szemei / összezárt szája / mögé bújt. // Ez lennék én? / Istenemre mondom / ez vagyok.” (Egy fényképem alá) Nagy Bernadette képein (Hommage á Kassák 1-4.) digitális játékot űz a konstruktív formákon keresztül Kassák portréjával. A vörös, sárga, fekete geometrikus formák vészesen közelednek a művész arca felé, míg végül belepik azt... Ifj. Benedek Jenő munkája (Kassák emléke 1) egy fiatalkori Kassák-versen, az Önarckép-en keresztül a fiatal költőt, a munkás Kassákot teszi jelenlévővé. Benedek digitális konstrukciókba és a bányavidék kőszenes-bauxitos világát megidéző környezetbe helyezi el a bússzemű Kassák arcképét: „Sok tört vonal és bágyadt durva rész, / Mint két szép ablak őszi ház falába / Két nagy szem mely búsan magába néz”. Sorozatának második képén pedig a művész képarchitektúráira montírozza rá többszörösen a művész arcképét. Halbauer Ede hommage-ain (Hommage á Kassák Lajos 1-4) Kassák 8. számozott versének tipográfiáját, Kassák arcképét és színeit használja fel. A geometrikus formák mellett Halbauer képének másik meghatározó „k-eleme” az aktivista felszólítás: „Romboljatok, hogy építhessetek és építsetek, hogy győzhessetek”. Tóth István A ló meghal c. szépia-hatású elektrográfiájának középpontjában Kassák arcképe áll, bekeretezve címadó versének szövegrészleteivel, arcára tetoválva: MA. A kép nem kívánja eltüntetni anyagát, amelyből vétetett; munkája a maga „pixelszerűségében” áll előttünk.

A forma rezdülései

Vass Tibor Imola csengőn Kassákhoz beszélne, ha a házmester hagyná, de az folyton közbenyom I-IV.  elektrografikája álmainkhoz hasonlatos; a tárgyak határa, a szereplők személye csupán csak feldereng valahonnan, csak felsejlik valami, akárcsak gyerekkori emlékeink. Ahogy „A padlón sárga tócsákban foszforeszkáltak az emlékeim” (A ló meghal...), úgy Vass Tibor sorozatának sárga-kék fényhullámaiban, fénytükrében is visszatükröződik Kassák négy különböző arca. Vass álomszerű elektrográfiáival szemben Tooth Gábor Andor vörös-fehér alkotásai (Hommage á Kassák 1-5) „valószerűségükkel” állítják meg a látogató figyelmét. Munkái az olaj olajszerűségét, a papír papírszerűségét, vagy a fal falszerűségét keltik, mintha valódi kordokumentumok lennének egy ház faláról — mintha Kassák munkái lennének jelen. Muzeális darabjai Kassák művészetének lenyomatai és hordozói: Dokumentum, Dada, KASSÁK LAJOS, Ma, munka.
A Hollandiában élő Beaty Czető alkotásain (Forr-a-dalom és a Lómadár1.) a ló és a madár alakja sejlik fel az olykor égő, olykor már elszenesedett világot idéző vörös-fekete háttér mögül. „Vérrel és fekete ráccsal vagyunk körülvéve, nincs gondolatunk, amit megélhetnénk.” (Tisztaság könyve, 1926) A lángokat formáló színcsóvák a madártollak struktúrájának tökéletes felidézői, az összegyűrődött papíron szénnel rajzolt ló-figura. Alakjai egyszerre figurálisak és non-figurálisak, konkrétak és elvontak, még csak fölsejlenek, és már jelen vannak a néző számára. Ez jellemző Czető képeire: a figurativitás realitásának és digitálizált elvontságának kettőssége. A Forr-a-dalom címében megidézi a költő Kassák művészi hitvallását, a Lómadár című sorozat pedig egyben a kép alkotóelemeinek bemutatása; a ló-figura, a háttér, a fekete ló, a vörös madár figurája az utolsó képre már csak egy emlékfoszlány marad a néző számára. A papír szétszakad, a ló alakja épp csak áttűnik a papíron, beleveszik az immár fekete háttérbe, a madár szárnyainak vörös kontúrja testetlenül lebeg az üres térben.

„térkép e táj” [7]

A 3 X BLUE csoport képeslapjainak feladója Kassák. Létélményeiből, vándorlásaiból származó tapasztalatok és élmények hordozói a digitális printek. A képeslapok Kassák központozás nélküli verseinek lendületét, a szimultán versritmus lüktetését adják vissza a képeken jelenlévő bemérhetetlen távolsággal (ég, tenger). A képeslapok a csavargó művésznek és az avantgárd forradalmárnak egyaránt emléket állítanak. „Az utak csodálatosan összeszaladnak a megjelölt vándorokkal” — olvassuk a képeslapon, a végtelen tájban látható „Barkas” pedig a vándorlással járó szenvedéseket idézi fel. Hosszú utak élményei sarasodnak fenoménján. „A vámőrök minden állomáson bélyegzőt ütnek a szívünkre s mi csak / úszunk tovább hajnal iránt (...) nekünk könnyű naponta 50 kilométert megyünk belőle kifelé / alagutakban hegyek gerincén s a hallgatag német erdőkben”. — írja Kassák A ló meghal...-ban. Egy másik képeslapon a kietlen tájban, ég és föld között magányos férfi gyalogol, biciklivel a kezében. A homokos földön előtte már bejárt utak tornyosulnak. „Az új művészet széttépte maga körül a nyomorúság kulisszáit és a rózsaszín felhőket.” A következő képeslapon egy borús, felhőktől nehezült tájat látunk és a tengert. Előre, előre át, lő, tör, előtör — gejzírként törnek elő a szavak a tengerből, egy betűhajó árbocát és vitorláját építve ki. A betűkből kiépíthető szavak a variálhatóság végtelenségét hirdetik, a kép mélyéről ismét Kassák szól hozzánk: „A dadaizmus nem esztétikailag viszonyul az élethez.” A csoport két tagjának közös munkái hasonló metódussal dolgoznak, a műalkotások kép és szöveg párbeszédéből születnek meg. Digitális printjeiken kör és négyzet formában jelennek meg A ló meghal... sorai, s a táj végtelensége továbbra is konzisztens marad.

A szöveg rezdülései

Több alkotó Kassák konkrét versszövegeiből kiindulva, azokkal párbeszédet folytatva hozta létre munkáját. Pálos Anna A ló meghal... dadaista szövegeit teszi képalkotó elemmé: „ó dzsiramári / Ó lébli / Ó Bumm Bumm” ; „fogd be a csuszalesődet ordított föl a stájer paraszt / egészen orrunk alá tolva a szívét / látjátok 7 rozsdás tőrrel van keresztül szúrva” — s ezeket felhasználva grafikailag önálló, a Kassák-szövegtől független művet alkotott. Csintalan András számítógépes grafikái (Vörös sínpár, 1, 4.) szintén A ló meghal...-ból indulnak ki.  „Keresztülszaladt rajta, a vörös sínpár”, ahogy Csintalan munkáján Kassák; a művész egyszerre van is, meg nincs is Csintalan matricáján. Tovább gazdagítja Kassák-képünket Beke Veronika munkája (Ellentétek — Hommage á Kassák Lajos), aki Kassák A tölgyfa levelei (1964) c. kötetének Ellentétek című versét állította képe középpontjába — vagyis a kései Kassákot tette meg „az ő Kassákjának”. A vers szövege és a hozzá alkotott képi világ azonban felvet egy tágabb értelmezési problémát: a vershez alkotott képi világ vajon nem pusztán a szöveg „illusztrációja-e”? Ezen a helyen kell megemlékezni azoknak a külföldi alkotóknak a munkáiról is, akik a kiállítási anyagban helyet kaptak. Az ukrán Olena Golub és a brazil Marzulla Borba a konkrét címadó verssorhoz — „A ló meghal, a madarak kirepülnek” — alkot konkrét képi világot. A holland származású Jozina Marina van Hees bélyegei (Diptichon: a. das Pferd stirbt, b. und die Vögel fliegen aus), illetve Kitty Doomernik Polish Journey c. munkái elrugaszkodnak a konkrét ábrázolásmódtól, hasonlóan az indiai Smruthi Eswar computer art plakátjához, mely a forradalmat és a háborút tematizálja, még inkább kitágítva a pályázat határait.

Lemez — Tett — Kép = Kassák

A kiállítás válogatói és szervezői számára is a határok kitágítása lehetett a cél; megmutatni mindazt a műfaji és technikai sokszínűséget, ami az elektrográfiában megtalálható. Találkozhatunk itt térképpel (Krnács Ágota: Kassák útvesztőjében; Haász-Haász Hommage I. 2.,) és városképpel (Sándor Edit: Kassák városa,) szobával (Horkay: Kassák 1-3.) és szótárral (Kemény György: Bal-Közép-Jobb / Triptichon). S olyan a munkákkal, melyekről figyelmetlenség lenne nem beszélni; Baksa Imre (Maszk), Benedek Barna (Átmenet), Németh Melitta (Hommage á Kassák I-II.) a szemnek vizuális finomságot adó munkáiról, Kántor József (K+K képarchitektúra) és Zsubori Ervin (Lapok a PPP dossziéból No.1 ,6, 8) geometrikus konstrukcióiról; Sándor Dávid szürrealitásba hajló (Film Z; A női uszó costum: DADA), Drozsnyik Dávid képregényszerű (KL 120) plakátjairól, vagy a Tristan Tzara-ra is megemlékező Nagy Stoica Georgeta elektrográfiáiról (K.L.01-02). A kiállított munkák olyan — Kassák hatására született — művészi tettek, melyek lemezeken jöttek létre és azokon léteznek, egy új fogalmat vezetve be a poszt-kassáki képzőművészetbe: a k-matrica fogalmát...

Jegyzetek
[1] Idézi KÖRNER Éva, in.,  BORI Imre-KÖRNER Éva: Kassák irodalma és festészete, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1988, 175. old.
[2] BORI - KÖRNER, i.m. 182. old.
[3] KASSÁK Lajos, A konstruktivizmusról, 1923, idézi: HEGYI Lóránd: Kassák „képarchitektúra”-elmélete és az antiművészeti koncepciók viszonya, in.,  FRÁTER Zoltán és PETŐCZ András (szerk.): Kassák Lajos Emlékkönyv, Eötvös Könyvek,1988, 85.-90. old. Vagy: http://www.artpool.hu/Kassak/Hegyi.html
[4 ] HEGYI, i.m.
[5] KASSÁK, A korszerű művészet él, in., HEGYI i.m.
[6] KÖRNER, i.m. 189-190.
[7] RADNÓTI Miklós, Nem tudhatom…, in., Radnóti Miklós összes verse és versfordítási, Budapest, 1994, 205. old., szerk.: RÉZ Pál