leülök mondom oké most
pihenek gondolom leülök
mondom ülj le és pihenj
próbálom magam ehhez tartani
próbálom magam tartani
próbálom a fejemben tartani az agyam
telis-tele tömve gondolatokkal nem jó ez
így mondom gondolom hess
kell magam valahogy gondolattalanítani
az már fél pihenés az embernek ha nincs
gondolata az teljes ha agya
sincs gondolom az agyammal
mondom neki Agy pihenj
nincs az agyon kikapcsológomb
most csak kikapcsolnám és kikapcsolnék
végre pihennék
Agy kapcsolj ki mondom a gondolatommal
az agyamnak de semmi
esély kikapcsolásra gomb hiányában nincs
remény mondja gondolatával az Agy
se gomb se remény se pihenés
más módszer kell
kiterülök az ágyra talán többre
jutunk így pihenés ügyileg
az ágy az Agy meg én
semmi fény mondanom se kell
a fény a pihenés ellensége akárcsak a
mozgás vagy a zaj de legyen az bármi
oké mondom magamnak gondolom magamban jó
legyen csend meg mozdulatlanság meg sötét
és lesz csend meg mozdulatlanság meg sötét
jó mondom magamnak meg az Agynak
de nem jön sem kikapcsolás sem pihenés
csak csend meg mozdulatlanság meg sötét
tehát mégsem vezet célra
nem vezet célra vagyis pihenésre
nem célravezető kikapcsolás ügyileg

talán ha egyenként távolítanám el minden
gondolatom az Agyból míg végül
már csak ez az egy gondolateltávolító gondolat
maradna az Agyban akkor talán
talán akkor kikapcsolna az Agy
és lenne pihenés gondolom
és kikapcsolnál
mondom

ez már a jó agóniája
az úristen kifordított nyelve alatt
a délről északra törő hőhullám közönye
a só halhatatlansága
a láb elrothadása a feneketlen cipőben
az ész agóniája az acélbetétes szépben
a mennyiség megszégyenülése a végtelen
viaszosvászonnal letakart kerekasztalánál

jönnek a mértéktelen maximalizmus áldozatai
itt a köztiszteletben álló senkik röhögőgörcse
ez már az ömlesztett megalkuvás
zsoldján burjánzó boldogulás
a helyiérdekű kiábrándultság megahipnózisa
TERÍTÉKMAGÁNY
a házban az utcán a szabad ég alatt eső eső eső
fordított zuhanás ellentett gravitáció
a kiszámíthatóság labirintusait tervezgető
vakszerencse szeszélye
az önazonosság zátonyait magábamosó
választhatóság-kényszere-szabadság

semmi más nincs már csak a várakozás
menetrend szerinti őrülete
a nyüzsgő ÉS telhetetlen üresség
a sötétség testét ellepő nevek
a befelé épülő szókincs rettenete
szökés szökés szivárgás repedés az égen
ez már az utolsó esélyek aranykora
a mindig-is-tudtuk-hogy-ez-lesz-de-nem-
gondoltuk-hogy-ennyire tudathasadása
(csak szárad de meg nem köt a félelem
téglái közé préselt sár
a történelem)

ez már a jó kiszámíthatatlansága
a burjánzó esélyek szeszélye
az önazonosság rettenete
itt a mennyiség agóniája
ezek már a nyüzsgő és telhetetlen boldogulás zsoldosai
ez már az ömlesztett senkik
aranykora