Anti, vagy a genius loci miatt,
Anthony, mezőgazdasági munkás.
Reggel célszerszámmal a kezében
útra kel, és jártában-keltében,
 „hol vagytok, gyökerek?”-felkiáltással
csépelni kezdi az övétől eltérő
bőrszínű felnőtteket, többedmagával.
És gépjárművet ront, kirakatot zúz,
mert néhány az övével szintén nem
egyező pigmenttel rendelkező felnőtt
megvert két fehér vízi mentőt.

A déli földrésztől távol, „Öróp”-ban
körülbelül ugyanekkor Antoinne
vállalati dolgozót verik színes bőrűek,
mert egy csapat sápadtarcú rendőr
egy trafóházba és a halálba kergetett két,
a verekedőkével rokonítható bőrszínű férfit.
Én ekkor már nem vagyok Sydneyben,
ahogy Párizsban sem vagyok,
sem Szabadkán, sem Freetownban,
sem másutt.

Én ekkor nigger sem vagyok,
és digó sem vagyok,
és goj sem vagyok,
és zsidó sem vagyok,
és ozzy sem vagyok,
és magyar sem vagyok,
és muszka sem vagyok,
és cigány sem vagyok,
és gvájló sem vagyok,
és ferdeszemű sem vagyok,
és feketeseggű sem vagyok,
és rézbőrű sem vagyok,
és jenki sem vagyok,
és senki sem vagyok…
Ne üssetek.

Én nem vagyok fajgyűlölő.
Amikor olyan voltam, hogy
gyerek, még azt a szót sem hallottam,
hogy faj, legfeljebb, hogy: egyél.
Most meg az Oscar nevű bárban
ha kést-villát kérek az ételhez,
azt mondja a tejfölösképű:
„Hisz ez egy pizza.” —
nem viszi sírba a titkot,
hogy mi van előttem az asztalon.
Aztán egy bevásárló-egységben
egy kedves arcú, ázsiai eladólány
készségesen köszön:
„Mizujs, pajti?” Én már
azt hinném, hogy kikezdett velem,
de ő csak azt, hogy közvetlen.
És ez a közvetlenség
minden kuncsaftnak kijár.

Egy másik klubhelyiség bejáratánál
egy korombeli, portásforma ember
odaszól a nála jóval idősebb
nagykövetnek, akinek múló
társasága részemről
nem előny és nem hiba, —
„Erre, haver.”
Vagy egy kevésbé antagonista példa:
Sydney-torony, kilátó, páratlan élmény.
Heveny motozást követően,
a liftből odafenn kiszállva,
közömbös biztonsági őr invitál:
„Mozogj, hékás.”
Köröttem az egyenlőség földje
és enyhe börtönhangulat.

Az, hogy szinte nincsenek utcatáblák,
legnagyobb részük nem eszik levest,
és barna lábvizet isznak kávé helyett,
csak ritkán zavar egy kicsit.
Sokféle ízlés dívik erre,
mert sok népet fogadtak be a
vendégszerető aboriginek,
van itt angolszász, ír, maláj,
kínai, török, vietnami, laoszi,
orosz, magyar, lengyel,
indonéz, olasz, cseh
és sok más náció.
Hogy melyikből kéne még?
Mit hiányolok?
Több észt.