Boldoggá tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín.
Próbálok helyezkedni. Úgy viszonyulok hozzád, mint a rím
a rímhívóhoz, cicoma a szürkeséghez, alkalmazkodó a kirívóhoz.

Elmondanám, de a narratíva elvonja a fegyelmet,
szolibarna bőrszínnel hat, mint egy latin díva.
(Felhívnám a figyelmet.)
Kézcsók, én szóltam: héló, ladies and gens,
Please, forgive me for yesterday’s performance.

Mellékdal:

Hát mi másra jók a szeretkezések,
mint a hosszú szembenézésekre,
kiolvasni a tekintetből az antropológiai optimizmust,
hogy az ember alapvetően jónak született.

Etettél, leápoltál, betakartál.
Annyi más közt, ami kiváltképp erény.
Hiányod miatt olyan vagyok, akár a közlekedőedény.

Mások azt mondják, nem látom a fától az erdőt,
a szőrtől a puncit. Zsófia puncija jó néhány uncia
arannyal felér. Tény, hogy esővé teszi az esendőt,
az értelemnek meg egyszerűen annyit mond: cia.

Mellékdal:

Megy a vonat, én is utánad,
Talán ma még meg is talállak.
Hogy csak arra kellesz, szexista maszlag.
Talán ma még meg is baszlak.

A vállalhatatlan dolgok ott kezdődnek,
amikor az ember ismételni akarja önmagát.
Teljesíthetetlen feladat a kezdőnek,
ha önnön tornyosul maga elé, mint a gát.

Hát még ha gátlástalan, és mit ad Isten, oda nyúl,
ahol nem kicsit jó, sőt azon is túl,
nőstényoroszlánná szelídül a vadonnyúl.

Mellékdal:

Galambok ültek a verebekhez, állatok.
Biztosan laknak felétek is, nálatok.
Szó mi sző, szívem ül az ágon,
vazeg, nyuszika, te vagy a legjobb nő a világon.

Itt most elcsöppenek, mélyebbre már nem megyek,
korántsem mondhatni, alulírott, egy fenegyerek
hagyta itt a névjegyet. Eltúlzott állítások, biztató szavak,
akár egy NDK-s pornófilm, vállról indítható muffattak.

Egyébként meg mit tudom én, milyen egy NDK-s pornó,
nyelvileg nyilván igénytelen, mint egy privicset,
vetített díszlet, Katarina Witt szopja Gojko Miticet.

Mellékdal:

Zsibbad az ősz, zsibbad újra,
szépnek szép, de ki nem szarja le,
nem vágyik már semmi újra,
a beletörődés kénköves lehelete.

Ha magam nem tudom szeretni, tőled hogy várhatom,
feljavítani az énem, mint formát a tartalom,
ha túlspirázom, baszhatom, ha alul-, dettó,

három ikszből alig pár év a nettó,
ahol boldogság van, ott boldogság van,
valami nagyot kéne dugni, but I can’t get no.

Mellékdal:

Nem tudom, harminc év elegendő-e ahhoz,
hogy megálljak és visszanézzek.
Végül is rajtad kívül rendkívüli esemény
a szolgálati idő alatt nem történt, édes.