szerelők: szerelők1: egy bábu (b)    
                szerelők2: az óriáscsecsemő (ó)

ó: meghágom a dadát a falovacskán

b: dádádá-dádádá

ó: minden dada kurva

b: dádádá

ó: képzelj hímport egy amerikai drogfesztiválról — volt egy csaj, Eszter, fú, milyen klassz
csaj volt, be is szerveztem az F.K.F.E. T.-be —

b: mibe?

ó: a Fajtökéletesítő Korlátolt Felelősségű Etikai Társaságba, ahol én lettem a vezérigazgató… Eszter, Eszter, meg akarom hágni Esztert…  

b: ez már a hágai bíróság dolga...de, hogy te mindenkit meg akarsz dugni.. beszarás…

ó: én Freudot is meghágom…

b:: baszd meg!

ó: olyan volt a melle a nőnek, mint egy esernyő és egy varrógép véletlen találkozása a boncasztalon

b: zzzinger, zzzinger, izinger rájder öcsém, izinger rájder….

ó: azt képzelem, hogy minden szajha az enyém és minden bárban, minden lakásban, minden ágyban én vagyok, és a nők fölé zakatolok, mint egy nagy fekete gőzmozdony a sínekre és csihuhuhu, csihuhuhu…

b: wen dem esel zu gut geht, geht er auf eis tanzen (mikor a szamárnak túl jó dolga van, a jégre megy táncolni)

ó: hm, közbe úgyis keresztrejtvényt fejtek…

b: fú, én meg az automata mosógépen, mint a roncsfilmben…

ó: hát igen, nem vagyunk makulátlanok, a makkjaink nem kulátlanok és polgárpukkkk(asztás a nevem, szentivánéji reggelen dadafilmek gurulnak szanaszét, a felén nincs semmi, a többin oblomov koktélt kever egy majom a presszóban let’s go van...és a mikróban egy zokni gőzölög és Beninihil és Kurt Kokain öngyilkos lesz és feltámadnak a vivaszaton és a pulóvereken…

b: ó, „a világ olyan, mint egy kínai lábujj”

ó: éhes vagyok, vágyaim, mint egy hernyónak, többszörösére nő mikor falni kezd…

hangok az álmok birodalmából (közjáték)

kint sincs nincs nincs
bent sincs nincs nincs
nincs sincs nincs nincs
a van sincs nincs nincs
a most sincs nincs sincs
semmi sincs nincs nincs
sincs sincs nincs nincs

b: inkább egy Tamkó-siratót nyomtál volna le haver…

ó: mi bolt ez bábu, te is hallottad?

b: valami álomból valami hang, de te ne törődj vele a tiéd a világ ösztöne
és rombolásra vagy hivatott…ne hallj meg, mikor holmi álomkórral ostoroznak

ó: nihilizmusok, vágyak, dadák csermelyben hagytok?
erek, patakok folynak forradalmi csónakok
álmaim birodalmába lépek felszedem a vasmacskám
tiltakozom halandzsázok
mert az az értelme, hogy nincs értelme tudom

„Mindenki vagyok és senkié”

semmi sincs — ez a lényeg
tiltakozom fáradhatatlan a varrógép jár, az esernyő
a sarokban, a boncasztalon szavak, szikét, törlést,
defibrillál — újraéleszteni a szót, a verset, a művet,
ami már rég halott, mindenki művész, írj le egy
sort, senki sem az, ne hidd, minden hazugság igen,
de ti azt mennyire nagyon…

(„hazudj még nekem”)
és  „forr s álmodik a világ…gaz csillagok, vakság tündérei!”
…
vörösen, mint a kakas nap a gyémántfélkrajcárt lenyeli…

nihilizmusok, vágyak, miszisz dábdájörök, csermelyek dada veletek!

ó: jaj, nézd dada, kész ez a vers is…

b: azt a dadáját neki, ez komoly volt, egy költő veszett el benned, én meg már azt hittem, hogy csak az érdekel…hogy te csak azt…

ó: ó, meghágom a dadát a falovacskán….

b: hiába, dada csak egy van…!