A magyar nyelvtan szabályainak figyelembe vétele nélkül
helyezzük egymás után a szavakat,
szófajuktól és jelentésüktől elvonatkoztatva.
Aztán fordítsuk le a szöveget kínai mandarinra,
majd vissza magyarra.
Utóbbi folyamatot még ötször ismételjük meg.

Álljon meg egy időben — lehetőség szerint hajnalban — a folyó mindkét partján.
Hasát húzza be, mellét düllessze ki.
Tárja ki értelmét és egy lila tangóharmonikát!
Például:

Híd

Gyere, Tibor, megyünk a városba,
dudál türelmetlenül apa.
Apa kocsit hajt.
tibi-tibi-tibi-tibi-tibi-tibi
Apa ideges!
Hű, de ideges apa, bizony!
Egyesek nekiduhajkodtak
a kísértetidézésnek, Lajos!
laja-laju-leje-liji-luju
Edit azt mondja, hogy dadaista
verset ő is tud írni.
Írjál akkor, baszd meg — mondom neki én.
luju-lüjü-lije-lejé-leji
Edit áll a híd közepén,
a zavaros víz a homlokáig ér,
eltakarja a gondolatait.
laci-láci-leci-lűci-Lóci
a-a-a, e-e-e, i-i-í, ü-ü-ű
Másnap is csupa í vagy meg ű.
Jaj, apa, Lőrinc,
hogy hajtod a kocsit,
ez borzasztó.
Anya otthon főz.
Anya otthon főz finom ebédet.
Vége.

Természetesen elhibázott a kérdés.
Soha ne írjunk Szabó Lőrinc-verset!
Van az emberben ezzel szemben egy gátlás.
Mivel belső kényszerről van szó,
a posztmodern bibliákból
— környezetvédelmi okokból —
ki is hagyták azt a 12. parancsolatot,
amely eredetileg így hangzott:
„Soha ne írd meg más versét!”
Ugyanilyen okból maradt ki a nyomtatásból
a 11. pont is, amit körülbelül így tudnánk rekonstruálni:
„A paráználkodásról szóló rész csak vicc volt.
Ugye senki sem vette be?”
De ez nem tartozik a tárgyunkhoz.

Mit kezdjünk hát egy Szabó Lőrinc- verssel, ha nem írhatjuk meg?
Fogjunk egy — korábban a költő által már megírt — Szabó Lőrinc-verset.
Helyezzük egy iratmegsemmisítőbe.
Kapcsoljuk be a gépet.
Az így keletkezett papírcsíkokat húsdarálóval aprítsuk finomra,
majd töltsük disznóbélbe.
Az így nyert Szabó Lőrinc-verskolbászt
egy fehérre festett üres terem közepén elhelyezett
fehér asztalon állítsuk ki, üvegbura alatt,
egy szelet félbarna kenyérrel, mustárral.

„Vár rád még árnyék
Éld át, ne félj!
A sötét felhőn túl a fény zenél...
Várt rád már árnyék
Eltévedtél —
De nem is kéne út, ha szél lennél..."
(No Thanx)

„Bum-csika-vá-vá!
Bumm-csika-vá-vá!
Bum-csiká-vá-vá!
Bumm-csiká-vá-vá!”
(Dundika)