Tökrészegen jöttem haza,
mire a nő,
aki a kislányunkra vigyázott,
hülyén megkérdezte:
„Ðorðe, beteg vagy?
A szemeid olyan…”
„Nem, semmi bajom!”
Elment és én odahajoltam, hogy
megpusziljam a kicsikémet,
aki beásta magát valami játékok közé.
Másfél éves volt és azt mondta:
„Apám, baszd meg, apám…”
„Kicsim, nem szabad így beszélned,
anyuci kicsikéje…”
„Baszd meg, apám!”
Nevetett.
Felálltam
és elgondolkodtam —
Lehet, hogy
igaza van.