Fogjon egy hogyanírjunkverset-verseket tartalmazó könyvet.
Fogjon egy ollót.
Válasszon a hogyanírjunkverset-versek közül egy olyan hosszúságút, amilyenre a hogyanírjunkhogyanírjunkversetverset-versét tervezi.
Vágja ki a hogyanírjunkverset-verset.
Azután vágjon ki gondosan minden egyes szót, amelyekből az a hogyanírjunkverset-vers áll, és rakja egy szütyőbe.
Rázza meg szelíden.
Aztán húzza ki egymás után a kivágott szavakat.
Lehetőleg az eredeti sorrendben.
Nem lesz könnyű.
Másolja le lelkiismeretesen.
Vegye észre, hogy ez az egész eddigi procedúra fölösleges volt.
Cserélje ki a hogyanírjunkverset szavakat
hogyanírjunkhogyanírjunkversetversetre, a nemhogyanírjunkverset szavakat pedig hogyanírjunkversetre.
A vers a hogyanírjunkverset-versre fog hasonlítani.
Azzal a különbséggel, hogy a hogyanírjunkverset szavakat a
hogyanírjunkhogyanírjunkversetverset szavak, míg a nemhogyanírjunkverset szavakat a hogyanírjunkverset szavak fogják helyettesíteni.
Mindenesetre máris egy rendkívül eredeti író ön, ámbár ezt az eredetiséget néhányan vétkes lustaságnak, bosszantó szófacsarásnak fogják minősíteni.
És még mindig nagyon rokonszenvesnek érzem magam.

Fogjon egy nem hogyanírjunkverset-verseket tartalmazó kötetet.
Fogjon egy ollót.
Válasszon a nemhogyanírjunkverset-versek közül egy olyan hosszúságút, amilyenre a hogyanírjunkverset-versét tervezi.
Vágja ki a nemhogyanírjunkverset-verset.
Azután vágjon ki gondosan minden egyes szót, amelyekből az a nemhogyanírjunkverset-vers áll, és rakja egy szütyőbe.
Rázza meg szelíden.
Aztán húzza ki egymás után a kivágott szavakat.
Másolja le lelkiismeretesen.
Abban a sorrendben, ahogy a szütyőből kikerültek.
Ismételgesse ezt addig, amíg a nemhogyanírjukverset-versből nem lesz egy kedvünkre való hogyanírjnkverset-vers.
A vers önre fog hasonlítani. Vagy nem.
Mindenesetre máris egy rendkívül eredeti író ön, és elbűvölő türelmességű, ámbár ezt az türelmességet a köznép hajlamos egyszerű megszállottságként, neadjisten mezei elmezavarként érzékelni.
Mondtam már, hogy nagyon rokonszenvesnek érzem magam?

Fogjon egy Editet.
Fogjon egy ollót.
Válasszon ki az életéből egy apró, jelentéktelennek tűnő mozzanatot. Olyan aprót, amilyenre a versét tervezi. (Ha hosszabb verset akar, legfeljebb majd egészen rövidre tördeli a sorokat.)
Fogja a grammatikát.
Dobja félre.
Írjon le szavakat abban a sorrendben, ahogy eszébe jutnak.
Bökjön vaktában a sorok közé, és írja oda, hogy Edit.
Nézzen az Editre.
Ha még nem tűnik elégedettnek, ismételje még párszor az előző mozdulatsort.
Amikor az Edit jókedvűen mosolyog, az alkotás kész.
A világ egy újabb remek bánolivér verssel gazdagodott.
Végtelenül rokonszenvesnek érzem magam.

Fogjon egy dadaista antológiát.
Fogjon egy ollót.
Válasszon ki abban az antológiában egy olyan hosszúságú verset, amilyenre a cikkét tervezi.
Vágja ki a verset.
Azután vágjon ki gondosan minden egyes szót, amelyekből az a vers áll, és rakja egy asztalra.
Homlokát ráncolva hümmögjön.
Aztán válogassa ki a szavakat úgy, hogy egy értelmes szöveg álljon össze belőlük.
Másolja le lelkiismeretesen az így alkotott mondatokat.
A cikk valamiről szólni fog.
S lám, máris újságíró lett önből, társadalmunk hasznos, és tiszteletre méltó tagja, és ezt mások is elismerik majd.
Egyébként nagyon rokonszenvesnek érzem magam.

1.
Lunánu-nánu-nánunánunáééééh
Néha még most sem hiszem el,
Lunánu-nánu-nánunánunáééééh
(Ámokfutók : A Hold dala)

2.
Mert nem az a vagány, kinek földig ér a lába,
és a háta közepén kinőtt a szárnya. . .
Vagy fél lábbal fellábal minden földhányásra:
A Csomolungmára. . .
. . . Emlékszem! Na de nem egészen!
Volt, amikor legyőztem egy sereget éppen,
És a hétfejű sárkányt úgy széttéptem:
Kifizették rögtön készpénzben. . . !
(Ámokfutók : Szomorú szamuráj)

3.
Ha én leszek egyszer a hét törpe -
- Belegebedek a gyönyörbe!
...De te leszel-e, te leszel-e vajon velem,
Ha elvarázsol a nagy szerelem?!
(Ámokfutók : Mr. Casanova)