Kicsit több mint másfél éve annak, hogy a Célpont Csoport bemutatkozhatott a Spanyolnáthában. (Pasolini-szám, 2006 március. A szerk.) Az eltelt időszak több változást hozott a csoport életében. Az akkori három publikálóból egy úgy döntött, más utat választ az önmegvalósításra. Ez a legszomorúbb változás (S persze nézőpont kérdése). Tatár Balázs János a Spanyolnátha K.O. Műhelyének vezetője lett. Ez a leglátványosabb változás.
Idén februárban a csoport egy antológiával jelentkezett, amelyben az itt szereplők mindegyike jelen volt. Ez pedig a legörömtelibb változás, amiről beszámolhatok. A kötet megjelenése óta épp fél tucat helyen mutattuk be nemcsak városszerte, hanem Egerben és Budapesten is az antológiát. (A Célpont Csoport antológiájáról lapunk Szekszárd-száma közölt recenziót, 2007 nyarán. A szerk.)
Persze nem olyan egyszerű, hogy három-négy mondatban leírható lenne, mi történt az elmúlt másfél évben. Milyen vajúdásokon, milyen kétségbeejtő helyzeteken kellett úrrá lenni, hogy egyben maradjon az, ami természeténél fogva széttartó. Hogy ember emberrel ember legyen. Hogy folytonos mozgásban lévő fiatalok, másutt tanulók, épp csak itthon lévők mégis magukénak érezzék a közösséget. Még önmagammal is komoly küzdelmeket folytattam. De amikor épp kezdtem elveszíteni a hitem, mindig belépett valaki az ajtón, és rögvest folytatásra késztetett. Vagy még inkább: a már rég ajtón belül lévők erősítettek meg, hogy igényük van… mire is?
Hogy a munka, amit végzünk, mennyire eredményes, annak megítélését — természetesen — az olvasóra bízom.