Sárospatak
Halbauer Ede
Festő, grafikus (Budapest, 1934. július 14. — ) Autodidakta. 1986: MTA Soros ösztöndíj; 1991: 2. Nemzetközi Mintatriennále, Ernst Múzeum, III.díj; I. Nemzetközi Grafikai Biennálé, Győr, közönség díj; 1993: XVII. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc, Missionart Gallery díja, 1994: Tavaszi Tárlat '94 és Kisgrafika '94 díja, 1996: Magyar Festők Társasága díja; 1998: Munkácsy-díj. ~ munkamódszere alapján akár test-művésznek és médiaművésznek is tekinthető. Ön-fénymásolási technikája fénykép, grafika, kísérleti film, festmény, auto-terápia és napló, ars-poetica is egyben. Önexploráció c. xerox kísérlet-sorozatában saját lélekállapotát igyekszik megvilágítani úgy, hogy antropomorf textil-fakturákat, saját arcát vagy testrészeit fénymásolja le különböző, eltorzult pozíciókban. Az így önmagáról alkotott/kapott kép alkotója szándéka szerint az önvizsgálati aktuson keresztül megvilágítja a gesztusból, mint önkifejezési aktusból származó lelki, szellemi, fizikai folyamatokat is. A magát sokszorosító művész önmaga (halotti) maszkját, emlékképét, gyolcsba bugyolált múmiáját, konzervátumát, lenyomatát, mementóját is folyamatosan megalkotja és reprodukálja. Munkáin a fájdalomtól, kiáltástól eltorzított, sokszor nemnélküli, nyújtott arcokat ábrázol. Létélményeim c. több részből álló alkotásokon egymásnak fordított "portrék", elhúzott xeroxgráfiák jelennek meg. A vágy, a gesztusok, az önkínzás erejét gyakran megnöveli, máskor tompítja a multiplikációval. Csaknem minden alkotása fekete-fehér.
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél