Nem szeretnék közelebb kerülni, mert már voltam, meg minek, meg háromszor is megkerülhetném a földet, akkor sem lenne semmi változás, így valószínűleg olyan
hatósági divatot indítanék be, amitől a konkurencia bár vért pisilne, mégse értené
meg saját elgaloppírozódását, hogy üzenetében — mivel a szükség nagyúr és a legérdekesebb
az egészben —, amit meghirdettek a digitális joghurttal kapcsolatban, az ebben a történelmi
közegben még be is igazolódhat, hogy a lehetősége cakom-pakk fenn áll, mint az előszobai
kis asztaloknak a leeső tejeszacskóval együtt való közönye, hatásában persze aktuális ez a kirohanás önmagunkból,
 mivel másokra már nem lehet támaszkodni az üvöltő adrenalinnal
szemben, ez egy életelem a belső dolgokhoz képest, akármennyire is ugrálunk az időben,
táptalaja van a visszakozásnak, annak a harcnak, amely viszonylag toronymagasan mutatja
csillogó hanyatlását a felbomlott értékrendszernek, hogy nincs már itt az ideje a
kiteljesedésnek, és a meszesgödrök nagyüzemi módon készülnek, és a nagyvilág
eseményei egyértelműen azt mutatják, hogy semmiféle szociális érzékenység nincsen
már, annál inkább, mert hamarosan jön a digitális joghurt, a parancsoló arculcsapások
kimerítő dögélményében zavaros ez az elvont líraiság, pusztán azok kapják be, akik
nem akarják a szaktanácsokat bevenni, de mégis beveszik az autentikushoz képest, úgy érzem
nagyon-nagyon eltávolodtam egy szerencsésnek mondható másik irányba…

Visszafordulás nincs!

Itt már nincs visszaút — mondják apátiában.
Hamarosan jön a digitális joghurt, amit megkóstoltam, hát nem az, amire gondoltam, mikor semmire sem gondoltam,
Felejtsük el a kimonó száras harisnyakötőben megőrzött titkot, a legjobb helyen van az
igazságszérum, mert
hamarosan jön a digitális joghurt rajongóinak hatalmas tábora, már szaga van a balladának,
fénymásolják a kopott irodák unalmas fényeit, ahol megszületnek a teleportált hatalom
szűk döntései a szétesettek kísértetvárosainak közlekedéscsapdáiról, mert még vannak
várótermek, ahol néhány lézengő utas várja, hogy hamarosan megérkezzen a digitális joghurt,
az újdonságnak számító elfedő desszert,
szépítő alvászavarok navigálják az idő ipari gyorsítását, együttélésből gyakorlatoznak a hamis
óraketyegésre ébredők, akik egymást áltatva bizonygatják, hogy hamarosan itt lesz a hihetetlenül kiszámított és személytelen digitális joghurt, s ettől a kontraszttól annyira porossá
válik életünk utolsónak tűnő ellaposodott mentsvára, hogy az már világbaki lesz itt a világvége előtti antimágikus hangulatban, de ekkor már mindenki egyformán érzi, hogy bármelyik pillanatban itt a digitális joghurt,
a kör, amely kerek
a szövetség, amely unió
a megközelítés, amely nagyon megkoreografált
a lezajlás, amely annyira nyakatekert, hogy az már szenzációgyanús lábfájdalom
Megpróbálok minden hibalehetőséget kizárni.
Ha nem tudok menni, nem megyek.
Ha nem tudok inni, nem iszom.
Ha nem tudok feszült lenni, nem feszülök.

És ez még nem minden.
Most jön az ajándék.
A legújabb kutatások eredményeként kifejlesztett digitális joghurthoz ajándékba kaphat
egy tömörített parlamenti választást, és egy virtuális lábgomba-szakértőt.
Gyakorló piaci referensek egybehangzó vizsgálati eredményei is azt mutatják, hogy
komoly érdeklődés mutatkozik az igazi téli fagyok iránt,
a súlyos fagyásoknak nincsenek ellenszerei, de az enyhébbek esetében ott vannak
a szervátültetések,
az élettani hatások esetében az abszolút nehezen emészthető dolgok iránt ne érdeklődjünk
ne mutassunk testmozgást, lélekrezdülést
ne tegyünk úgy, mintha nem jönne oly hamarosan a digitális joghurt

A végére
A hozzáférhető információk tekintetében, melyeket már nehézkesebb tárolni,
a frizsiderben meg pláne, nevezzük nevén a lefagyasztani készülendő
önmagunkat.