Hollósvölgyi Iván, A kör című versének fent kiemelt sora egymaga képes új kötetéről pontos képet festeni. A Gyarmati típusú találkozások egyfelől tömény: ügyesen formált, a hagyományokban mélyen gyökerező líra, másfelől azonban felfelé törekvő, buborékkönnyű szöveggyűjtemény.
       A könyv a Tipp Cult Kft. gondozásában jelent meg, 2007 októberében. Akik láttak már Új vizeken kötetet, azok számára is érdekes lehet a borító, mert itt a szokott két árnyalat, a fent és alul futó sötétebb sávok a tartalomra ügyesen rájátszó képekkel egészítették ki. Hollósvölgyi szövegeit Kemény István ajánlja az olvasónak. Az előlap csábos rendőrnője (gumibotos erotika) hátul a szerző napszemüveges portréjával lett megtámogatva: mintha elégedett katonát látnánk a Sivatagi Vihar idejéből, félmeztelen. (Ez a részlethű leírás természetesen a szövegek ismeretében nyeri el igazi értelmét; hasonlóan egységes külcsínt és belbecst azonban ritkán találni mostani könyvespolcokon.)
       A puhafedelet felütve három ciklust találunk, egyenként közel azonos számú verssel. A tematika nem túl szigorú, akad átjárhatóság az egyes részek közt, de azért kitapinthatók maradnak a erővonalak. Az első harmad kulturális és gazdasági változásokkal, hovatovább egzisztenciális kérdésekkel és csipetnyi filozófiával foglalkozik. A második ciklus jobbára a szebbik nem felé kacsingat, leír, incselkedik, kamaszos dicsekvéssel hoz szórakoztató szereplírát; a záró traktus pedig keverten sorol életérzéseket, pillanatokat, gyakran női segédtényezőkkel.
       A Jó Szponzor, Ithaka-blues, A Munka Kapujában, A shop szépe, mind a kötet elejéről való emblematikus címek. Hollósvölgyi Iván nyílt iróniája, sajátosan kevert világnézete és verseszménye már ezek alapján is felismerhetővé válik. A meglepően merész nyitódarab (Árkád népe) mindjárt két hagyományt: Petőfiét és Fazekas Mihályét idézi meg, a többfenekű szövegben jelen és múlt, kritika és leírás, irodalom (fikció) és valóság szövődnek egymásba. A magyar mellett a klasszikus görög forrásanyag is tetten érhető a szövegekben (Aphroditéhoz), ezeken felül pedig a biblikus ráütések (A Humánerőforrás-menedzser siralma) is felette hangsúlyosak még. A szerző iskolázott lírikus, kisszámú szabadverse is egyfajta zenével szól. Hollósvölgyi eszköztárából szinte elhagyhatatlan a rím (általában kereszt vagy páros), strófaszerkezetei változatosak, kedveli a rövidülő, eltérő hosszúságú sorokat. Szóhasználata gyakran modern és kamaszos (shop, pub, szabi, csaj); sajátos hangulatot, világot épít a tévésorozatokból, magazinokból köztudatba importált alakok és helyszínek szerepeltetésével (Monroe, John, Los Angeles, iraki sivatag).
       A gazdasági mechanizmusok és nyelvezet Hollósvölgyinél megélnek zsoltárformába oltva, trubadúrlírát idéznek a tinédzserhangon beszélő szerelmi epekedések, hogy aztán egyből egy világlátott harmincas giccshatáron egyensúlyozó angolságának adják át a helyüket. Színes és humoros kötet ez a Gyarmati típusú találkozások (már a cím is egy áthallásos vicc!), kikapcsolódásra vágyók és profi befogadók egyaránt haszonnal forgathatják. A szerző ugyan szimpla elemekből építkezik, általánosan ismert anyagokhoz nyúl, verseinek mégis ez ad érdemet. Remek érzékkel lehel életet ezer éves bibliai sorokba, egy untig hallgatott Petőfi-fordulatot is képes új tartalommal megtölteni, miközben a profánt úgy emeli be a szépirodalomba, hogy közben orron is fricskáz minket (hisz’ tényleg mindannyian ismerjük a Dallas szereplőit, Elvis számait).
       Hollósvölgyi Iván kötete egyfelől kőkemény kritika, másfelől friss, huncut irodalom Egy jókora kacsintás.