Sárospatak
Szászi Zoltán
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Szászi Zoltán
(mindig elázott…)
mindig elázott a gyufa
mindig cipőm is
az estére felvarrt fénypontokat
számolni meg se lehetett
se a lépteket
a virágokat se
bókoló bágyadt krizantémok
férfiökölnyi gömbjén
mint ragyog viasz
ezt már elfeledtem
csak súlyos léptek
visszanyelt könnyek
gombóccá dagadt
bocsáss meg kérések
láthatatlan mázsáit éreztem
anyám babusgatását
csecsemő-halott nővérem
lépésnyi sírja felett
halvány körvonalak hajlongtak
sírok mellett
gumirádlis szekérkék nyikorogták
ne féljetek
ne féljetek
a világ holnap is él még
csak ma van halottak napja
ma kell kimenni
ma sírni emlékezni kell
hatéves múltam tán
meg akartam halni
mert oly sok fojtó
szépet láttam a temetőn kint
mindenkitől
az se volt baj épp
hogy cipőm sáros
kiégett véletlen nagypapa sírjánál
frissen kötött pulóverem
majd otthon
csak ott vették észre
vagyok sárosan kiégetten
egyedül
hatéves
ki halni akar
vágyva szeretetet
(valaki negyven perce...)
valaki negyven perce kitartóan fúr
már negyven hosszú perc lekopogott ócska faliórán
ez meg csak fúr
folyamatosan nyaggat valami olcsó vacak gépet
sikít a vas
sikítok én is
legalább az ütvefúró funkciót bekapcsolná rajta
én istenem
adj neki műszaki rálátást
adj neki mert átmegyek
de nem csak nyaggatja nyúzza szegény gépet
ide érzem az égett szénkefék szagát
zizeg a tea a leves
sótartóban rock and rollra koccanó kristályok
ez itt egy kristálydélután
leugrott a falról nagymama házassági fotója
nagypapa orránál sugarasan iramlik szét az üveg
fejbe találta a macskát
riadva iramlott
irány a fridzsider
oly erő hatott sörömre
mind kiömle
megyek leakasztom nagypapa húsvágó bárdját
énekelni fogok
átballagok komótos mód
odacsapok
a megkergült negyven perce fúró fószer
ajtócsengőjére úgy hogy mindörökké beragad
nem bírom már
nem bírom
mindenszentek napja van
az istenit neki minek fúr
minek negyven perce
negyven nap kísértést
kibírni nehéz
nekem negyven perce végem
fúr csak fúr
most már annyira sikít
megyek a mindig nyitvatartó böhömbe
veszek egy mindent szétfúrni képes gépet
elpusztítom vele a házat
ne fúrja már ne már
na ne
jóestétilyenkésőnszomszédhallomfúrfúrfúrogat
nemlehetnemegpróbálniezzelaprofigéppel
deköszönömmertezmárazagyamramegynekemis
és két perc két perc alatt
kivánt méretű a lyuk
felakasztjuk a szomszéd nagypapájának
első világháborús emlékét
aztán iszunk egy sört