Belerohantam Kupkába.
Az utcán találkoztunk.
Csak Cseh volt, a disznó,
már réges-rég hulla.

Ebédelni hívtam
és megöltem a kalapommal.
Mindet meghagyta. Semmit se evett.

A már kétszer halottnak mondtam:
csavard szét magad, ne add fel és lélegezz.
Könnyű ilyen tanácsokat adni egy halottnak.

Tudod, mire lettem figyelmes. Gyorsan eszem.
Már mindent átéltem
s most már csak gyilkolok.

A szemetes kannába üveg kalibát
helyeznék és felfújnám.
Biztosan ragyogna.

A szemetes kannának nyitottnak
kellene lennie, bárcsak látszódna.
Az üveg kaliba testet
öltött, mint a másik hártyám.

Csontjaim himbálóznak,
mert valaki plomba fűrésszel
darabolja szét azokat.

Foltos, bronzból való, hálás, barnás.
Kicsapongó szemű, vonatos.
A fehér fától vagyok, abba az irányba,
vonatos.
A küzdelmek a zsenge ajkak kötegéért folynak.

Cseppeket öntenek a körmök bele.
Szt. Bernáttól származom,
egy agyaggal benőtt, megerőltetett
Medvétől.

Kitapostuk a gesztikuláltat.

Póni, póni, az unoka az orrból ragyog.
Értelmesen kell kinéznie a káptalanon.
Húzd ki a lepedők alól a kezed
a vállak mellett egyszer.

A lapátok puhábbak lesznek.
Lágyak, álmokkal teltek.

Dróttal raboltam ki a szobácskát, melyet a neon
égetett szét. Ha helyesen tartottam a kezem, lovacskák
fényezték a parkettát.

Magukban az itatóspapírtól.
Magukban a sparhelttől.
Magukban az utazástól.

A masinán volt egy rövid,
kettős és hosszú.
I want to be naked in front of you.
Sarok alattinak is nevezik.

Fiatalkoromban Krisztust rajzoltam.
Most már nem merészelem.
Most érintem.

A vágy, hogy legyek gyors, engem klónoz.
Ó, mily sötét és hallgatag s nehéz a harang.
Az egyenletes intervallumok elnyugszanak.
Miért ne mondhatnám el egyszer teljesen
egyszerűen, hogy a haláltól félek.

A penicillin, a  szén és a baba a stokedlit
bepiszkolta. A felhők a gerendán át
ereszkedtek le. Én toltam és mozdítottam el a ceruza-

hegyezőt. Az elágazás az elágazás. A Gallineket, akik
elhatározzák, hogy már nem virrasztanak, elsodorja az ár.
Néhányszor  még kesztyűiket a tutajra felcsavarják,

ám ezt is inkább emlékezetből. A krokodilok már
visszavonulnak .Először nem veszik észre. Aztán a
krokodilnak ismét eszébe jut, hogy tépte szét

a lovat, visszaemlékszik a pancsolásra és a nap-
nyugtára és egy kissé próbálgatja, hogy puha-e a
tutaj. Nincsenek agyag szélei. Cement sincs.

Nincs murva. Pikkelyek és tönkök sincsenek.
Földbe vert ruhadarabok sincsenek. El-
költöztem. Most a Ljubljanicán evezek és

azon töprengek, hogy nem látom már az ablakokat.
A várból jött és kopogtatott rajta. Crimsont
is egy metszéssel jelölte meg. Az én fehérségem

kerek, kettejüké a hangban van. Emlékszem,
hogyan osztották fel ketten Juréval  a peremet. Reggel
tájt ítéltek halálra. Vetkőztették le életem, s lettem

könnyed. Szemeimből a tej még pöfögött és golyócskákat
forgatott, melyek már a kacsa tappancsát se regisztrálták.
Pénelopé kikönyörögte a borotválkozás elhalasztását.

Anyám gyémántkereskedő lánya volt.
Átúszta a ragyogást.
Vettünk teheneket a legelőkre.
A Simplon expresszen a cselédlányokat
simogattuk.

Meg kellett tanulnia főzni.
Ónagymama képes volt mindent
megcsinálni a cipőkön kívül.
Háncsokat viseltünk.

Az ősnagybácsik a bárók mind
évente egyszer meglátogattak
minket. Pontosan ott, ahol Nabokov
bevizelt és pár méterre attól a ponttól,
ahol Gvido nagybácsi észrevette, hogy a
cápa elcsente azt a combot.

Először, mikor hegedűst láttam,
belelökött valaki a kaktuszok közé.

Nem értettem, mik azok a vonók.
Miért dörzsölik a húrokon.

A jód négy malacból áll.
Az egyik szárnyas és ezt kiabálja: öcsém! unokaöcsém!
Az egyik alagút a nagyvárosba.
Isten óvja Goricát.
A kosarakban halak vannak.
A föníciaiak bájosak.

Az egyik disznó a nagymaminak segít cérnát fűzni a tűbe.
Ezek voltak a vaddisznó vadászat közti teendők, a házi pedig,
biztonságban, a kerti ólban egy ilyen fontos feladat közben.

Éjjel-nappal azon morfondíroztam, miért is teljesen
védett a táblám. Mikor kezdődött ez? Miféle
dörzsöléssel, mit szinte észe se vettem?
Honnan ez a nagyüzem?
S a kiscicák habzó orra miatti faszcináció.

A testen átfutó borzongás törvényes.
A hadsereget korbáccsal nem állítjuk meg.
Sokkal biztonságosabb azoknak, akik csak
hasuk bőrére gondolnak.
Azt hiszem, igen.

Elhagyhatják a harmadik és
negyedik disznót, hogy békében legelésszen a ködben?
Azt hiszem, igen.

A geometria ürege az itatós
diócskák alatt. A nyirkosságok nyirkos fala.
A legzordabb tél a hiúz szemében. Kelepcéből
kelepcébe ugrálok.
Megcsúszom, én a populáció lábbelijének
kicserélője. Az archívumból előkaparok
egy furláni vérbosszút. Lemostuk a kis
fűrészeket. Munka közben megszáradtak.
A szemöldök fölött a felületek síkosak,
a szemöldök alatt a felületek síkosak,
hol az evezés küszöbe? Elúszom a harmadik
zászlócska mellett. Leginkább a lábaim
nyikorognak. Közös sírba vetnek.
A közös sírban tetemek fekszenek.

Az ökör (mint minden más állat) kis skatulyáit
nagyon religiózusan kezeli. A hegyekben otthonos
az erdei fülesbagoly. Az ökör megöli őt. A váza múltkor

másképpen volt elhelyezve. A képen egy kislány
látható kombinéban, bokrokkal. A híd
a húst szimbolizálja. A képen nincsen

híd. Amikor a fiatal költő leül a fotelbe és
belebámul Métka képeibe, rajtuk a figurák mozogásba
lendülnek. A pupillák elkezdenek csikorogni,

mit a cukor. Ezt egyből ellepi a tömjén,
a víz, a kis olajfa ágak és a kongregáció. Megérkeznek
a küldöttségek. A küldöttségek századok óta

érkeznek. A város tűztől izzik: csodák történtek?
Liszabonban Pessoaval leülhetsz egy padra.
Alsó lélek, felső lélek, ketten kezdik el mászni a hegyet.

Ha itt nem gondolkodom, sehol se gondolkodom.
Meddig jussak el? A sebekig? Nem jobb azokat
nyaldosni, kenegetni, gyógyítani, mint hagyni elvérezni?

Ezért dobálom fel a rőzséket és gyújtom meg.
A tűz, a füst, a pálcák, míg égnek és utána
már nem is. Egy kissé hogy elrejtőzködünk,

hogy öltjük fel a szvettert, hogy vetjük le,
hogy ismételgetjük a gesztusokat, hogy bárcsak teljesen
rejtene el minket. Mi mezítelen és sebzett emberek.

Ajándékozzam neked a szívem? Mihez kezdenél vele?
Elropogtatnád? S aztán hol lesz majd? Nem lenne jobb,
ha elégne? Hogy szemünkkel láthassuk, mint füstölög és

kékül.
Csoff! S az evező kitekerődik a mélyből, ezt akartam,
ismét szépen négyszögletesen zuhan, húz, húzogat,

megfeszülnek az izmok, siklik a csónak. Könnyed csónak
legyen, ha száguldani akartok vele és az a harmadik bledi
unokatestvér, aki szuperül evez, most nem tudom,

aki a haját fehéríti, ő vagy fiatalabbik evezőse,
egyáltalán nem tudom, hogy is hívják őket, egyáltalán
rokonok-e. Azt hiszem e rokonnak nincsen

trófeája. Akiknek trófeája van, az nem rokon.
És így vízzel göngyölöm be magam, spricceléssel és
tiktakolással, mert ami szépen tiktakol, enyhíti a fájdalmat.

Ó, erény a megmart vas szájába!
A mennyei kapukat tolvajkulcs nyitja.
Mit tudok? Kié vagyok?

Írja: „Kitekerődztem az értelmes
perét a kicsi kézben, a kezecskében kétszer.
A homokkupac a szabad ég alá szalad.”

Az időjárás nekem kicsi. A szépségek
egymást hívják. Kocka úszik a nyálon,
Golfo Paradiso. Mondjuk, van hét

kutyám, teljesen individualizáltak.
Egyiknek Hubertus a neve. Akit nem
szabad megneveznem, az fa.

A nyelvem hadd nyaldossa a tojásaidat,
kiscicám. A karok megolvadt lávák.
Mozgok. Tücsköm fekete. A jód

az én fehér bálám. A hold és a
nap elgördülnek. Ki a harmadik?
Merre rejtőzik? A gesztenye Nap lenne?

Kijavítalak és megnyugtatlak, kilógócska,
mert szeretlek. Ha majd a latitudó elfoglalja
a vitriolt, be is fogja nedvesíteni azt.

Fölöslegesen hámoztam meg három elkallódott oldalt.
Az eltitkolt bosszantás olyan, mintha
a pelerinnel befedett ágyút
glóbusznak nyilvánítanák.

A flekk, ha termékeny,
s kora ősszel helyesen szedték le,
a lisztet szemlélteti.

Több a dzsunka, mint a szakáll.

Néhány napig
három tevét láttam
a vázán.

Nyitott szemecskével,
csak némelyik bandzsított.

Disznó!
Mind a három bandzsított.

Egy félbe vágott citrom
és bekékült ujjú kapitány,
ki szemeit a kenyérre
meresztgeti.

Hideg van.
A palota összezsugorodik.
Levegő veszi körbe a gumit.

Különböző nagyságú
emberek állnak a falnál.
Az ajtót csapkodják.

Tarzan a penicillin
körvonalait a maciban látta.
Egy hatalmas napos állat a kar.

Pármában láttam,
a pagonyban,
amikor két réz drótot repült át egy sirály.

1
Nem tudom, ám hallom, de mert hallom, tudom.
A kövér teknős (tartaruga), aki
dülöngél, mintha a levegőben lebegne.

2
Az ökölben a csirke összeszorul.
Ha mélyebbre hatolok,
bakancsokat látok. Fakadnak, a patak képe,
nedves vagy. Az Isten szeme fröcsköl és nem fáj.

3
De a szappanosvíz? A szappanosvíz?
A szappanosvíz szerencsétlen.
Tényleg nem emlékeztet a Tejútra.

4
A Vegovából  egy szablya fog kirepülni.
Megragadják majd a technikusok és kezük eltörik.
A levegőben nem fog otthonra találni.
Csak a gyalogos, aki majd a szandálját leveti
és egy pillanatra a forgalmat megállítja,
tudja majd lehívni a szablyát a földre.

5
Amikor visszatérek a képhez, magamat kérdem, hogy
vajon valaki pálcával verhette el a kutyát vagy
húskloffolóval, hogy annyira
meghosszabbodott.

Ó, fehér, rettenetesen fehér házak!
Spriccelj az orrodon át!

A komor kaliba engem lesbe csalt. Megkopasztottam
a gázt. Pajzs védi a föld rögét. A kis karokat az aura
almozza. Nyúlszeletek, nyúlláb, nyúlborjú,

fölkelt és elment. Connie az esőben a celluloidszalag alatt keresett
menedéket. Folyik a vérem. A tengely izzik. Pupillácska. Die Lied.
Die Lied. A hörcsög brutálisan ássa merőleges járatát. A csövek-

ben palackok zörögnek. Mi vagyunk a mondattan. Fehér
mondattan, sárga mondattan, a rizs mondattana. Miért megy
oly messzire? A kőáruk ismét vissza fognak repedni a

pillangók szárnyaiba, az ujjainkon megmarad majd az arany
por. A táska szerint függünk a táska felett, a táska
előtt függünk a táska alatt. A szextánt a kapitány

szemeit kivájja. Ez most az önök harmatjában történik.
Falazzák be magukat krumplival, mely Camoest
a skorbuttól menthette volna meg. Az éjszaka egy hallható
zaj, ajtók pislogása.

1.
Uram, Ön elment a mennybe, lábait pedig
itt feledte, vajon temessük el őket?

Lábaim rózsásak és nem lennének jók hostiának.

2.
Kóborló, a hold majd elmondja a magáét.

Vödörrel locsolnám le az arcod, hogy
ruhádról a víz lecsurogjon.

3.
A keksz másképp ragad, mint a földimogyoró.
Elkezdte harapdálni a kedvesem.

4.
Emlékszem az üde napokra és
ahogy ragyogott a fagyott csatorna.
Akiket szeretünk, újra meg újra álmodjuk.
Legkedvesebb emlékeiket, mint a húsgombócokat pároljuk.
Mozdulataid nem a szerelemből fakadnak.
A territóriumok szerint mozdulsz.

5.
Aztán megtetszett.
Többé már nem mozgattalak.
A hangyák olyanok, mint a szomáliai nők.
Fejükön kanna van.

6.
A szürkének ne lenne része a sárba esésnél a szerencséből?
Megállj. Valaki a Ferencieken járkál.
A testem az én maradandó tulajdonom.

7.
A menny késsel fogant meg.
A kunyhó földjén egyetlen
egy kukoricaszem se volt.
Ha a fókára karikát húzol (vörös fából),
fogja-e majd locsolni a partokat?
Koreában minden zöld.
Hegybéli friss emberek városba zsúfolva.

8.
Talán a lovakban van a hadsereg.
Talán a ló hasában valaki cintányérokat forgat.
Oglejben a homok a földön van.
Az éjszaka a te agyadban van.
Helység, rémes és mély álmokkal.

Mondjad.
Bepaníroztam egy szekeret.
Hallgatjátok, mert szelídítem a vadakat.

A felágaskodó kígyóra csak a piros tettesek reagáltak,
a huzatos tombola, a huzatos tó a rózsa körül és
a kertész. A lámpaláz lágyítóval van tele. Az ajtókat

elárulták. A lándzsa — felkészületlen az apagyilkosságra,
a tizenkettedik és tizennegyedik században, fog-
gal. A kunyhót lerombolták. Az indiánokat, mint a palacsintákat

a rózsákba belemasszírozták. A tajtékok kifordítják a nemezt.
Mondjuk, hogy a mező felől egér jön. A kukoricafélét
itt-ott még elfogadja. A többiek mind úszni kezdenek, mint a

léggömbök, be a tenger közepére. A csírát már csak a kerámia
zavarja. A gombák és a vén anyókák saját
homályukat produkálják. Gitteltek az ablakok. Isten és a szeretet

e túlcsorduló vödre akkor honnan van? Némaság,
mint fülben a pattogás és aki fészket ajándékba szán.
Imádkozz velünk együtt, hogy merüljön el

a mérőón. Bogarak a lefolyóban. Esedezzél
a törzsek áldásos erejéért. A hóhérok beöltöznek
újra. Az archívumban a por vasvirága szétreped.

1.
Korona, páva atyja,
kandidatúrád el lett fogadva.

A zabban vagy feloldva és most szivárványként élsz.

Addig is elfogyasztom a napot.

2.
Szemtől szembe van az arcom.
Parányi jázmin a vérem.

3.
Vázlatoly s felhörög egy elefánt.
Köpj és Pátmosz sistereg.
Nyakamat három ujj érinti, de hova lett
a hüvelykujj s a legkisebb?

4.
Ahogy leraktam az asztalra a Camelt,
a gyufát és a tövist dörzsöltem.
A sugarak már a sátrak alá hanyatlottak.
A kakasok hogy ébredeztek, amint feléledt a szél.

5.
A fekete kislány szeme,
a sötét táncosnőé,
becsukódik.

Az ő frizurája,
az én fehér vitorlám,
kibomlik.

6.
Vajon te, ha valaki téged
szembesítene a fehér medencével vagy
a mélységgel

a könnyen kifeszített felszínen a tengert illetően,
gondolnál-e arra, hogy a nap nagy törvénye
jöhetne itt szóba?

7.
Itt, mellettem hever, egy feltüzelt vadállat,
aki nem hagyott fel a légzéssel és még énekel,
mint melletted.

8.
Azt tudod, amit látsz, és látod, aztán
csak meghalsz.
A Szfinxek fehér nyulakat csókolgatnak.

Ezek szedrek?
Ki fulladt bele a szedresbe?
Sakálokat láttam a moziban.
A hordó zsírral van bekenve.
Kislányka, nem üveg
úszkál kibontott hajfürtjeivel.
A fasznak jók a hódok.
Este imádkozom.
Kapizsgálom mi a passzát.
Még mindig ugyanaz a nap a mólon.
Autó száguld el
minden húsz percben.
Benne: Tito, a rendőrfőnök,
Karo, Corpus Christi.

Tevéket látok az autóbusz
üvegén át Irán fennsíkján,
paripákat. Rajtuk asszonyok, szabadok,

szürke és vörös leplekben. Kicsiny, durva és
szűk volt a járat, akik rajta keresztül
kavarodtak át Gonsarba. Itt

Amherstben nekem csicsereg egy madárka, korán,
már 5:30-kor. A sofőrt idegösszeomlás
kerülgette, amikor Métka fejéről lecsúszni látta

a leplet. Mindannyiunkat sorra lelőnek,
kiabálta, hát nem értitek, a ti életetek forog itt
kockán. Azoknál a szabad asszonyoknál

a paripán pálca van. Osredkarral
(Dáne hangú ) egy szurdokban mászkálunk. Már
a mecset előtt engem elrabolt egy őr-

angyal. Halad, mint a sugaram. Itt,
fél mérföldön túl, Brodszkij sorozatosan
rágyújtott az osztályban és leordibálta Matthewt.

Vörös borocskát iszogatunk kettesben. Bostonban
Chicu haskáját szívtam. Ő maga hozta
Madrasból. Péterrel szívjuk, aztán

csapkodjuk, mancsunkkal simogatjuk Chicut --
Chicu még mindig rímeket farigcsál — hogy ígéretét
hörögje ki. Soha többé, soha többé! Hogy

a hindeket sohasem ellenőrzik,
ez egyszerűen tévedés. Tizenöt évig
nehezen tűrnénk már el Chicut a fogdában.

Krisztus a csalánok közé hullott ruhástul.
Ma szebb napom volt.

Fél napon át valami Sacrum Tremendumba vonzott,
rángatott és vonzott, mint a halakat.

Óvd magad.
Zoknit is húzzál.
Hosszabbak az éjszakák.

Vigyázz, hogy meg ne vakulj.
Egy héja spriccel rád.
Jaguárok fosztogatják a plébánia templomát.
Bőröm olyanná válik, mint a pléh.
A lépcsők feketék.
A jód cickafark nélkül növekszik.
Két és fél méter vagyok szárnyaim kinyújtva.
Szexuális vagyok.
Húsomat durván szétvagdalják.
Perzsiából Indiába gyaloglok és
Indiából vissza. Könyökömre
támaszkodom a meleg köveken.
A vér még nem lett lemosva.
Ritkán esik.

1.
A kőtörmelék alatt beomlik a száj.
Az ajkak pirosak. Az ég s a növények,
hordozzák fajukat.
Az eukaliptusz porszagú.

2.
Tengo tres hermanas.
Yo soy el mas pequeno.

3.
A város apró és homályos.
Körbe-körben csak gőzhajók.
Szeretem, de nyelem a vért.

4.
Sohasem voltam ilyen könnyed.
Átitat a béke.
Imádom a köröket.
A körökből vér csöpög.

Arany horgony.
Sötétzöld árnyék,
mely hozzám ér majd a semmibe vész.

5.
Iszol?
Ki iszik?
A pezsgő dugója
(délután van és még meg se néztem, hová is eshetett)
nagy durranással a fa-
mennyezetbe kilőve zavarba
ejtett kettőnket.

6.
Városok alapjai a levegőben.
Karok a levegőben.

Akadjon meg szemed.
Okádj fekete füstöt.

7.
Amikor szádat járatod, illatod is árasztod.
Ó, a szegények, távoli hajókra tették fel őket.

A tűzkő tengelye megfájdul.
Az ajtóban őröljük majd a házunk.

8.
A testemben levő lángnyelvhez:
harangod issza és fáj.

Mama az antilop héján oltja el a cigarettát.
Szerencsétlen, az álmait hajszolja.
A rum az ábécén az embereket harapdálja.

1.
Korona.
Nyulacska.
A portás lakáj ruhája.

Titeket a kék s a violaszínű levegő nem köt össze.
Kettesben utaztok s a pozíciót s a színt a hármas
szám kénye-kedve szerint váltogatjátok.

2.
Mindenegyes feltűzött egyetemes szerelem
egy rettenetes mártás illatát kezdi el árasztani.
Menj fel a falra és ugorj le.
Karjaid majd utánad úsznak.

3.
A szerencsétlen bokszoló meztelen teste.
Ó, a gyümölcsök gránátos teste.

4.
Uram, hatalmas kanaladdal
szárítsd ki a kertem. Mard szét
a hangárt. Mard szét a hangárt.

A megívesített spion bordája a tengeri kígyóval cimborál.
Te frottír, remélem a sziklácskára nem kúsztál fel.
A paralelepipedonod. mint egy melléképület félre lenne
helyezve, mert a megívesített spion anyja lepihent.

Was your mother catholic? belehelyezted
Kezed a ©pinába ? Csendesen ragadtam
meg a fehér lábakat. Sikerült mindegyiket. Te, aki
utolsóként láttad a cárt, amikor még gyermek voltál,
meghalsz majd? Miért nem haltál meg előbb? Hogy
van az, hogy szemeid parázslanak és
kéjvágyók. A lány kétszer
kaput. A hajnal kétszer kaputt. (  )
kétszer kaputt. A nap kétszer
kaputt. Nyoma vész, ha szőlőt eszel. Minden-
képen majd nyoma vész. Nyoma veszett, mert
lekéstem. A motor, ha rajtol, a venyigére
fel nem hatol. Szemei flörtölők. Az utcai csapból
fekete vázát ittam, míg meg nem babonázott.

Egy pályázatról van szó.
Legyezni kezdte a világ önmagát.
A dominókat ingujjakká alakították át.
A sarkokban fekete szekrények és fehér foltok hevernek.
Amikor mellét a madár csőre szétkaparja, valójában csak akkor
látod meg a ragyogó hagymácskafejű  gyilkost.
Aki katicabogár és Piroska is egyúttal.
Robespierrenek hideg kávét szolgáltak fel.
Eltérőek az ízlések.
Az erdőben egy szarvas vállával találkoztam.
Félrelökött abba az irányba,
amerre egy fatörzsnél a hallgatag-létezem-szappan van.
Hallgatag, birkapörkölt gyöngyszemekkel és megint hallgatag.
A mozi egy körtés díszdobozban lett kidolgozva.

A paralelopipedon megállítja a legyeket,
kettő már a természetben van.
Zsemlécskék, zsemlécskék, kicsi zsemlécskék,
három a medvéből a szines kosárba.

Az óra a zsebbe jut és a suhancok a faluba mennek.

És amikor lobogni kezd a hegyek hegye,
lobog a szemét is, a korpa, a borda,
a kávé, a hajó fordulata és
az ártatlan ember szürke fennsíkja.

Bachhal reppennek ki a kalitkából a madarak.

Ha messzire hajítanám el a követ, gránátra nem esne.
A tetőt, mint a fogakat emeltem föl, hogy a tenyerem szellőztesse.
A besózott emberi fejet kétmilliószorosára növelném.
Mi ketten nem beszélgetnénk, hanem a hegyekbe törnénk.

A gólya még törülközővel se védekezik.
A kislány egy égető tűz.

Milyen nagy legyen a fehér tojás.
Milyen nagy legyen a fehér tojás, hogy égessen.
Mint a vaníliás oszlop pereme, vissza félrevonulva?
Minden állat leharapott füle egy kérdőjel.
A karok közé helyezve, a gleccserekbe,
a jutazsákba , amikor Andra¾  azt felhasználta.

1
Átvágott csuhájú hán .
A sír túlságosan szénás.
A fogaktól a gyümölcs meghasad, reszelődik.
Így hát van cipónk és papucsunk, bűnünk és bűnhődésünk.
Méz sörünk és arany porunk.
Felakasztva, de hova?

Kis ösvények vagytok és jók.

2
Csontocskákból vagytok összerakva?
Ti is fák vagytok, mint mi?

3
Békácskák, buon appetito, ki lettünk találva.
Az oroszok tevéken lovagoltatnak minket.
Mi középen vagyunk.
Úgy lettünk megalkotva ahogy a békácskák is, másodszorra,
és amikor harmadszorra is békácskáknak hívom majd
őket, kiszáradnak.

4
Amikor Isten leolvassa a macchiát ,
(a lelkecskét, a lapátot), nincs is átharapva és nem is
folytatja az átharapást.

A fonálban te vagy, te nem a nem-fonálban vagy.

5
Az önök csipetje az én rusztikus kuglim.
Az erő a helyreállítás ereje.
Megmosakodtam és megnyiratkoztam és engedelmeskedtem,
hogy még az ágyúk is összedőltek.

6
A támadó beszéd a mormotában elmerült.
Megmostam három muslicát.
 
7
L’angoisse klone.
A zöld papír alatt az érdekességet beveri.

8
A fák az égbe nőnek.
A tölgyek és az egérfogó miatt örvendek.

A kertben kutyát tenyészt. Aki az árnyékból már régóta elsurrant.
A vadrózsát éjjel termeszti. Teljes lépcsőnyit, rönknyi vadrózsát.
A vadrózsa egyenesre van metszve, hogy lidércnyomás ne érje.

Sapkáját az éjbe dobja. Bogyóját az ajkak pirosítására
használja és az oldalára, néha vonatra. A misztagógok
kihúzták az odújából. Amikor csendesen suttog és szuszog, szobájába

besurran a csizma. Persze, hogy felvonóba szállok,
a csőrökébe. A zsákmány, mely felzokog, hitelét veszti.
A szerencse kereke a pingpong labdát szeleteli.

Mindaz, aki az ég rétegét verdesi, a házát kimeszeli.
Aki sántít, az sebesít.
Tudom, hogy még a hátizsákban se kedveli a kis kanalat.

A persziflázsok és a bárók egyszer rőzséért mentek.
Az erdőből egy kis cica süvített kifele. Szemei sárgák és
fehérek voltak, de felváltva. Az őztől ered a fájó hang.

De hova tartanak az elbeszélés közben?
Aludni a hotelbe?
És kivel?

Én még a tengeri habokat se vitorláznám át.
Túlságosan felkavarnak a gyümölcsök.
Amikor Corcovado alá értünk, egy fiúcska

repülőt hajigált a lombokba.
De egy másik már előbb, Santa Teresaban, elegáns bábokat
aggatott a villamosba. Rodrigónak cigarettát adtam, ám

Bla¾ka volt a középpontban. Elvitt minket.
Eljártunk a hegyekbe. Én feláldoztam önmagam.
És amikor a garázs ajtaja bezárult, mind épségben

maradtunk. Az összes könyved tömd magadba és hagyd abba.
Van-e a nyakban hús?
Az ajándékokat még a köröcske se veszi szemügyre.

Üreged vájd ki, hogy nagyobb legyen.
A békák embertelenek.
Azt akarom, hogy cukrom úgy működjön, mint egy felvonó.
 
A sarjú levágja majd az orrod.
Meg akarok szabadulni az örökségtől.
Idegeimre megy az örökség.

Minden tisztességes parasztnak zsáknyi húsra van szüksége.
Itt ünnepélyesen kijelentem, hogy bogarat ettem, mert
fáradt lettem. Mi majd biztosan beszappanozzuk magunkat.

Add ide azt a különleges cementet, az ily különleges
cement az drága.
A vad ék, amely a hasát legyezgeti, a nap fülét

hámozza. A mókus felvágja a hasát, hogy
jóllakjon. Enyved sincs. Se liter zavaros borod.
A táviratra Baghavad Gita van rárajzolva.

Poncius és Pilátus, harmincegyezer rózsát
készített. A gutaütés: kenyér az enyvben.
Hajós pelevadász, tedd el a kucsmád.

A borjú hízik és könnyezik.
A házsarok, mely nem a te kazánházad,
újabb kazánházat ácsol.

Hull a fáról a levél, mamacita.
A májusi virágban éhes hangyák vannak,
az éhes hangyáknál is éhesebbek.

Létem két nyers erőtől nem ered.
Gyep vagyok egy kicsi holdon.
Ióta, aki a felfújt fejű tücsköt megfogja.
Csákóval, mankóval és fiatal.

A harmatban nem parádéztatunk sárkányokat, hanem
tárgyakat. A váltóban a méz,
táncra kész, forogj, ahogy váglak.
Gubóból, levesből, hajból, Koènából.
A gnosztikus elvesztette fojtogató pléhét.

A párás kápolna Arkhilokhosz meggyötört
köpenyét és kék bokrát ellopja.

Konok háj anyja, poloska, becsaptalak.
A gáz a mennyek fellegvára.

Az agyban fütyörészel, korbáccsal.
Az Elafitoszi-szigeteken kunyhót rombolsz.

Arkhilokhosz valóban lobbanékony volt, mint
az ártatlan könnycseppek árja.

Lehet, hogy lemásoltatom magamnak a karom,
megölök egy könnyelmű nőt és megfojtom Gonerilt.
A ponty, ha szemeit kinyitja, a virágot rombolja.
A staccato egy mórbusz.
Lomha szelepek illenek oda.
Az Ovidius belsejében Barbi babák vannak.
Deci öntelt sav.
A testvérek vagyona, összeszámolva. Viheted
pakkodat a traktorra, hadd csapkodja. Hadd
varázsoljon az agyagnak madarakat az agyag-
krumpliba. Se varrattal se vágással
meg nem határozható ez. Lennel
és viasszal burkold be.
Szabjon nadrágot a múmia.

A két Belzebub kesztyűt húzott.
Ketten, feleslegesen.
Mellénykém, lesz még köztünk öldöklés.
Selymeddel semmivé teszel.

Repedt hal és egy arcon átlőtt nyílvessző, valaki
szemeivel zöld nyulat törölget. A nap kedvét leli
a homokban, amikor felvirrad. Repeta csak a napnak van.
Házát a vidra szétzúzza. A törmeléket felduzzasztja, hogy
levegőt kapjon. Hawkinson! Találkoztál már valamikor
Goberrel? Miről társalogtok? Az egér
dicsőségét leélezem, pumpálok nektek a föld alá.
Hawkinson! Tudom, hogy mikor okádsz. Amikor
felhelyezik a vállad, csinálj belőle bálnát, aztán ismét
szedd szét. A vasaló áthalad a gúnáron, a dzsungel
morajlik. Hangjukat ők a sáskákból szívták ki.
A sáskák a vízben meghalnak. Hawkinson! Amikor
legközelebb majd a gázra taposol, összeragad
majd a látásod. Emlékezzél meg rólam és ©pela Videènikről[5].

Páros vagy nem páros? Már nem a meg-ről vagy
a nem meg-ekről van szó. A fényűzés időfecsérlés, mely
érlelődik, mint a selyem inas. Mint az álmok és a szárnyak

és a levelibékák meg a szüzek. Ahogyan a folyó sodra
görnyed. Az epe felett, a vagyon felett, a ragyogó
páros kimutatások felett. A sáfrány

fekete szárat visel. A mérték rámegy a szép pitére.
Időközben érvényesek a pecsétek. Lármás
kiképzés, huszár a lovon, vagy a déli felhőkarcoló

végső peremén legyezgetés és bámulás
a csukott szekrényen át. A világ tetején az van, amik mi
vagyunk. Brit , watt, Enim , a lélek bősége. Hétszáz

hektoliter vörös vér. Elnyűtten megyünk
a liftbe. A sakál békésen pihen. A halászok csalnak. A bálnák
törzsükhöz meghátrálnak. Csak a mafla fű nem

tákolgat magának glóriákat. Számára logikus a meggondolásig
való következtetés. Aztán, mint a Bibliában, eljön
a forró emlő-özön. A zászlók felborzolódnak,

mint a sün tüskéi. Csobbanás a grottában.
Az evező fejbe vágja az el-elmerülőt, mert
illatos cicákból alszunk a körülményekre való

tekintet nélkül. A meg vagy a nem meg csak rothadt
rózsa volt a réten az eszeveszett vágy duzzadt
közepében. A kezdet és a vég mindig most van.

Keresztre vagyok verve.
Intravénás orosz klímából,
kétszer szegeztek át.
Díszdobozt vittem, őket építettem és fizettem.
Az orosz medve nem tornázott.
Kövér volt.

Azután feltettem
minden vagyonomat, mely még
messze nem úgy párolgott, mint gondolják
a bolonyai
polgárok. Élvezték. Az olajban aprítottak
össze.

Óriási centrifugákban zöld
saláta levelekkel ragasztottak körbe, mint csírákat
a
mesében.

Én klasszikusan viselkedtem.
Vállamra vettem a szekrényt, telihold idején távoztam
és egymagam — jóllehet szandálban —
lapátoltam.

Magam kombináltam össze a talajt és a kis olajfa ágat.
Tölgyfa vagyok.

Aha! Aha! Aha!
A test nincsen odahaza.
Háborúba ment,
törmelékes úton.

Gyantával foltoztattam meg.

Néha, amikor cipőmet kefélem, elkezdenek
spriccelni a lelkek. A szőrösség elkerülhetetlen.
A kézikönyvek becsukódnak. A folyam megszűnik.

És egyáltalán kifejeződésre se jut a lélek, mert
megszűnt a folyam. Még egyszer! Néha, amikor
cipőmet kefélem, elkezdenek spriccelni a lelkek.

A cipő villámlik, a lélek nem. Se vége se hossza
a döglött legyeknek. Lehullnak és a pumpa kurjongat.
Ha pedig csörgőmbe még a nap körgyűrűje is

belefúródik, annál inkább. Csak a szemecskéimet emelhetem
fel. Megnyugszom, ha dühöngök. Teljesen megvágott
és sztalagmitikus vagyok. Benin  a pikkelyekből

beszél. Pofacsontjai megkeményedtek. A vidra
tetszik az ablaknak. A melasz a seb miatt van. A lelkek
ugyanis úgy beszélgetnek egymással, mint az áram.

Állandóan az ujjakba ugrálnak. És a tavla .
A háromszögekben mocsarakat látok. A kapucnis
férfi tudja miről van szó. Aki őrzi, kéri.

Össze vannak ragasztva és kiradírozva. Sajnos meg-
állítottam őket. Tölts ki engem a patkón. Tölts ki
a patkón. Elragadó vagyok és lusta.

A magyarázatok és a csatornák csak várjanak. A büszkeség
könnyen elmerülhet. Vita, vita consummata est.
Mennyi benzin csöpögött el? Vonal a hüvelytermés

kérgén, a hegyekben (izohipszák), a mind
és a mind között (a madzagokon, amelyeken szárad
a ruha), mihez fog kezdeni Atom Egoyan

most, mikor jól megy neki? Arsine, Arshil, e vonalakon
nem tudlak elképzelni titeket. Hé!-Hé! Avedis Issahakian,
Hagop Oshagan, Krikor Beledian, tudjátok,

hogy özönlött a törzs, milyen kristályt kapott?
Gerard, átvágtak téged, a megfagyottaknak ragasztót
adnak, a kiéhezetteknek és a harmadik világ

éhezőinek, az utcákat elzárod majd? Elfelejtetted
a filmeket,melyekben Andra¾hoz vagy hasonló. Danton,
a te majdnem kérgecskéd, akkor, akkor, ha meg-

fésülködtél, leültél, csöngettél volna, bármit. Most
dagadt vagy. A dagadtak alkalmatlanok. Melankóliádat
felitatta. Atomnál minden perzsel. Hogy figyel,

hogy küzd a mítosszal. Örményország, Euridike,
ne égessétek el őt. Ne változtassátok sóbálvánnyá.
Hadd málljon lassan a szerelem, mint egy csepp.

Tone, a csizma tényleg meggémberedett a pecsétben.
Töröld le, mielőtt még a kislány felébredne.
Kininem. Mózesem. Hatalmam. Górém.
Tone, itt a seprővirág és a moha között, a hegyek
és az ég között (a klímában boszorkány) a lélek
érez és kitölti a térfogatot, mint a metéltét.
Lepke, harmat, szarvas, háncs. A harangoknál
eszik. A sarok alatt. Hogyan lokalizálhatod az egérfogót,
hogyha szalagokkal vagy megkötözve, (bőröd
halhatatlanságát
a papír okozza) és semmit se látsz a vonaton?
A csomag felett egy fej. A makedón vámos
könyökölve alszik. Több időszalagot
összeragasztottam, hogy nyáladon javítsak,
meghosszabbítsam
illetlenkedésed, táncod, retteneted és
megvilágítsam üreged.

Èoki? Egy volt osztálytársam beceneve ez, akit
Zlatannak hívnak. Termidor harmadik napján ébredtem fel,
tavaly. A gabonák feje teltebb volt, sokkal inkább, mint

a középkorban. A vér patakjain csónakok úsznak. A
zuhatagok a haranglábakig duzzadtak. Lenyelték a
kartonokat, a fehér kartont, amelyen át egy fej nézett a 212-es

Műteremben. A kalács mazsolás, vattás és a karton felső
összegöngyölt rétegéből áll, ahol orosz falvak lángolnak.
Puskin őzet nyársal magának a fazékba. Korcsolyák

hajtanak engem a folyón fel. A kozmosz befagyott,
egész, tejszerű, rekeszes és platánfáit kiszélesíti, mint
leveleit a napraforgó. A kén kontinuitása a fénybe prüszköl.

Gróf Ranieri ebei közt rettenetes volt az aratás.
Szemeik a hasukból felálltak, egymástól elváltak és ide-
oda gurultak majd ismét hógolyókká formálódtak. A hó-

golyó fáj. Körötte kiterebélyesednek a pálmák. Kifestik
magukat a gyökerek. Annyi lélek-kép lép rajta át, Èoki!
Kedvemre van, ahogy kened a hajad. Ahogy lemásolod a

koronázást s hogy mi mindent teszel a táskába. Aztán fehéren
a fal mögött legördülnek a játszóterünkön, ahol több fogam is
kitörött. Az is kedvemre van, ahogy Ivettel házasságot

kötöttél, és ahogyan a parkban szemeket készítettünk neki.
Sápadozott is velük, mint golyó a polipban. Kimerülten
úsztunk el a pereméig. Minek a pereméig? A legrettenetesebb

hangulat pereméig. Bárányokat öldösök, bárányokat
ölök, anyám segédkezik ebben. Ficino a mancsaimat
csókolgatja. Ami fenyves illatú, az nem téved el, Èoki!