Székesfehérvár
Vörös István
1964-ben született, két gyereke és 13 verseskötete van, ír prózát, drámát, tanulmányt, csehből (és néha németből, angolból) fordít. A Pázmány Péter Katolikus egyetem docense. Füst Milán-díjas, József Attila-díjas, 2004-ben a Tokaji Írótábor díját kapta. Legutóbbi kötetei: Švejk gyóntatója (Jelenkor Kiadó, 2007), A Vörös István gép vándorévei (Jelenkor Kiadó, 2009), Apám kakasa (Lackfi Jánossal, Noran 2004 Kiadó, 2009). Ördögszáj (Napkút, 2010), Keresztelés özönvízzel (Noran Könyvesház, 2011), A Kant utca végén (P'Art Könyvek, 2011), Fénylovasok (Noran Könyvesház, 2012).LAPUNKBAN MÉG »
2008 nyár » 2008 ősz » 2008 tél » 2009 nyár » 2009 tél » 2010 ősz » 2010 tél » 2011/5 » 2011/6 » 2012/6 » 2013/5 » 2014/1 » 2014/3 » 2015/1 » 2015/2 » 2015/3 » 2015/4 » 2016/1 » 2016/2 » 2016/3 » 2016/4 » 2017/2 » 2017/3 » 2017/4 » 2018/1 » 2018/3 » 2018/4 » 2019/1 » 2019/3 » 2019/4 » 2020/3 » 2020/5 » 2020/6 » 2021/2 » 2021/3 » 2021/4 » Pasolini » Rafting » Sárospatak » Székesfehérvár » Tata
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Vörös István
Mezoszoprán levélária Kékszakállnak
Ahová várnak, hiába várnak,
már minden zugát láttam a várnak.
Hangokat hallok, valaki szóljon,
egy magas C-től is meghatódom.
Szakállad, herceg, mért vágattad le,
hadd látom végre, csakugyan kék-e.
Mert az én lelkem sose volt lila,
nyakkendőnek kell úgy dalolnia.
Madárvész szárnyán jön a félelem,
hogyha nem félsz, hát aludj énvelem.
Csupa baj vagyok, tripperes, AIDS-es,
ha nem tudsz várni, dönts keritésnek.
Köhögök kicsit, mert jókedvemben
madarat fogtam alkonyi csendben.
Vadkacsa csőre csípte az arcom.
Ne is hív többet! Nem megyek. Alszom.
Ízes Vera
(Már nem a te Verizmód, hanem akinek a levelet diktáltam:
Vörös Istváné)
