Mi lelte e tájat, nem tudom,
szívemgyomromlelkem csupa izgalom,
burjánzóvá lett a rendezett,
kiszáradtak mind a csermelyek,
Héttyúkom omlani akar,
de látod, minden szó itt csak csőr és csavar,
tudod, térdig érnek már erre a virágok,
fullasztó, fullasztó itt a nyár barátom,
bízz bennem, magam is alig bírom,
fejembe fészkelt le a fájdalom,
tavam párolog, ez is mintha csak álom,
néked inkább Milánót ajánlom,
bocsásd meg kérlek őszinteségemet,
de lebeszélni téged másképp nem lehet,
ó, a valóság már elköltözött délre,
a hattyú álmodik-e engem vagy őt én-e,

jaj, Barátom,
akárhogy is,
néked a Héttyúkot
nem ajánlom.