Maradj, Igazság, fenn az égben
— hogyha élsz még egyáltalán.
Maradj, ahol vagy, kedves Verizmo,
maradj fénykép a szobám falán.

Vizes a fal, véres a fal?
Véresek a fegyverek?
Véresen zúg, zendül a dal?
Véresek az ékszerek?
A virágok földje véres?
Véres árnyék fut a földön?
Véres ruhát hord a hostess?
Minek jönnél? Köztudott ez.

Minden ajtó tárva-nyitva,
s nem voltam még ily hatalmas.
A váramnak nincs több titka:
a pletykalap már mind unalmas.

Ne haragudj, de kívül tágasabb.
Most nincs nálad alkalmatlanabb.
Nézettséged hibán belül nulla.
Ez most itt, kérlek, egy másféle darab.

Aki hajlandó mindig hazudni,
azt többet nem fogják szaván.
Az Igazság? Valaha volt szépség:
döglött hattyú a könnyek taván.