Székesfehérvár
Lengyel Tamás
2007-től a Palatinus Kiadó irodalmi szerkesztője. 2008-ban megjelent kötete: Lump úr & Co. (versek, Parnasszus, Budapest, Parnasszus). Legutóbbi műfordítása: Jeanette Winterson: Teher (kisregény, Palatinus, Budapest, 2008)
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Lengyel Tamás
A fordítóhal álla
Készült: a Megható történetek horgászoknak című könyv fordítás alapján
A minőség hiányának többszörös áttétele újfajta minőség lehetőségét teremti. Amennyiben az áttételhez rendelkezésre áll az ingernek és az alkotói potenciál hiányának rendkívüli párosítása, már csak egy autentikus alanyra van szükség, aki az éber befogadást követően elvégzi a kívánt szelekciót. Amennyiben a kiszemelt közlés-szarkupac ready-made-je technikailag alkalmatlan a művészi igényű várépítésre, próbáljuk a bomlási folyamat lezárulta után a levegőben maradt primér atomok kiragadása által életre hívni a lényeg új materializálódási szándékát. Kellően konstruktív, illetve kreatív döntéseink egyik egyenes következményeként, így aztán az is előfordulhat, hogy leesik a fordítóhal álla.
Felbukkannak bennem az emlékek, amikor meghallom. A szavak azokon az alacsonyan szálló, nedvességgel telített felhőkön keresztül érkeznek el hozzám, amelyek a mellettem morajló folyót táplálják. Ilyenkor az áramlatok lágy szimfóniája visszahangozzák is a három szót: / Horgászás közben megrokkant férfi.
Ücsörögtem a csaklassznál nem vastagabb magnólia ágon. A vállam kificamodásának határáig kinyúlva. / Elvesztettem a lábállásomat, és a hátamra estem a jéghideg vízben. / A villantó elmerült a sodrásban és a folyó látszólag felrobbant a hal vergődésétől. / Fültől fülig vigyorogtam, de nyugalmat erőltettem magamra, mert úgy terveztem, ezt a kisbabát kirakom a partra. / Előre-hátra rángattam a halat, nekem úgy tűnt, egy örökkévalóságomat. / A vállam és a karjaim közeledtek a teljes kimerüléshez, de ha a zsinórom túlsó végén küzdő harcos nem akarta feladni a küzdelmet, akkor én sem voltam erre hajlandó / A zsinór hirtelen lebénult, a szívverésem megállt. / Akkorát ordítottam, hogy még a családom is meghallotta, pedig az árral szemben volt a játszóhelyük. / Amikor azonban már mindenki megtelt aggodalommal, a Vén Bosszantó újra felbukkant, valaki meglátta, amint lenyelte orsózás közben a másfél kilós sügérét / Ezüstvillantás bukkant fel a mélyből,/ időnként tantaluszi közelségben a parthoz. / Elhatározta, hogy itt az ideje a vízből való kimeneteleknek, / hogy megpróbáljon még nagyszerűbben próbálkozni azon, hogy visszanyerje a szabadságát. / A szabadság felé tett nagy lendület katapultálta a víz felé / és elsurrant a hullámokba az ezüst jelenség után.
— Vegye körül kajával az a horgot — tanácsolta az állat doki. / A mólón mellettem álló nőnél volt azonban valami, ami friss lócitromnak látszott. / Addig néztem körül a teremben, amíg meg nem láttam könnyebb úszó szemét. / Végigsimította tupírozott frizuráját, és a tömött vendégseregen keresztül elkezdett felém siklani. / Egyszerűen megfizethetetlen volt a férfiak arcára kiült elképzelés. / Homloka ráncolásával mutatta ki humorérzékük iránti nemtetszését. / Látszat szerint halotti lepelként borult az egész menetre. / Ilyenkor belenéztem ragályosan vigyorgó arcába, / kis kötekedést eresztettem útnak. / A pillanat ihletében mindketten elkezdtük cifrázni. / Kuncogásnak és buzdításaink fáradt szuszogása és csendes kuncogássá változtak. / Azt mondtam az én végzetes asszonyomnak: /
— Amikor a hullám a szárazföld felé rohan, megdagad, utána összeomlik. /
A csendes suttogás bömbölt a fülembe: /
— Nem várhatod, hogy a hal belenyomjon a csónakodba, amikor horgászni mész.
Összeszorult gyomorral találkoztam Andyvel. / Egyik új szomszédunk napsütötte, szőke fiú volt. / Elsusogott üdvözlet és a rágcsálnivalók megdicsérése után vízre tettük a csónakot. / A bérelt csónak használata is kiterjedt. / Dave tette be a vízbe, gyengéden fogom a farkát. / Nedves szőrével azt gondoltam, hogy az óriási harcsa bajusza. / A délről, hatvanöt kilométeres óránkénti sebességgel fájó szél nyersre dörzsölte a bőrünket az ibolyántúli felületeken. / A legfelső keresztrúd tartós nyomot nyomott a mellkasomban. / Csak a kallózok zümmögése hallatszott az öböl melletti sűrű bozótból. /
Újdonsült horgászcimboráimat nem lehet reggeli fickóknak hívni. / Paul barátommal voltam, aki szenvedélyes acélfejű horgász. / Azt javasoltam, hogy sötétedés után csináljuk. Tekintetbe vettem, hogy szüleink a halálnál rosszabb balsorssal fenyegettek bennünket. / Ott állt a kormány mögött, a haja végre kezdett kinőni, az arca lángolt. /
— Több halat fogtunk volna, ha te vágod be nekem — kiáltotta reszelő hangon, miközben a fejét csóválta. / Bólogattam, és kaparásztam a megfelelő réseknél. / Később bedugtuk a botunkat a homokba, és kinyitottuk a hőpalackokat. /
Hallottam, hogy autó zárkózik fel mögöttem. / Arca kikészítését ellenőrizte a szélvédő mögötti tükörben. / A kisteherautó ajtajának becsukásakor nagyon igyekeztem, hogy lásson letörtnek. / Nem osztoztam afeletti lelkesedésemben, hogy visszamegyünk a városba. / Sehol nincs víz a közelben. / Megzavarta volna az apámmal töltött csodálatos együttlétet.
Elég jól lettem a haltisztításban. / A családom megnagyobbodott két lánnyal és egy fiúval. / Amikor felbotorkáltunk a homokos örvényen, láttam, hogy a családom függönyei el vannak húzva. / Úgy tűnt, mintha új házunk az öbölben eltűnő füves, tengerbe nyúló dünák tetején trónolna. /
Nagyapónak egy órakor káprázatai voltak, / bajtársias magányban elszóródva a part mentén. / A nagynéném kora a nyolcvanas évek vége, a nagybátyám, aki az öccse volt, az eleje körül volt. / A falunak az Egyesült Forradalmi Front lázadói által való elfoglalásáról beszéltek. /
Nagyapó bedobta a vízbe a házilagos horgonyt: /
— Ők sem fogtam semmit / — ez amolyan apró, fehér hazugságnak tűnt.