Székesfehérvár
Fátyol Zoltán

LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél

Fátyol Zoltán
(Továbbít) esti versímél (subject: ami nem megy, azt ne erőltessük)
Hercegem, ma nem megy,
boldoggá tenni Önt sehogy sem
tudom, bárhogy szeretném,
ezen az estén kiváltképp lehetetlen,
sem várában, se másutt
találkozni nem tudunk most,
a Héttyúk amúgy is lassacskán
megközelíthetetlen a kátyúk
miatt, nem is értem, hogy
rendbehozatni miért rest,
pedig forgalma éppen
fellendülőben van mostanában,
a minap láttam vonuló szüzek
és asszonyok hadát arra, vára
felé mentek - s biztosan nem
kaszások mellé indultak markot
szedni -, néma csapatban
úgy suhantak halkan, mint
halhatatlan emléke borzongó
fájdalomnak, Önhöz készültek,
nemde, s nem aprózva, egyenként
keresték, de egyszerre szerették
volna látni a titkot, nem kutatva
itt-ott, hanem biztos irányba
tartva, hetedik szobája felé
menetelve, hogy ott mi lehet, sejtésnél
több azért, ám engem hidegen hagy,
és nem érdekel, de inkább untat
a sok kerengő rémes hír is, hogy
Öntől még nem tért vissza senki,
hát ezért nem tudom én boldoggá
tenni ma este sem, vagy máskor,
s talán Ön is azt gondolhatja
rólam, hogy nem tudok sok újat
mondani a szerelemről, ha titkát
őrző vértanúnak nem csapok föl,
de leejthet azért egy szál rózsát
ablakából a hetedik szobának,
ha arra járok egyszer és megtalálom,
nem öl meg Önért a bánat, s ha
várának termeit majd sötét magányba
borzadva rója, gondoljon rám akkor,
ki most elköszön, az Ön Verizmója.