Költők, írók érkeztek rozoga segédmotor-kerékpárokon; olyan gyorsan akár a madárinfluenza - tudod az egy betegség. Gőgösek és normakövetők, de az őszinteségről beszélnek meg annak állítólagos közepéről. Ezek nem viccelnek barátom, ezeknek halál van a szemükben! Az Apokalipszis Babettásai, így hivatják magukat. Azt mondják mindegy, hogy egy vár vagy Észak-Pest, eltakarítják a sznobokat; és azt is mondják, hogy operába jár a legtöbb. Én nem ismerem a szó jelentését, de félek, hogy szöggel verik ki nyelvemet. Van köztük egy nemes, na az a legdurvább: ELTE BTK felirat világít a pólóján; gyanítom az valami dilettáns rock zenekar. Szavai verik a húsom, mint a kloffoló, és ha rákezdi harmonikáján, rohamot kapok. Hatalmas vastüdőt húznak magukkal, amiből vér szivárog időközönként. Ha végeztek a várkapura szúrják, a miheztartás végett. Nincs kegyelem, nincs apelláta, csak a tiszta ész segít, de az meg kinek van. Ezek nem hermeneuták, ezeket nem lehet becsapni. Sziveri hamvait lövik be maguknak, pontosan a szívbe bele. Bármikor évszakot cserélnek és úgy tekerik ki a holdat, mint más a villanykörtét.

Megint minősítenek. Távolodom. A tükörben már korszakokra vagyok. Korszakokra vissza. Átesni a tükrön, az pont. Pont, mint lassú gyereknek a bőrkocka. Ami törvény, úgy pont. A bőr lehet a tudás felszíne. A tudás felszíne viszont hülyeség. Se szín, se vér. Viszont a pont már folt.

És ami legborzasztóbb, Bartókot ketrecbe zárták. Pilinszky -verseket adnak neki, meg ácskapcsot és várják, hogy

megértse végre, mit kell tennie. Ha félreérti, mind meghalunk. Beláthatod, fogadni nem tudlak ily' viszonyok között.