A fogalmazó a napokban Szolnokon összetalálkozott pályatársával. A haver lelkesen újságolta, él Miskolcon egy téma elárusító, és ő vett is tőle egyet. Mivel a dolog iránt élénk érdeklődést mutatott a fogalmazó, ő röviden ismertette a legfontosabb tudnivalókat. Hogy mi szolgáltatta az apropót a témához? Az idei Miskolci Operafesztivál. Ha Operafesztivál, akkor Bartók. Ha Bartók, akkor Kékszakállú. És hogy kerül a „képbe” Verizmó? ¦ vetette közbe a fogalmazó. Úgy, ahogyan a madárfészekbe a kakukktojás. Madárfészek, kakukktojás, Háttyúk vára, gólyahírügynökség, madárinfluenza. Még csak az hiányzik, hogy a témaárus madárnak nézze a vevőt, humorizált a fogalmazó. A szerző napokig kereste a téma szíve felé vezető bejáratot. Nem akart sem lapos lenni: sem a lehetségessel ötvözött lehetetlent az egekbe emelni. Úgy döntött, fantáziálás helyett maga elé engedi a valóságot. És mindenek előtt szófogadó lesz. Az ő írásában is mondvacsinált okok miatt dugába fog dőlni Kékszakállú és Verizmó kitervelt randevúja.
Valószínű, sok mindenre gondolt a téma eladója, egyvalamire azonban nem. Nevezetesen arra: Nemcsak egy tarka kutya van a világon. A véletlen egybeesések annyira meglepték a fogalmazót, hogy napokig se nyelni, se köpködni nem volt kedve. Verizmó ugyanis Kisújszálláson él, és minő véletlen, épp a fogalmazó utcájában. Hajadon, polgári foglalkozását tekintve közalkalmazott. Furcsa szokásaival már kislányként is kitűnt társai közül. Szüntelenül az idegen szavak szótárát bújta. Valamiképpen megtetszhetett neki a verzió szó, leginkább ezt a fogalmat szajkózta. Mivel hébe, és főleg hóba járva, gyakran megbotlott a nyelve, verzió helyett Verizmót mondott. A pótnév sikeresebbnek bizonyult a születéskor kapottnál. Felcsillant a fogalmazó szeme, amikor a témaárus szempontja eszébe juttatta az ég felé magasodó Héttyúk várát. Ő ebben a várban másfél évtizeddel ezelőtt felejthetetlen napokat élt át. Vérbeli történetek a várban. Emlékezetszínezőre a továbbiakban sem lesz szükség. A gólyahírügynökségre hivatkozás a téma fókuszpontja. Egyértelmű, hogy a szerző malmára hajtotta a magzatvizet, mivel az adó rendszeres hallgatója. A minap izgalmas vitának lehetett fültanúja a népességfogyás sajnálatos okairól, a szülési szokások és a csecsemő szopások megváltozásáról.
Bocsásson meg a téma árusa, de az általa javallott Kékszakállút figyelmen kívül hagyja a fogalmazó. Neki megvan a saját Kékszakállúja. A szomszéd városban, Túrkevén éli problémákkal megtűzdelt életét. Egy Keveházy Ákos nevű úrról van szó. A festőművész barát, Fehérvári Béla készített róla egy portrét. Az egyéniségéből, a jelleméből fakadóan alaposan átköltötte a színeket. A sötétbarna szakállt kékre festette. A kép létezéséről a helyi tévé adott hírt. Mivel a nézők találónak ítélték a megoldást, győzött a festett szakáll. Magasra szökött Kékszakállú ismertsége. Róla különben sok szoknyával kapcsolatos mendemonda kering a városban. Többen állítják, koholt történetekről van szó, a fele sem igaz, amit az emberek beszélnek. Az egyik ilyen mezsgyényi sztori a következő. Kékszakállú és Verizmó egy Budapestre utazás során ismerték meg egymást. A két órás út során közös erővel terjedelmes hálót szőttek meg. Annak rendje és módja szerint kitűzték a randevú időpontját is. Igen ám, csak időközben kiderült: a Kékszakállú házszomszédja és Verizmó házszomszédja sűrűn látogatják egymást. Látásból mindenki ismer mindenkit. Félve a lebukástól, Kékszakállú a légyott megbeszélt időpontjában jobbnak vélte, ha növeli a tévénézők számát. Egyedül élő elszánt ismerőse viszont a szobájában az ujjait tördelve hol az óráját leste, hol az utcát kémlelte. Kedves témaszolgáltató! Teljesült kívánságod, kútba esett Kékszakállú és Verizmó randevúja. A fogalmazó leginkább annak örül, hogy nem kellett légből kapott füllentésekkel előhozakodnia. Így a kecske is jól lakott, és még bőven maradt a káposztából házi savanyúsításra is. És minden jel szerint, a Kékszakállúak és a Verizmók, okulva a múlt hibáiból; a jövőben minden bizonnyal nagyobb sikerrel ütik nyélbe a megbeszélt randevút.