Kedves Kékszakállú!

Úgy örültem meghívásának Drága, -és vártam a napot /azt tán nem is tudja mennyi rossz, mit kapok/.
Turiddu elhagyott, de Alfió kése elintézte.
Annyi jót hallottam /itt Szicíliában beszéli ám a nép/, fess legény és szép.
Ezért van, hogy szívem annyira nehéz és húz oda, a Héttyúk várába, az Ön karjába...
De van egy kis bibi, mely a helyi lap szerint ciki. Ugyanis van itt ez a háötenegy vírus.
Jesszus!
A lap fotót is közöl /most látom/ és ez az a vár, ahol Ön reám vár...
Neve már csak Négytyúk, /tudta?/ mivel három szegény pára már az égi kendermagot rágja.
Kint fekszenek a küszöbön /vesztegzár alatt a vára/, így, hogy én most megjelenjek ott, szerintem már nem is várja.
Pedig /paraszt-/ becsületszavamra, nálam /úgy kíván a májam.../ sikert aratna.

Hűséges hódolója: Santuzza
/azért ne higgye, hogy a találkozást csak úgy megússza/