Székesfehérvár
Kabai Csaba

LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél

Kabai Csaba
Kösz és viszlát
Kora reggeli testhelyzet, negyven év múltán. Nem szemérmeskedünk, nem takarunk el semmit. Te mégis mindig meztelenebb vagy. De lehet, hogy eltűntél már akkor.
Gyámoltalan, bús dél, lankadó figyelem, egyazon nap. Hiányzó kompetenciám miatt aggódsz, míg nekem kellemes bódultság a butaság. Széteső mondataimat is megszokom lassan.
Alkonyatkor kristályos tekintet. Szánalmas tegeződés. Csendőrpertu. Lassan kitagadlak óvatos örökségemből. Tulajdonképpen te is ezt szeretnéd. Újra együtt. Negyven év jókedv, majd negyven év sírás, és most megint.
Elkeseredett hiányod az éj. Negyven év hűvös tegeződés. Szerelmem, szabad vagy. Nem ismerek már magamra érzelmeidben. Csak az ócska hasonlatok jutnak neked. Persze túléllek. És élek még annál is tovább. Túléllek többször is. Ennyi marad győzelemnek.
P.s.: Óh, téves balga csíny, mely ifjúkorom sara... Nem érzek fájdalmat.