Úgy vérZem, eljött a pillanat, hogy felfeledjem kilétét a világ előtt. Ön egy gonoSZ törpe, aki máSok boldogSágát lopkodja a megfáradt, aranyra ácsingóZó SZívkamrák legbugyroSabb rejtekeiből. Ma igencsak SpiráliS pördületeket fog leírni a kackiáS bajSZa, amellyel oly SZenvtelenül irtott ki egéSZ nemZetSégeket. Ártatlan csigafejűek, tehetetlen hoSSZúSZeműek átkát vonta magára, S én mint aZ itteni iSteni akarat-köZ bennjárója éS naprendSZerének betejeSítője, ígérem, mindent megteSZek a Gülük nyálkamagSZakadta-megboSSZuláSának érdekében.
Mikor először hallottam a tyúvárakban történt eSetekről, aZt gondoltam, merő rágalom. Vagy egy csonttá rágott kupac alom. Node Semmiképp a velőbe vágó való. Gondoltam, hat eSet baleSet, S nem biZtoS, hogy így eSett. A hoSSZú haj, jóZan éSZ, tetkó, még nem egyenlő rockZenéSZ, csak jó ZEN-éSZ. Tutkó. Én hittem aZ Ön ártatlanSágában. Akkor még pártatlanul, majd SZem éjiSégének lenyűgöZő nyűgétől megbéklyóZva egyre harcoSabb, fantikuSabb, már-már fantaSZtikus párttagként küZdöttem, pletyka-puccsok puncsán vitorláZva.
Méghogy Maga képeS lenne a H5N1 elterjeSZtéSére, alattomoS víruSvaráZSló garáZdaSágbűntett elkövetéSére! PuhateStű-DNS-kíSérletekbe ágyaZva bágyadt mutánSmurderek SZalaggyártáSára SZakoSodna, nyálkafajZat, SZárnyaSnépek, tápláléklánc uraló raSSZok roSSZ SZoruláSához okot, módot adna?
MégiS igaZ, maga gaZ, tengernyi fény elleni bűntett! A Héttyúk várában történt fejlemények felnyitották a SZemem ódon pillangók húSán nevelkedett pilláit; az újabb haláleSetekkel együttvérezvén aZ álhalak kétSégbeeSéSének ikráit, SZikráZik ereimben a gyűlölet, mely vagy megöl, vagy ölet, mint gyermeki csínyek az anyai ölet. Nem tudom, ma, maga gané, mi volt a terve, ámbár úgy vélem, véletlenül Sejtem, mitől leSZ minden SZintű Sejten eltelve.
A rohamoSZtagok kéSZSégeS munkatárSai rohannak eléd tíZ órára, te pára, hol áldoZatok párája hull aZ arcodba, belenyűvi magát minden harcodba, te, harkály-hattyúból halálmadárt gyártó rém, csigaSZervek bénítója, félig-gólya-vén-Zigóta csináló kém! Öcsikém, ma leSújt rád KékSZakáll Úr, a Vunetone Shorvalo Raj, Mr. Blue Beard bárdja, éS a boSSZúálló angyal SZárnya, ki aZ etimológiát fataliZmuSba csomagolván neked, e kiS SZemétnek SZánja.
MégiS, engem kínoZ a boSSZú-fáklya, aZ én lelkem égeti kínjának lángja, én váltok SZínes SZőrzetből SZomorú SZárra, SZamárra. Örülök, hogy évekig nem néZem a képed, tévedt agyad rácsok mögül a Semmibe réved, S nem láthatják a népek, a vegySZereidtől épek. S bár már nem él a címed, mikor megkapod a mailem, majd elküldöm aZ intéZetbe, poStagalamb által. Jól SZórakoZol te iS, remélem. ... EZ egy bárddal ...

SZomorú SZakáll
(andante)

Verizmo ma retteg
Rőt hajában bárdok
Árnyas lepel lebben
Lehullnak a pántok

Csiga népek ülnek
Hosszú
halotti tort

Bosszúszomjas nyálka
Lepi a hősi kort

Valák én pártatlan
Karom-küzdő barát
Levék átk-áldatlan
Barom, ezer karát

Nyugodt már
az éter
Nem bántják
a kínok
Csörgedező léptek
Árnyékánál sírok.