Székesfehérvár
Bella István
költő, műfordító. 1940-ben született Székesfehérvárott , 2006-ban halt meg Budapesten. 1959-ben az ELTE magyar—könyvtár szakán szerzett diplomát, 1961-62 között Bokodon népművelő, 1964-be az ELTE jogi karának könyvtárosa, 1965-ben a Tiszta Szívvel folyóirat szerkesztője, 1968-1970 között műfordítói ösztöndíjjal Lengyelországban tartózkodik, 1978—91 között pedig az Élet és Irodalom munkatársa majd rovatvezetője. Főbb díjak: 1970, 1986 József Attila-díj, 1988 Az Év Könyve Jutalom, 1988 Déry Tibor-jutalom, 1992 A Magyar Művészetért Díj, 1993 A Magyar Honvédség és a Magyar Írószövetség Nívódíja, 1994 A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, 1995 A Magyar Honvédség és a Magyar Írószövetség Nívódíja, 1996 Horizont-díj , 1996 a Magyar Honvédség és a Magyar Írószövetség Nívódíja, 2001 Kossuth-díj. Áni Máni a zoknihalász (gyerekversek) címmel jelent meg kötete 2001-ben.
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Bella István
Ábel fölsóhajt
De jó volna most játszani: a világ vérző árnyai között levélnek látszani.
De jó volna úgy hullani, lebegni, lenni, múlani: megóvnak anyám ujjai.
S ha lent a Lentben, a levél, lúdbőrző hold-erezetén dideregne valami fény:
hinni, hogy apám tenyerén.
Vascsizma a szívem hegyén. Csizmavas a szívem helyén.
