Székesfehérvár
Gyimesi László
Keszthelyen született, 1948. augusztus 18-án. Budapesten él. Két alkalommal jutalmazták Nagy Lajos emlékplakettel. Az Aquincumi Költőverseny arany-koszorúját három, a Quasimodo Költői Verseny oklevelét öt alkalommal nyerte el. Legutóbbi kötetei: Vándorok nem raknak várat (válogatott versek, Littera Nova, 2000); Kérdezd meg Bulendát! — Sörkeksz a Vakegérből (tárcák, KKDSZ, 2002); Falfirkák a közfürdőből (versek, Z-füzetek, 2003); Még egy kört, Bulenda! — Sörkeksz a Vakegérből II. (tárcák, KKDSZ, 2004); Beküldjem értetek a medvét? (regény, Littera Nova, 2004); A varázsló vendégei (mesefüzér, Alterra 2005).
Újabb kötetei: Az eldöntött idő (versek, Littera Nova 2007), A póttartalékos pokoljárása (esszé, Orpheusz 2008), Benéz a szörny is (versek, Littera Nova, 2008), Most akkor repültem, vagy nem repültem? (regény, Littera Nova 2008).
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Gyimesi László
Kurta dalok
Etűdök Óbudáról
A rúdon öt harang feszül.
Szólna már, de nincs kinek.
Hordók között az éjszaka
Kongatja dühödt dalait.
*
Volt egy lovam — úrféle voltam,
Nem fuvaroztam, lovagoltam.
Katonaló, Hédinek hívták,
Öreg hátas volt. Tartom titkát.
*
Imre nélkül jönnek a kutyák.
Szimatolják: van-e kutyatúlvilág.
Jégbordáinkra felfeszült a szél.
Egy szív hiányzik. Dobrokol a tél.
*
Visszhangom jól emlékezik,
Svábul károgok, latinul mondja vissza.
Itt minden kőnek három kora van,
És minden nőnek három örök arca.
*
A város már régen mibennünk lakik.
Ami kívül van, csak ócska másolat.
Színtelen. Mocskos, szürke valakik
Gyötörnek benne gyengébb másokat.
*
A stégek minek vannak ott?
A színben halott csónakok.
A csónakházajtón lakat,
A lakat fölött fadarab,
A fadarabba ütve szeg —
Ördög viszi a verseket.
*
Méla barátom, aludj csak, a holnapok ütre befutnak:
Nyögnek a városi fák, tágul a tárgyi világ.
Létezik élet a Marson, akármikor átül a majmom,
Átevez Óbuda is — mind a valódi, mind a hamis.
