Székesfehérvár
Török-Szofi László
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél

Török-Szofi László
(A véletlen mögött...)
A véletlen mögött nyitva hagyott ajtók,
az átlátszó kendőbe szökött test, burkolt kéjszül,
mint száradás elől a fürdés, vízcseppek után
ne maradjon a más, egyetlen sem, fáradok,
mint olajos szemekben a hány hét a világ (...),
ahogy végül lemosod magadról másnapjaim,
várom, hogy újra az legyek, kiben megfürdesz.
Alaktalan világ a tiéd, nyálad tesz azzá ami
vagy, néhány organizmus, és a hét szoba
egyike. Talán épp a mindegy már,
[hej tyúkanyó], kedd, akkor nem mehetek,
(az állandó kétség, hogy arra a mondatra is
marad még levegő, melyben te vagy,
kimondatlanul, mert nincs már a semmi
mihez hasonlítsalak. Elég erős vagy ahhoz,
hogy megragadd bennem az életet. Fogaim
tépnek még néhány évet meztelenségedből,
aztán elengednek, elhagynak, mint szád
az ismerős ízek, ahogy fogadott fiát
a hétszer szült anya)
ne várj,
ne gyere,
ne keress,
ne égess,
ne szólj,
ne etess,
ne törölj.