Kék szaki áll a nagy Duna mentében,

(die schöne blaue Donau, von Herr Strauss,
für höhere Menschen only von Haus aus)

cicomátlan, eccerű mentében,
könnyít magán falura mentében.
Könnyen úszik salakja, magmája,
valahányszor halkan belerázza.

"Where is mo?" - kiáltja szenvedőn hirtelen,
"mo, my love, mo, my love,
take this waltz, take velem!
Mi a nemed, mo, mondd?,
ezen áll, hogy elmegyek.
Bár maradtam volna benned végig,
de az embert vágyai vezérlik.
Vágyaimnak sólyomszárnya támadt,
lassan indult és hamar elfáradt.

Vajha hűbb vagy te valómhoz, mint Judit
- she never beleived as much as you did -
rusztikus unalom engem fel nem vidít.
Tudom, benned a költészet alszik csak, nem halt meg,
fájdalom, ártalom, zenéd ma nem hat meg.

Kiszakad a remegés, csevegő a báj,
e rím lesz utolsó, többé rám ne várj.
Good bye, my love, good bye.