Kapaszkodás, csizmák merülnek hóba ,
jaj, el ne csússz…, jaj, ma otthon maradj…
barlangom gőze puhán visszafogna,
de hómezőkre vágyódik az agy.

Jégmester hív. Az akadályok púpja.
Átlépkedni. Ott vár a jégmező.
A jó tanács csak gúnyos ősz anyóka,
a biztonságban sincsen vonzerő.

Csúszok feléd, és végül még elérlek,
rázza  a fákat fagyos förgeteg,
és mire majd a jégkunyhódba érek
körbefognak zöldülő levelek.

Megrezzenek
már a virágzó íriszek se vigasztalnak
csak a perc kiürült csontváza kuporodik mellém
siklóként tovacsusszan
minden megfogható emlék

ahová nézek
nincs cseppnyi fogantyú
amely megtámaszt itt az imbolygásban
nem színesedik többé a portréfilm
csak a nem-is-volt történetek integetnek
fekete lesz végül ez a filmszalag