Rafting
Jász Attila
1966. március 26-án született Szőnyben, Tatán él. 1989 óta rendszeresen publikál verset, kisprózát, esszét. Az Új Forrás főszerkesztő-helyettese. 2000-ben Radnóti-, 2003-ban József Attila-, 2005-ben Zelk Zoltán-díjat kapott. 2004-ben az Édes Anyanyelvünk pályázat vers-kategóriájának harmadik díját nyerte el. Kötetei: Daidaloszi napló (versek, 1992, Tevan), Jelzések könyve (versek, 1996, Orpheusz), Miért Szicília (vers és esszé, 1998, JAK), Az ellenállás formái (prózavers-ciklusok, 2000, Kalligram), A szökés gyakorlása (versek, 2004, Kalligram), Fékezés (versek, 2006, Szignatúra Könyvek-Alexandra). A Spanyolnátha Tata-számának vendégszerkesztője.
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Jász Attila
BB. ARTók szelleme kedvenc Párizsában bolyong
"amikor Párizsba mentem, mindig úgy éreztem, mintha hazamennék"
(BB 1944-es leveléből)
Valaki nyitja és csukja a tükörben az ablakot,
már nem él, üres a lakás,
csoszog, köhög, és néha zenél, a szobák
még emlékeznek rá, hogy ott lakott.