Imént csak nem volt még hova,
ma már belátom: nincs miért.
A szád a számon tétova,
s akár a ház, a szív kiég.

Különköltöznek Szilviék!
Belátom már, nem is csoda.
Amint a házból Sztív kilép,
akárki látja: nincs nyoma.

Szájában savanyúcukor, de köpenye
redői közé rejtve ott lapul
a szakirodalom.
Körülötte a biztonság merev őrei
gyanakodnak: valamire készül,
netalán államvizsgájára?
Cassius operátor a rendszer
mélyén. Nem gazda, csupán
üzemeltet. Hosszú hajú,
arca sovány és sápadt. Az
ilyenekről mondta Caesar,
hogy jobban tart tőlük,
mint a kövérektől.
Brutus filozófus, eleve gyanús.
De Cassius, ő mit forgathat
a fejében, mire készül?
Komor arcot kell vágnia,
hogy a felhasználók féljék
a személyét.
Ő az Ismeretlen Operátor,
hang nélkül működteti,
és szolgálja a rendszert.
Szakdolgozatának címe
azonban: „Egyszer még
hallani fogtok rólam!”.

Mi ez a különös illat az előcsarnok levegőjében?
A művelődési otthonban hastánc-tanfolyam
indul. Csókod királyfivá változtat engem,
sűrű hajadba túrok, Bombay hercege, én.

Franzstadt hercege, én. A művelődési otthon
bálján. A kerület első hölgye minden bizonnyal
Te vagy. Táncom után, az előcsarnok
sűrű levegőjén, aki megvár.

Mi ez a különös illat a ház levegőjében?
De hiszen nem a bolygóközi tér ez,
hogy ne legyen. Íme, halandók bálja ez itt,
költségeit a művelődési kormányzat állja.

De kié veled az a tánc, az utolsó? Bombay
hercege teszi fel a kérdést hölgyének.
„A mi bálunk ez, ez a sűrű, parfüm illatú
éj a miénk” - akarom hallani a hangod!