Rafting
Kocsis Csaba
1959-ben született Berettyóújfaluban. Erdésznek tanult, dolgozott tanítóként, volt népművelő, újságíró, kulturális menedzser. A nagyrábéi művelődési ház és könyvtár igazgatója, a Bihari Füzetek szerkesztője. 2005 óta állít ki fotográfiákat. Legutóbbi kötetei: Kádár vitéz útja (kisregény, Barbaricum Könyvműhely, Karcag, 2001), Vízummal a szülőföldre (publicisztikák, Szépírás Kiadó, Szolnok, 2004), Ezüstkert (színjáték, Magyar Napló, Budapest, 2005). 2006-ban Berek Barátja Emlékplakettel tüntették ki. 2006-ban a B. Tónus Kiadó gondozásában jelent meg 12x12 mondat a barátságról című kötete. 2006-tól a berekfürdői Körmendi Lajos Írótábor vezetője. 2007-ben az I. Hajdú-Bihar Megyei Fotószemlén a Megyei Önkormányzat díját kapta. Berekfürdői énekes poézis címmel 2008-ban jelent meg CD-je szezői kiadásban. 2008-ban 1. helyezést ért el a Vizek éve országos fotópályázaton, a Kikapcsolódás és egészségmegőrzés gyógy-és wellnessfürdőinkben kategóriában. Legutóbbi regénye a Közép-európai mozaik, a Babaricum Könyvműhely gondozásában jelent meg 2008-ban. 2009-ben négy tárlata járja Magyarországot. A Kor-Kör-Képben kortárs írókat, költőket ismertet meg a nagyközönséggel.
Fotó: Vass Tibor
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Kocsis Csaba
"LÉGYOTT" B. Artók és P. Árizs randevúja
Iktatószám: 6-22/2007 Tárgy: „LÉGYOTT” B. Artók és P. Árizs randevúja
a Bartók+Párizs
Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon,
2007. június 22., péntek, este tíz óra
Miskolci Rendőrfőkapitányság Szigorúan titkos!
KunMarc r.alezredes részére (a selejtezésig)
Kedves KunMarc Úr!
2007. június 22-én, a Miskolci Nemzeti Színház Déryné-kertjében este tíz órától B. Artók és P. Árizs a rend megzavarására készülnek. Céljuk zavar keltése a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál Légyott című rendezvényén. Információim biztosak, és a célszemélyek nem is tudták, hogy milyen rafináltan férkőztem közéjük, de a KunMarc úrnak elárulhatom, hogy zászlónak álcáztam magam. (Egy kicsit félek is, hogy mi lesz, ha kifeszítenek.)
Árpád apánk idején még nem volt semmi baj ezzel az álcával, országgal, és elég szomorú, hogy most, nem minden feltűnés nélkül lehet nyugalmat lelnem ebben a megcsonkított hazában. Azzal vígasztalom magam, hogy Rákosi elvtárs is új Himnuszt kívánt íratni, mégsem járt sikerrel, és a rendszerváltoztatás során is hiába hirdettek pályázatot civil kezdeményezésre, maradt a régi. Rongy emberek mindig voltak, mindig lesznek. Persze, néha ezzel a jelzővel illetnek engem is, de én tudom mi a kötelességem: jelenteni a rendzavarást, hisz’ emlékszik KunMarc elvtárs, vagyis KunMarc úr, én mindig is tiszteltem a hagyományokat! Szeretem ezt a rendezvényt, és nem örülnék neki, ha bárki is megzavarná.
A Déryné-kertben más minőségben leszek jelen, és az állam által támogatott magyar írónak álcázom magamat, meg fog ismerni kopottas öltözékemről és a legolcsóbb digitális fényképezőgépemről.
Bízom a békés, derűs nyári estében! Legyen ott!!!
„Maradok őszinte híve”: K. Ékszakállú