Rafting
Ladányi-Turóczy Csilla
Budapesten született 1971-ben. Irodalomtörténész, költő, műfordító, szerkesztő, mese- és prózaíró, blogger, két kisfiú anyja. Tagja a Palimpszeszt Kulturális Alapítvány kuratóriumának, a nemzetközi Artúr Társaságnak és a Mediterrán Tanulmányok Szövetségének. A Palimpszeszt online tudományos lap felelős szerkesztője, a Prae irodalmi folyóirat társszerkesztője. Írásai magyarul, portugálul, spanyolul, franciául és szlovákul jelentek meg, regényeket, novellákat, ifjúsági szakkönyveket fordít, számos kötetet szerkesztett önállóan és társszerkesztőként egyaránt. Sárkánynyelv című, 2006-os verseskötetéért 2008-ban Fehér Klára különdíjat kapott. Sünkő című varázsmeséjét 2006-ban a Napkút kiadó adta ki. Több meséje jelent meg a Nők Lapjában illetve az Irodalmi Centrifugában. A HogyÖt antológia szerzője. Blogjai: http://carmesina.blog.hu és http://szexcsatakanno.blog.hu
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Ladányi-Turóczy Csilla
Örökre lenyelem
Magamban van a lak,
magamban van az út,
magamban hordalak,
belsőm se szép, se rút,
narancs vagy meggypiros,
lüktet benne a vér,
és a kis sáralak
növekszik, mint kenyér.
Kemence, telizsák,
fészek vagy táskabél,
aki még odabent,
az csak van, az csak él,
az még mindennel egy,
legfőképpen velem,
isten és kiskirály,
örökre lenyelem.
Siklás
Elveszett sorokban siklom a vonaton
hazafelé.
Erre se, arra se, vaspálya pendelye
ülepemé.
Ülepszem, telepszem, zacskózom, lefekszem,
kattogok, kettyenek, szisszenek, zizzenek,
sihuhu, sehuhu
sima köd, sima él,
sihuhu, sehehe,
a kerék szeme él,
sose fél,
beleél,
rotyogó kenyeret,
riherongy tenyeret
szid a szél, szel a szél.
