(A White Box étterem a budai Királyhágó téren. Februári este a kétezres évek közepén. Győző, a tulajdonos; Roland, a főpincér; a pult mögött Zsuzsi. Jön Kálmán, baleseti sebész a Szent János kórházban)

KÁLMÁN
Győzőkém.
GYŐZŐ (átöleli)
Drága barátom. Hadd nézzelek csak...
Drága barátom, jól nézel ki, de tényleg.
Hm? Nyugaton a helyzet változatlan?
KÁLMÁN (szórakozott)
Aha. Nem vagyok annyira éhes,
Csak muszáj ennem valamit… Mondd a menüt.
Reggel tíz óta nem ettem semmit.
GYŐZŐ
Szombaton nincs menü.
Amúgy meg, nézz az órára, könyörgöm.
Háromnegyed nyolc. Menü?...
KÁLMÁN (a táblára pillant a falon)
Akkor a heti ajánlat, vagy amit akarsz.
GYŐZŐ
Roli!

Roland el. Kálmán a fogasra akasztja a kabátját. Győző és Kálmán leülnek az egyik üres asztalhoz

GYŐZŐ
Szóval, Kálmánkám, halljam: hogy vagy?
KÁLMÁN
Remekül. Frissen, üdén… Most már. (Odainti Zsuzsit)
Egy méregerős kávét kérek.
Duplát. (Győzőnek) Tegnap voltam éjszakás.
GYŐZŐ
Sűrű volt? Mindig sűrű…
KÁLMÁN
Sűrű, sötét. Tizenegy embert hoztak be,
Négy a saját lábán jött. Két autóbaleset,
Két tüntető, egy rendőrhadnagy.
Szeptember óta rengeteg a munkám.
Most jöttem föl a víz alól.
GYŐZŐ
A víz alól? A víz alól?...

Zsuzsi kávét főz a pult mögött

KÁLMÁN
Figyelj, ilyen még nem fordult elő.
Műtét közben ketten
Összeverekedtek a szomszéd osztályon…
Az altatóorvos meg egy sebész, a Hanák;
De valami apróságon, csakugyan.
Rutinműtétnek indult, tették a dolgukat.
Egyszer csak, szó szót követett,
Egyre vadabban, keserűbben;
Az egyik megragadta a másik
Fülcimpáját; ököllel az arcába csapott,
Aztán szó nélkül hagyta ott a műtőt…
A másik utána rohant: „Halihó!...”
Az asszisztens volt kénytelen
Befejezni a műtétet. Így festett a mérleg,
Mire én is odaértem:
Egy eltört ujj, egy meglazult fog,
Több horzsolás, lila folt, valamint
Egy komplikációk nélkül
Eltávolított vakbél… Szétnéztem,
Még szinte szikrázott a levegő.
GYŐZŐ
A feszültség, az egész városban, persze…
ROLAND (jön az étlappal és a kenyeres korárral)
Doktor úr, az étlap.
KÁLMÁN
Köszönöm. (Belenéz, összehajtja) És ismerem. És betéve tudom. (Győzőnek)
A feszültség? Mondjuk így.
Rita nővérnek van a legjobb
Segge az osztályon. Na ja, mindkettőjüknek tetszik.
Nekem is tetszik. Hogyne, feszültség.
ZSUZSI (jön a kávéval)
A dupla, doktor úr.
KÁLMÁN
Hála. Egy bélszín-carpacciót kérek.
ROLAND
Egy laza bélszín-carpaccio, igen. (El)
KÁLMÁN
Te nem eszel?
GYŐZŐ
Én már ettem. Sőt, én még enni fogok. (Puhán Kálmán vállába bokszol)
És te, veled, halljam, na mi újság van?
KÁLMÁN
Ebben az ügyben ártatlan vagyok.
A kedves egészségem jól szolgál...
Mire vagy még kíváncsi?
Mire akarsz kilyukadni, na halljam?
GYŐZŐ
Arra, te hogy vagy? Nem láttalak három hete.
KÁLMÁN
Ja, vagy úgy. (Lassan) Jól. Én jól. Abszolút jól.
Minden fölséges. Minden szuper.
GYŐZŐ
Itt járt Delfin. Kiugrott valahová,
De mindjárt visszajön.
KÁLMÁN (hidegen mosolyog)
Itt járt, és akkor mi van?...
Mi a hírértéke a számomra?
Mit akarsz ezzel mondani: nekem?

Zsuzsi egy magazinba mélyed. Jön Roland, és megáll Zsuzsi mellett, fogdossa, évődik vele. Zsuzsi mérsékelten hárít

GYŐZŐ
Semmit. Fura nő. Nekem se tartott
Két hónapnál tovább… Pedig én nem jártam vele,
Csak följártam hozzá, amikor ráértem.
Sose kérdeztem… Teelőtted?
KÁLMÁN
Vagy utánam. Szeptember voltam én.
GYŐZŐ (cinkos)
Én július-augusztus, körülbelül…
És szeptember vége, kicsit.
KÁLMÁN
Akkor előttem-utánam: most már édes mindegy.
Én sem jártam vele, csak lefeküdtünk párszor,
Utaztam vele erre meg arra,
Pomáznál, Budaörsnél kicsikét messzebb.
GYŐZŐ
Delfin mazochista trip,
De te tudtommal nem vagy mazochista.
Gyorsan fölszívódó drog,
Amit — egy-kettő — fürgén kiheversz.
Rajta vagy egypár hétig,
Pörögsz vele, lázadsz ellene,
Aztán lecseréled másra, ha van más;
És mindig van, elég nagy a város.
KÁLMÁN
Delfint réges-régen kialudtam.
GYŐZŐ (együttérző)
Addig rendben van, hogy kialudtad,
De miatta hagyott el az Alma.
KÁLMÁN
Nem igaz. Alma nem miatta hagyott el…
Amúgy is káoszban voltunk, szanaszét.
GYŐZŐ
Te voltál a hunyó.
KÁLMÁN
Én voltam a hunyó, véletlenül.
Az egész váratlanul ért…
Hetek óta feszült volt, csöndes,
Akkor bérelt saját irodát.
Egyszerre olyan hű-de-kemény lett,
Hogy csak néztem.
GYŐZŐ
Alma kemény volt, már eleve.
Felnőtt. Egyszer csak felnőtt.
Könyörgöm, nyolc év van közöttetek.
Melletted nőtt fel… Bár eleve úgy viselkedett,
Mintha ő volna idősebb nálad.
Nyolc év: akkor nyolc évvel
Hasítottál többet az életből,
És neki be kell hoznia az előnyöd.
KÁLMÁN
Nem mondta, mi baja; semmit se mondott,
Az ügyvédjelöltjével többet
Kommunikált, mint énvelem. Gondoltam,
Legyen béke, vagy legyen háború,
Csak történjen már végre valami.
Megcsaltam. De hogy ezzel —
GYŐZŐ
Egy rövid, állatias aktus
Jókedvűvé tesz, erőssé, naggyá.
KÁLMÁN
Egy rövid, állatias aktus
Jókedvűvé tesz, de tudod,
Nincs következmények nélküli aktor.
GYŐZŐ
A következmény: Alma sincs. Soha többé Alma.
A szabadság fényében, amit nyertél,
Semmi az ügy. Delfin meg nem számít.
Ugye, nem mentél rá?... Dehogyis
Mentél rá. Itt vagy, egészben.
Delfin megszabadított Almától,
És ez a legjobb, ami történhetett veled.
KÁLMÁN
Delfin baleset volt. Kétségtelenül baleset… (Elmélázva)
A démoni része talán izgalmas;
Két percre, három percre fölkavar,
Míg rá nem jössz az igazságra, barátom:
Nincs is démoni része. Bolond.
GYŐZŐ
Igazad van. Delfin nem démon. (Maró gúnnyal)
Emlékszel, sose reklámoztam, bár
Nézőként híve vagyok.
Picikét sem démoni: szimpla bolond.
Egyszerűen szólva, stichje van.
KÁLMÁN
Szerinted is bolond?
GYŐZŐ
Bolond; és mélységesen boldogtalan.
A jégkirálynő jelmeze alatt
Ott a parázna latin szerető;
És a velencei jelmez alatt
Újra csak ott van a jég… Ez a szívás.
De csak őneki, nem teneked.
KÁLMÁN (lassan)
A kórházban, lábadozóban, még tetszett.
Hihetetlen tempóban forrt össze mindene…
Izgalmas volt az egész nyüzsgés körülötte,
Az intendánsa, a kottái, a sminkje;
Föl se merült, hogy kihagyom.
Próbálkoztam az új élettel, csak valahogy
Sosem találtuk meg a hangot;
Hétvégére Milánóba repültünk,
Onnét Párizsba, de mindenhol
Végigveszekedtük a várost;
Nem voltam elég spontán, és ő sem.
Ha szeretsz valakit, akkor azzal
Minden természetes az égvilágon,
Nem léteznek bonyolult rigolyák;
Ha csak úgy vagy, ha csak lézengsz valakivel,
Minden nüansz bosszant és zavar,
Olyankor minden pici eltérés
A középtől, az úgymond
Normálistól: botrány, vagy legalábbis furcsaság…
És ő imádott mindenben ellentmondani.
Boroztunk párszor az erkélyen, meddő,
Nyugvópont nélküli társalgásban,
Például Steve Reich-ről, vagy mit tudom én…
Aztán úgy rúgtam ki, a lába sem érte a földet.
GYŐZŐ
Szomjazom. Erre igyunk. Zsuzsi, két törkölyt.

Zsuzsi el

GYŐZŐ
A művésznőért igazán ne aggódj.
Ripsz-ropsz, eltelik öt-hat dús esztendő,
És meglátod színről színre, barátom:
Nem történik vele semmi, hacsak az nem,
Hogy másik városban, más deszkákon,
Más kortárs agymenésben énekel:
Elenyésző érdeklődés
Közepette kiáll a porondra;
Mások dugják majd, mint akik most,
S hogy kielégítik vagy sem? Mindegy;
Nem mindennapi étvággyal
Máshol vacsorázik;
Kicserélődik ruhatára, de ennyi;
A nulláról a nullára botorkál.
Ennyit bír kitalálni magának.
A boldogságra alkatilag képtelen.

Jön Zsuzsi, pálinkáspoharakkal a tálcán. Kálmán és Győző koccintanak
 
KÁLMÁN
Proszit. (Mentegetően) Énekversenyt nyert Stuttgartban…
És igazán tűzrőlpattant Suzanna volt.
Régen, tíz éve talán?... Tizenegy? (Fatálisan túloz)
Kartávolságban a Covent Garden, a Scala;
Ámde maradt Pesten, persze, stabil mellékszerepekben…
A következő évadban viszont
Beállították Alban Berg Lulujába!
Pompázatos volt, mégsem kellett volna
Elvállalnia: abban ment tönkre a hangja.
GYŐZŐ
Cheers… Aztán egy szimpla bukás, Grazban
Vagy Linzben? A Butterfly… Mondták, rettenetes.
Később Antwerpenben egy több, mint tűrhető Violetta...
Majd Pesten egy sistergős Musette.
Kate-nek szintén jó volt múlt héten,
Nem mondom, nyolc mondattal könnyű!
Jobb volt a semminél, így pontosabb.
Elhasználódott!... Én a primadonnát,
Mint külön állatfajtát szeretem.
Tombol, hát persze, hiszen
Tombol az Etna, a Stromboli is:
Aki vulkánnak szerződik, tomboljon.
Természetéhez tartozik az izzás;
Szakmai elvárás, hogy hisztis legyen.
KÁLMÁN
Szerinte aszimmetrikusak a mellei.
GYŐZŐ
Nekem is ezzel jött. Ez a reggeli szólam.
Az az igazság, hogy a női mellek
Általában aszimmetrikusak.
KÁLMÁN
Általában aszimmetrikus az ember.
GYŐZŐ
A bal melle nagyobb, mint a jobb,
Vagy a jobb melle nagyobb, mint a bal?
Az Isten tudja. Különbség csak az Úr
Szemével látható… (Nevet)
Széténekelte magát… Grazban vagy Linzben?
KÁLMÁN (érti a tréfát)
Aztán egy több, mint tűrhető Violetta.

A térdüket csapkodják nevettükben. A háttérben Roland és Zsuzsi fészkelődnek

ZSUZSI (Rolandnak, súgva)
Mondd csak… Szerinted ezek ketten
Szeretik egymást? Mint a mesében, szívből, igazán?
ROLAND (Zsuzsinak, súgva)
Az egyik a másikat: azt hiszem.
A főnök a vendéget: egyértelműen nem.
ZSUZSI
Ez a Donner, ez az én esetem.
Ezer százalék, hogy Skorpió.
Nem lehet róla nem tudomást venni:
Ritka forró pillantása van.
Győző úgy tesz, mint aki pátyolgatja,
De közben, nézd csak, birkózik vele.
ROLAND (ideges, Zsuzsi derekához ér)
De mi ketten eközben?...
ZSUZSI (eltolja magától Rolandot)
Hagyjál. Beléptél az aurámba!
KÁLMÁN (zavartan Zsuzsiékra pillant. Halkan)
Még most is úgy érzem magam, mint aki
Bombát hajított a paradicsomra.
GYŐZŐ
Mit paradicsom!... Lehetek őszinte? 
Ez, barátom, elnyomás volt.
Mindenki látta, Alma elnyomott.
A császárnő megbuktatta a császárt,
És ő uralkodott, ő volt az úr!...
KÁLMÁN
Idióta!... Ez valami látomás Almáról.
Tökéletesek voltunk, nagyok és merészek.
Egyetlen vitánk volt. Alma nem akart gyereket.
GYŐZŐ
Értem. Félti a bőrét, az alakját,
A harapnivaló húsát. Igaza van.
Bolond lesz másra ruházni az ügyfeleit. (Gügyögve)
A csöppség, lám, nem fér el az élet
Újdonatúj keretében…
KÁLMÁN
Te csak tudod.
GYŐZŐ
Emlékszem, mikor megismerkedtetek.
Földváron, a házamban. Kábé húszéves volt,
Átjött Lelléről, ismert valakit.
A sok simaképű fickó közt egy kvalifikált fő,
Egy jóvágású orvos… Biztonságos pont.
KÁLMÁN
Úgy rémlik, megszöktünk a bulidból.
Ott, ahol több emelet magas a löszfal,
A kelta erőd lejtőjén
Teliholdnál leereszkedtünk,
S odalent dorombolt a Keringő presszó.
Minden friss volt, mintha a második ártatlanság
Idejét élnénk… Úgy tűnt, csakugyan.
GYŐZŐ
Először mégis megijedt tőled: fait accompli!
Hát jó, elesett, megbabonáztad,
De mit kezd majd ezzel a nagy természettel?...
Nyilván betöri. Nyilván átalakítja, ha pedig nem, hát majd… (Vállat von)
KÁLMÁN
Ha pedig nem, hát majd mi?...
GYŐZŐ (fölemeli a hangját)
Alma olyan volt a szemünkben,
Mint egy begubózott pille:
Ritkán szólalt meg, mint akinek titka van.
KÁLMÁN
De velem nem volt néma —
GYŐZŐ
Alma nem artikulálta magát, legalábbis előttem nem.
Sose mondta: ezt szeretem, azt nem szeretem. (Gúnyos)
Veszélyesen okos nő.
Titka volt, és titka van, őrzi.
KÁLMÁN
De ne férfira gondolj.
GYŐZŐ (Kálmán vállára teszi a kezét)
Én nem gondolok senkire és semmire.
Ő nem: te akartál gyereket.
Jó, domináns alkat. Te is az vagy: szikrázó harc.
Nincs keserűbb, mint ez a versenypálya,
Hogyha családnak hívják, történetesen.
Úgy kezdődik, hogy pénzt keresel rá,
Míg nem nyit önálló irodát;
Azután nő meg a hangja.
Az egész egy feminista baromság.
A végén majd kitalálja, hogy
Ő jobb ügyvéd, mint amilyen
Orvos vagy te?... Mit talál ki még? Barátom, butaság.
KÁLMÁN
Ez butaság. Te nem ismered Almát.
Imádott. Istenített. És én is őt.
GYŐZŐ
Rendben, az asztalnál sose torkollt le,
Elnéző mosollyal mindent rád hagyott —
Oké. Hát épp ez az: az elnéző mosoly.
Alma fölényben volt, kezdettől,
Mint aki tud valamit, nálad többet.
KÁLMÁN
Az igaz, finoman mindig
Másra terelte a témát, amikor
Szóba kerültek az érdemeim:
Hány embert hoztam vissza a halálból,
Hány könyököt, hány sípcsontot műtöttem meg,
Miközben ő az igazak álmát aludta…
Annyi érdemem van: hagytam.
GYŐZŐ
Personally, nem gondolom azt,
Hogy volna jövőtök. Mert nincs.
Mellette fejlődésképtelen vagy.
Mindannyian szeretjük őt,
S mindannyian egyetértettünk abban,
Hogy nagyon meg fog szívatni egyszer...
Megcsaltad: megelőzted a kínzást.
Ő nem köt kompromisszumot.
Ez nem a „hűség, vagy nem hűség”: nem te vagy az.
Ha visszafogadna, kibírnád?
Az akarata rejtély: észak, dél, kelet, nyugat…
Sose tudni, mi jár a fejében.
Megbocsátana, ha meg akarna;
Talán meg. De sosem fog.
Szóval, még mindig Almát szereted?
ZSUZSI (jön a carpaccióval és egy kézmosó tálkával)
A carpaccio, doktor úr.
KÁLMÁN Hálás szív.
ROLAND (Zsuzsinak)
Mit eszel te ezen a Donneren?...
ZSUZSI (Rolandnak)
Milyen alapon vagy te féltékeny énrám?
GYŐZŐ
Kálmán, jó étvágyat… Jó hír, jól vagy, sőt!
Mindegyik volt nőd szintén jól van:
Delfinnek most volt premierje,
És ebben az új szereposztásban nagyszerű;
Almának meg ott az irodája.
Ha érdekel, Alma az ügyvédem.
Remek ügyvéd. Ő képviseli a White Box-ot.
KÁLMÁN
Nekem a feleségem.
GYŐZŐ
Lassan csak a volt feleséged.
Beszéltek mostanában?
KÁLMÁN
Kevesebbet, mint ti.
Visszaküldte a lakáskulcsát.
GYŐZŐ
Bérel egy lakást a Bimbó úton.
KÁLMÁN (mint aki jól értesült ugyanerről)
Tudom.
GYŐZŐ
Nincs senkije, ha minden igaz,
De majd nyilván lesz, ki fogod bírni.
És te sem maradsz itt szálegyedül.
Terád úgyis ragadnak a nők, nem?
KÁLMÁN (elkezd enni)
Nanana. Ragadnak, ragad-gat-nak.
GYŐZŐ
Légy óvatosabb. Persze, ragadnak először;
Később jönnek rá, hogy nem bírják
A karizmádat: máris leszakadnak, menekülnek…
Egyedül vagy, legalább nem pörgetsz
Hazugságot a kisujjad körül,
Akár egy ezerágú kulcscsomót.
Téged nem lehet elnyomni.
KÁLMÁN
Énnekem Alma kell. Alma kell.
Nézd, én protestáns vagyok.
GYŐZŐ
Nem is jársz templomba.
KÁLMÁN
Nem a templom a helyzet kulcsa.
Figyelj ide, a szépapám gályarab volt.
GYŐZŐ (mókás)
Mi ez a történet?...
KÁLMÁN
Meg kellett volna alkudnia,
Ő mégsem volt hajlandó rekatolizálni:
El is adták a spanyol gályára.
Szépen kibekkelte a büntetését,
Aztán nemzett öt ragyogó gyereket.
A református, az tud várni, barátom.
Megpróbálja előmozdítani
A dolgokat. Ha nem sikerül neki,
Akkor kivár, de nem alkuszik. (Kis szünet)
Én megvárom Almát.
GYŐZŐ (föláll)
És itt várod meg, hm?!...
ZSUZSI (Rolandnak)
Kész van a steaked. Jó véres.

Roland a balszélső asztalnál nekilát a steaknek. Zsuzsi mosogatni kezd