Rafting
Payer Imre

Budapesten született 1961-ben. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát és PhD fokozatot irodalomtudományból. Rendszeresen publikál költeményeket, tanulmányokat, esszéket, kritikákat. Önálló verseskötetei: Létbesurranó (1991), Föl, föl, ti rabjai a földalattinak! (1998), A bábjátékos függönye meglibben (2001), Egyes szám, egyetlen személy (2003). Díjai: Arany János-díj, Szépírók Különdíj, Nagy Lajos-díj, Junior Parnassszus-díj. Legutóbbi kötete: Pattanni, hullni (Parnasszus, 2009).
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél

Payer Imre
Chip-es sztori csípéssel
Novák Valentin: Csípes M@tyi, [Z-füzetek - 120], 2006.
Novák Valentin új művében nem demokratikus történetet beszél el. Hiába utal Fazekas Mihály Lúdas Matyijára. Ugyanis nem a társadalmi hierarchiában bekövetkezett lázadásról szól a sztori. Nem arról, hogy az elnyomott kisember bosszút áll a felül lévő hatalmasságon. Novák Valentinnél a konfliktusba került szereplők nem alul és felül vannak, hanem mindketten kívül. Kívül a társadalmon. Csípes Matyi nem a demokrácia képviselője. Inkább az izolált cybertéré. Köpködi pedig nem a társadalom felső részébe tartozik, hanem — bűnöző. Csípes Matyi amolyan autisztikus álmodozó, Köpködi gyakorlatias bunkó.
Hogy a cselekmény nem annyira a társadalmi demokrácia allegóriája, inkább a peremen élőké — mutatja a nyelvi magatartás beszétechné-oldala is. A versmondattan konzervatív jellegű, ízesen, már-már nyakatekerten választékos. A hexameter itt kifejezetten arisztokratikus emlékezetű. Az argó beszédregisztere is jól értelemben vett muzeális jelleget kap a műben. Az újítás inkább a szóhasználat stilisztikai indexeiben rejlik, az évezredes formaépségét nagyon tiszteli, vigyázza a szerző. Nagyon frappáns például, amikor időmértékben sorolódnak fel a számítógépes műszavak:
„Asus alaplap, Maxtor a 100 gigabájtnyi merevlemez,
és random memory kettő sokadik szorosán, úgy
„fenn a kilencediken”. Samsung monitor, legyen ő flat,
LCD, colszáma magas, frissüljön a képpont
villámként, sebesen. Videókártyát, Radeont, majd’
nyolcvanezer körülit. Három gigaherzes AMD
XP, játékhoz kitünő procikát. Ugye, kell még
optikaí combó meghajtó, jó Pioneer. És
kézidomú billentyűzet, dzsojsztik meg egér. Öt
pontos hangfali rendszer. ATX burok, az jó
megjelenésért, átlátszó, ha lehet! Ja, egy új, gyors
internet—modem és hálózati card, a zsinór, több
USB kábel, meg a Windows, tiszta jogú...”
Viszont a floppy hosszú óval, csakhogy meglegyen a tökéletes versláb, inkább már erőszakoltnak tűnik. Igaz, hogy az ékezetek variálásának van hagyománya a magyar költészetben verstani okokból. De ilyenkor már régen használt szavak változnak, az újaknál, ráadásul az angolnál mindez valahogy „nem megy át”.
A mai történet a számítógép körül forog. Csípes Matyi, a virtuális világban jól eligazodó, de a megfogható dolgok világában mafla siheder mintegy kilökődik a materiális közegbe, s ezen brutális randevúnak több foga és bordája is kárát látja. Ugyanis a rettegett maffiózó emberei úgy megverik, mint szódás a lovát. Csípes bosszút esküszik, s azért is győz, mert, ahogy az ókori művelt görögség az őt leigázó katonás Rómát is bevonja a saját kultúrájába, úgy vonódik be az eredetileg két lábbal a földön járó, kegyetlen Köpködi a cybertérbe, s válik benne, mert ez már messze nem az ő terepe, élhetetlenné. Matyi háromszor is törleszt. A történet tétje eltér Fazekas Mihályétól, tehát inkább az, hogy a peremről ki kerül be a társadalom főáramába, a flow-ba, s ki rekesztődik ki végképp, s az eredményes küzdelemhez milyen képességek kellenek ma. Eszerint az eredetileg álmatag, de a közvetett kommunikációban jól eligazodó, elvonatkoztatásra képes személy a nyerő. A tenyeres-talpas, erőszakos pedig a vesztő. Hiszen az álmatag hacker, Matyi banki informatikus vezető lesz, Köpködi pedig kizáródik, börtönbe kerül. A régi materiális korszak rettegett figurája lúzerré válik a virtualitásra hajló, megváltozott történeti időben.
A befogadás jelentésalkotása szempontjából elmondható, hogy Novák Valentin mostani műve jól illeszkedik eddigi alkotásainak sorába. A szövegek úgy vannak megkonstruálva, hogy alapvetően kétféle olvasásmóddal adható jelentés nekik. Egyrészt a techné-t virtuózan kezelő stilisztikai és retorikai megalkotottsága felől (esztétizáló jellegű), másrészt a mimészisz-t szem előtt tartó, társadalomkritika felől. Kétségtelen, hogy Novák műveinek olvasása során mindig azt a nyelvi kíváncsiságot érzi az olvasó, azt kutatja, mikor melyik értelmezési módra eshet nagyobb hangsúly. Leginkább manierista ez a (nyelvi) világ. Talán ezért is vonzódik olyannyira az emblémákhoz, toposzokhoz, azokhoz a spirituális kisugárzású képekhez, amelyek most, ebben a világállapotban furcsa fénytörésbe kerülnek. Hiszen ebben az írásában a szerző tulajdonképpen egy ősrégi mítoszt dolgozott fel, mintegy epopeia-ként (a műfaj Caullus kedvence volt), annak az alexandriai eredetű írásmódnak a termékét, amely oly közel van szellemileg, ha naptárilag mégoly távoli is, a mi időnkhöz. Sőt, az ókorban is felbukkanó toposz Nováknál megőrzi az időtlenség létmódját. A szerző az „utoljáró beszédben” már egy űrbeli változat megalkotására bíztatja az utókort.
Befejezésül, néhány kifogás. Novák Valentin túl félénk. Nem él olyan elidegenítő elemekkel, amelyek többrétegűvé tennék művészi világát. Hiszen maga a feladat is kizárja például a lélektani elmélyítés lehetőségét. De akkor miért kéne kizárni például a mai képregények világát, igaz, nyelvi vonatkozásban, miért ne lehetne olyan karikírozó, stilizációs eljárásokat alkalmazni, mint amelyeket a Dick Tracy című filmben láthattunk. Novák Valentin mintha félne elszakadni az antropologikus kódoktól, pedig művének témája erre ösztönözné. Jó lett volna, ha nem csak a címben használja a számítógépes @ jelet Csípes Matyi nevében. Az utolsó, expresszionisztikus effektekkel is élő fejezetben érezni, hogy gondolt ilyesmire a szerző. Jól alkalmazza az avantgárdból ismert montázstechnikát, és ez az időmértékesen stilizált beszéddel vegyítve kifejezetten érdekes, szinte posztmodern jellegű hatást is tehet az olvasóra. Itt már be kívánja valahogy hozni a film mediális csatornájának észlelési módját. Ezeket az eljárásokat talán bátrabban és többször is alkalmazhatta volna.