Milyen legyek én, hogy megfeleljek,
melyik énem az, aki nem felel meg?
Hívjon már föl egy embermajom:
melyik énemet hívná vajon?
Most egy-én-ileg százmagam szóljak?
És pont a századik mondjon le rólad?
Ragasszon rágót a köldöködbe
az, ki sohasem öldökölne
téged. Vagy mást? A századik már-nincset?
(Nem jó rím a kincs.) Éngünket vagy minket?
Most minden énemet újrainhalálom.
Lesz-e, hogy a tégemet megtalálom?

Meg sem született, máris temetem.
Hugo Boss-ában elidőzök.
Mi lenne ez, ha nem szerelem?
DanaBlue-ért loholt nekem,
és mogyoró ízű kávét főzött.

Ölbe kapott. Vitt a zuhany alá.
Inkább, mint be az erdőbe, igen.
A kádban aztán megint megtalált,
vele mosdottam eddig legtovább,
nyelvén kódolva őt a füleimen.

Megterített az ágyán a filmhez,
nem hitte: tényleg odavagyok,
s hogy azóta számomra rím Pest.
Megszereltem egy eldugult csapot,
míg ő mosott rám — mindegy.

Sóhajtozom itt, vérciki lúzer:
rágyúrok, hogy higher legyek.
Nem mondta még: baba, húzz el,
s amíg így lesz, addig úgy kell:
sasszézva viszem le a szemetet.